Csokis-kókuszos töltött kalács: az édenkert íze

„Csupán egy-két plusz hozzávaló, és egy hétköznapi péksüteményből máris valami izgalmas születik: a csokis-kókuszos krémmel töltött kalács remek példája ennek a kísérletnek.” R. Fonyó Barbara receptje.

Elég régóta sütök kalácsot. Általában mindig ugyanazt, már ami a hozzávalókat illeti, mert azért a formáját meg a kiszerelését (egy nagy vagy inkább sok kicsi, egyszemélyes darab) szoktam változtatni. A hozzávalókat már kívülről tudom, ha valamiért megszaporodik itthon a létszám – vendégek jönnek, átugranak a gyerekek haverjai -, nem okoz gondot a mennyiségek felszorzása, az arányok megtartása, és ez fordítva is igaz, ha valamiért hirtelen kevesebben leszünk a megszokottnál, akkor sem fogunk napokon át száraz kalácsot rágcsálni, mert pikk-pakk át tudok állni a megfelelő – az átlagosnál lényegesen kisebb – mennyiségre a rutinnak hála.

Miközben a főételek tekintetében nem áll távol tőlem a kísérletezés, a saját családunk ízvilágára való finomhangolás, úgy a péksütemények esetében nem nagyon szoktam változtatni a bevált recepteken, örülök, hogy van valami, ami bombabiztos az életemben, amelynek csukott szemmmel és fejből is megy az elkészítése – miközben Négyessel megpróbálom megértetni, hogyan lehet leírni a matematika nyelvén a könyvben található kép alapján, hogy a mókusnak eggyel több répája van, mint a nyuszinak, Középsővel az angol helyesírást gyúrjuk, Nagylánynak segítek a technika házijában, Nagyfiút megpróbálom leimádkozni a kütyüről, Legkisebbel pedig autópályát építek a nappali közepén – és biztos lehetek a végeredményben. Mert az életem többi területe azért elég ingoványosnak mondható így öt gyerek mellett.

Na, szóval kalács. Az egy dolog, hogy én örülök az állandóságnak, de vannak rajtam kívül mások is a családban és ők velem ellentétben inkább a változatosságra szavaznak. És ahogy elnézem néhanapján az arcukat az ebédlőasztalnál, jobb, ha én is így teszek. Mert ha ellenállok és kötöm az ebet a karóhoz, akarom mondani a megszokotthoz, a végén még kitör a palotaforradalom.

De persze a jól bevált alaprecepteket nem szívesen adom fel, inkább megpróbálok becsempészni egy-két hozzávalót úgy a receptbe, hogy azok ne indukáljanak nagy változásokat, de mégis mérhető legyen a különbség és végül a sütőből előkerülő finomság a sötétben bújkáló ellenforradalmárokra is az újdonság erejével hasson.

Csokis-kókuszos töltött kalács

Előkészítési idő: 
Főzési, sütési idő:  
Összes idő:  
Mennyiség: 4
Hozzávalók
  • 4 dl langyos tej
  • 2 evőkanál cukor
  • 2 zacskó instant élesztő
  • 72-75 dkg liszt
  • ½ kiskanál só
  • 1,5 dl olaj
  • 1 tojás
  • 5 dkg cukor
  • A töltelékhez:
  • 16 dkg olvasztott vaj
  • 2 csomag vaníliáscukor
  • 10 dkg cukor
  • 3 evőkanál holland kakaópor
  • kókuszreszelék – opcionális
  • 1 tojás a lekenéshez
 Elkészítés
  1. Keverjük bele a cukrot a langyos tejbe és futassuk meg benne az élesztőt.
  2. A tésztához való hozzávalókat keverjük össze, adjuk hozzájuk a felfuttatott élesztőt és alaposan dagasszuk ki. (Ha kell adjunk hozzá még egy kis lisztet, a lényeg, hogy ne legyen ragacsos a tészta.)
  3. Langyos helyen, letakarva kelesszük a kétszeresére.
  4. A várakozás ideje alatt készítsük el a krémet.
  5. Az olvasztott vajba keverjük el a kakaóport és a kétféle cukrot. Tegyük a hűtőbe a krémet.
  6. Borítsuk a megkelt tésztát vízszintes felületre és vágjuk négybe, majd mindegyik darabot vágjunk további 3-3 további darabba.
  7. A kis gombócokat nyújtsuk 15×40 cm-es téglalapokká, kenjük meg a kakaós krémmel és szórjuk meg kókuszreszelékkel. A hosszanti oldaláról kezdve tekerjük fel őket.
  8. Hármas fonással fonjuk meg a négy kalácsokat és ha elkészültünk a fonással, mindegyiket tekerjük fel csiga formába.
  9. Egy felvert tojással kenjük le a négy kalácsot, tegyük őket sütőlapra és hagyjuk őket pihenni/kelni.
  10. Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra.
  11. Húsz-huszonöt perc alatt süssük készre a kalácsokat.
Megjegyzés
A kókuszreszelék opcionális, nyugodtan elhagyhatjuk.
Nem kell ragaszkodni a csokis változathoz, csokis krém helyett használhatunk fahéjasat vagy diós krémet is, esetleg lekvárt. Kísérletezzünk bátran! Elrontani nem lehet.
A cikk másodközlés, az eredeti receptet a Mom With Five blogon olvashatod. A cikkben szereplő képek a szerző saját felvételei.