„Csupán egy-két plusz hozzávaló, és egy hétköznapi péksüteményből máris valami izgalmas születik: a csokis-kókuszos krémmel töltött kalács remek példája ennek a kísérletnek.” R. Fonyó Barbara receptje.
Elég régóta sütök kalácsot. Általában mindig ugyanazt, már ami a hozzávalókat illeti, mert azért a formáját meg a kiszerelését (egy nagy vagy inkább sok kicsi, egyszemélyes darab) szoktam változtatni. A hozzávalókat már kívülről tudom, ha valamiért megszaporodik itthon a létszám – vendégek jönnek, átugranak a gyerekek haverjai -, nem okoz gondot a mennyiségek felszorzása, az arányok megtartása, és ez fordítva is igaz, ha valamiért hirtelen kevesebben leszünk a megszokottnál, akkor sem fogunk napokon át száraz kalácsot rágcsálni, mert pikk-pakk át tudok állni a megfelelő – az átlagosnál lényegesen kisebb – mennyiségre a rutinnak hála.
Miközben a főételek tekintetében nem áll távol tőlem a kísérletezés, a saját családunk ízvilágára való finomhangolás, úgy a péksütemények esetében nem nagyon szoktam változtatni a bevált recepteken, örülök, hogy van valami, ami bombabiztos az életemben, amelynek csukott szemmmel és fejből is megy az elkészítése – miközben Négyessel megpróbálom megértetni, hogyan lehet leírni a matematika nyelvén a könyvben található kép alapján, hogy a mókusnak eggyel több répája van, mint a nyuszinak, Középsővel az angol helyesírást gyúrjuk, Nagylánynak segítek a technika házijában, Nagyfiút megpróbálom leimádkozni a kütyüről, Legkisebbel pedig autópályát építek a nappali közepén – és biztos lehetek a végeredményben. Mert az életem többi területe azért elég ingoványosnak mondható így öt gyerek mellett.
Na, szóval kalács. Az egy dolog, hogy én örülök az állandóságnak, de vannak rajtam kívül mások is a családban és ők velem ellentétben inkább a változatosságra szavaznak. És ahogy elnézem néhanapján az arcukat az ebédlőasztalnál, jobb, ha én is így teszek. Mert ha ellenállok és kötöm az ebet a karóhoz, akarom mondani a megszokotthoz, a végén még kitör a palotaforradalom.
De persze a jól bevált alaprecepteket nem szívesen adom fel, inkább megpróbálok becsempészni egy-két hozzávalót úgy a receptbe, hogy azok ne indukáljanak nagy változásokat, de mégis mérhető legyen a különbség és végül a sütőből előkerülő finomság a sötétben bújkáló ellenforradalmárokra is az újdonság erejével hasson.
Csokis-kókuszos töltött kalács
Hozzávalók
- 4 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 2 zacskó instant élesztő
- 72-75 dkg liszt
- ½ kiskanál só
- 1,5 dl olaj
- 1 tojás
- 5 dkg cukor
- A töltelékhez:
- 16 dkg olvasztott vaj
- 2 csomag vaníliáscukor
- 10 dkg cukor
- 3 evőkanál holland kakaópor
- kókuszreszelék – opcionális
- 1 tojás a lekenéshez
Elkészítés
- Keverjük bele a cukrot a langyos tejbe és futassuk meg benne az élesztőt.
- A tésztához való hozzávalókat keverjük össze, adjuk hozzájuk a felfuttatott élesztőt és alaposan dagasszuk ki. (Ha kell adjunk hozzá még egy kis lisztet, a lényeg, hogy ne legyen ragacsos a tészta.)
- Langyos helyen, letakarva kelesszük a kétszeresére.
- A várakozás ideje alatt készítsük el a krémet.
- Az olvasztott vajba keverjük el a kakaóport és a kétféle cukrot. Tegyük a hűtőbe a krémet.
- Borítsuk a megkelt tésztát vízszintes felületre és vágjuk négybe, majd mindegyik darabot vágjunk további 3-3 további darabba.
- A kis gombócokat nyújtsuk 15×40 cm-es téglalapokká, kenjük meg a kakaós krémmel és szórjuk meg kókuszreszelékkel. A hosszanti oldaláról kezdve tekerjük fel őket.
- Hármas fonással fonjuk meg a négy kalácsokat és ha elkészültünk a fonással, mindegyiket tekerjük fel csiga formába.
- Egy felvert tojással kenjük le a négy kalácsot, tegyük őket sütőlapra és hagyjuk őket pihenni/kelni.
- Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra.
- Húsz-huszonöt perc alatt süssük készre a kalácsokat.
Megjegyzés
Nem kell ragaszkodni a csokis változathoz, csokis krém helyett használhatunk fahéjasat vagy diós krémet is, esetleg lekvárt. Kísérletezzünk bátran! Elrontani nem lehet.
