Vannak klasszikus desszertek, amelyeket mindenki ismer. Ilyen például a rizsfelfújt. Egyszerű és nagyszerű, amiből egy kis csavarral igazi csúcsédesség lesz. R. Fonyó Barbara írása.
A borongós, hűvös őszi, téli napokon gyakrabban kerül az asztalra leves a közös családi étkezések során. Ez nálunk azért számít különlegesnek, mert alapjáraton nem vagyunk egy leveses család.
Bár én nagyon szeretem minden formájában, legyen szó akár könnyű tavaszi zöldséglevesről, vagy gyümölcsös változatról, a krémlevesekről nem is beszélve, vagy az igazán tartalmas fajtákról, mint például a bab- vagy a gulyásleves. A levesek iránti rajongásomat Férj és Középső még úgy ahogy osztja, a többiek viszont úgy néznek rám, mintha ufó volnék. De én akkor is szeretném, ha ennének levest, s a célom elérése érdekében bármire hajlandó vagyok. Például arra is, hogy egy-egy tartalmasabb folyékony első fogás után valami édes finomsággal rukkoljak elő a háborgó népharag elkerülése végett. Ez mindig beválik.
A leggyakrabban palacsinta vagy rizsfelfújt kerül ilyenkor az asztalra. A legutóbbi alkalom sem volt ez alól kivétel. Miközben az idei ősz első adag csülkös bablevese rotyogott a tűzhelyen, én nekiálltam elkészíteni a szokásos rizsfelfújtat. Ekkor jelent meg Nagylány a konyhában és lefittyedt szájából arra következtettem, hogy nem elégedett a látvánnyal, sőt néma szájbeszédéből az uncsi szót véltem kihámozni. Nem nagyon haragudtam rá, mert igazából nekem is megfordult már a fejemben: tizenöt év hagyományos rizsfelfújtja után épp itt az ideje, hogy valami többet is kihozzak ebből a desszertből, elvégre vagyok már olyan ügyes szakács… Vagy nem?
Benéztem a hűtőbe és belefutottam fél tucat fel nem használt tojásfehérjébe, ami az előző napi sütés után maradt meg. Ekkor már kezdett derengeni a fény az alagút végén, de az igazi áttöréshez még gyorsan elszalajtottam a boltba a lányt két üveg meggybefőttért. Ha már fitymálta a főztömet, legalább dolgozzon meg az újításért. Miközben Nagylány elrollerezett a boltba, gyorsan végiggondoltam a bennem kavargó gondolatokat és nagyon bíztam benne, hogy az elképzelt sült tojáshabos gyümölcsös rizsfelfújttal sikerül majd levenni a családot a lábáról. Jelentem, sikerült.
Sült tojáshabos gyümölcsös rizsfelfújt
Hozzávalók
- 12,5 dkg rizs (száraz)
- ½ liter tej
- 1 dl víz
- kis csipet só
- 7,5 dkg kristálycukor
- fél citrom reszelt héja
- ½ teáskanál vanília eszencia
- 3 kicsi tojás kettéválasztva
- 2,5 dkg puha vaj
- 1 púpos teáskanál búzaliszt
- 1 üveg meggy- vagy barackbefőtt
- A tojáshabhoz:
- 3 tojásfehérje
- 15 dkg cukor
- fél citrom leve
Elkészítés
- A rizst öntsük egy lábosba, adjuk hozzá a vizet és közepes hőfokon állandó kevergetés mellett puhítsuk fel a rizst.
- Ha elforrt az összes víz a rizsről, sózzuk meg és öntsük rá a tejet.
- Főzzük tovább a rizst a tejjel, amíg a rizs nagyjából felissza az összes tejet és kellően megpuhul.
- Adjuk hozzá a cukrot, a vaníliát és a reszelt citromhéjat, majd tegyük félre pihenni körülbelül egy órát.
- A tojássárgákat keverjük habosra a vajjal és adjuk a tejberizshez.
- A tojásfehérjékből verjünk kemény habot és forgassuk óvatosan a rizsbe, majd végül adjuk hozzá a lisztet is.
- Bontsuk ki a befőtteket és alaposan csöpögtessük le a levét.
- Vegyünk magunk elé egy 23 cm-es piteformát és vajazzuk ki.
- Öntsük a piteformába a tejberizst, óvatosan tegyük a tetejére a gyümölcsöt.
- Melegítsük elő a sütőt 190 Celsius fokra és süssük körülbelül 35 percig a rizsfelfújtat (tűpróbával ellenőrizzük).
- Ha elkészült, vegyük ki a sütőből és tegyük félre.
- Következő lépésként verjünk fel 3 tojásfehérjét. Apránként adjuk hozzá a cukrot és verjük nagyon kemény habbá, a művelet vége felé tegyük hozzá a citromlevet is.
- A kész habot töltsük habzsákba és nyomjuk habrózsákat a rizsfelfújt tetejére.
- Kapcsoljuk be a sütőt 160 Celsius fokra légkeverésen és toljuk a habos rizsfelfújtat a sütőbe, majd süssük/szárítsuk a habot addig, amíg szép világosbarna színt nem kap.
A cikk másodközlés, az eredeti receptet Barbara oldalán, a Mom With Five blogon találod.