Folytatjuk a gyerekfényképezésről szóló cikksorozatunkat. Az előző részt itt olvashatjátok.
Manapság már a legtöbb telefonon is nagyon sok képfelvételi beállítást meg lehet adni, de valljuk meg: aki nem az Y generációhoz tartozik, nagy valószínűséggel örül, ha a vakut be tudja kapcsolni a készüléken.
Ezért elsőre azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, amihez nem kell babrálni a gépet.
Az emberi szem a képeken rögtön a feliratokat kezdi böngészni, így szocializálódtunk. Érdekes kipróbálni egy újság felvételein, hogy min akad meg először a szemünk: garantáltan olvasni kezdünk, ha betűket látunk. Ezért hordanak a hollywoodi hírességek általában egyszínű felsőt az estélyeken és a megrendelt képeken. Biztosan könnyebb dolguk van azonban, mint nekünk: komoly feladat elé állítja a szülőket, ha a pólók közül felirat vagy matrica nélkülit szeretnének választani… Ha mégis találunk ilyet, már indulhatunk is fotózni.
Ekkor még bizonyára lelkesek vagyunk és tettre készek. Erre szükség is lesz, hisz a leghatásosabb trükk egyben a legfárasztóbb is: jó képeket a gyermek szemmagasságából lehet lőni. Rossz hír ez a kisgyerekeseknek, hisz minimum térdre kell ereszkedni, vagy ha épp a földön játszik a csöppség, hát le kell hasalni. Ha a szokásos felnőtt perspektívából fényképezünk, összenyomjuk a gyereket, a feje aránytalanul nagy és formátlan lesz.
Én, ha lehasalok, a fiam rögtön ráérez és felpattan, állva játszik tovább. Ha feltápászkodok, leül. Az idő múlásával és jó pár kificamodott póz után aztán egyre inkább meggondolom, mit érdemes fotózni…
- gyermekszoba.blog.hu
Ha nincs a fényképezőgépen teleobjektív, közelebb kell menni a gyerekhez elvileg. Ha azonban túl kicsi köztünk a távolság, aránytalanul nagy lesz az orra, felénk nyúló keze vagy, ha ül, a térde. Én inkább azt javasolnám, állítsuk a kép felbontását a legnagyobbra és utólag vágjuk le a felesleges részeket a képről. Ezzel elkerülhetjük az optika torzítását.
Ha lehet, nappali fénynél fotózzunk, ne használjunk vakut. A régebbi, kompakt gépeken nem lehet a vaku erősségét állítani: nem csak a szemek lesznek vörösek (ezt a legtöbb egyszerű képkezelő tudja javítani), de kemény, éles árnyékok is megjelennek az arcon, a bőr elveszti természetes színét. Mindemellett a vaku csak pár métert tud bevilágítani, az ennél távolabb lévők sötétek maradnak.
Ha a gyermek már hajlandó egy helyben maradni, pózolni, válasszunk minél semlegesebb hátteret, egyszínű falat, zöld bokrokat, mezőt, hogy őrá terelődjön a figyelem. Fontos, hogy minél kevesebb elem szerepeljen a képen: ne egy rendetlen polc vagy kirakat elé állítsuk fagyit nyaló gyerekünket egy kép kedvéért. Két méterrel odébb a fal előtt garantáltan ő lesz a középpontban.
Itt is ügyeljünk arra, milyen magasságban tartjuk a gépet: mellképnél a gyermek szemével egy vonalban, egész alakos álló portré esetén pedig a derék magasságában.
Apropó középpont: sokkal hatásosabb lesz a képünk, ha kis modellünket nem középre állítjuk, hanem a képmező harmadoló pontjába. Ha még arra is ügyelünk, hogy arra hagyjunk nagyobb teret, amerre néz, garantáltan mindenki megdicséri művünket.
Ha meghitt képeket szeretnénk lőni a nagyival vagy a tesókkal, fontos, hogy hajoljanak a fejükkel nagyon közel egymáshoz: sokkal közelebb annál, mint ahogy azt természetesnek érzik. Ezen könnyen segíthetünk, ha nem teljesen szemben állnak velünk, hanem egy kissé a másik felé fordulva.
Ezek az ötletek sokat segítenek, hogy egyre több szép és emlékezetes kép közül válogathassunk a családi albumba. Futkározó, hancúrozó gyerekekről készült felvételek sajnos nem túl nagy számban lesznek köztük. Kevés az esélyünk, hogy élvezhető, éles képeket csinálunk róluk mozgás közben. Ezt csak akkor tudjuk megoldani, ha fényképezőgépünkön van mód a záridő beállítására.
A jó hír, hogy ez majd minden modern kis gépen lehetséges ma már. A következő részben annak járunk utána, milyen technikai segítséget nyújtanak az átlag kompakt gépek.
Szép képeket!
Szerző: Markowski Eszter
Vélemény, hozzászólás?