A karácsony(fa) titka

„Sokféle titka van a karácsonynak, de a gyerekeimet leginkább az érdekli, mi rejtőzik Szenteste a fa alatt.” R. Fonyó Barbara írása.

Egész évben kitartóan törekszem arra, hogy a gyerekek észrevegyék: a különböző ünnepek nem elsősorban az ajándékozásról szólnak, annál sokkal fontosabb jelentéstartalmuk (is) van. A karácsony sem kivétel ez alól… sőt! Nem vagyok könnyű helyzetben, és tudom, hogy nagyrészt szélmalomharcot folytatok, de hiszek abban, hogy a kitartásomnak meglesz a gyümölcse és sikerül átörökíteni az ünnepi hagyomány szellemét, a karácsonyi varázslatot, az együtt töltött idő fontosságát…, ugyanakkor nem vagyok álszent és pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mindezek mellett a gyerekeimnek igenis fontos az ajándékozás és ajándékok nélkül számukra nem ünnep az ünnep.

De öt gyereknek ajándékot venni…, nos, az a nagycsaládos lét egyik csimborasszója. Inkább bevállalnék egy komplex logisztikai feladatsort azonnali helyszíni újratervezéssel nehezítve, de sajnos nincs esélyem, karácsony minden évben eljön és nekem minden évben kemény fejtörést okoz a meglepetések kitalálása. Ahogy azt már nem egyszer említettem itt a blogon is: a gyerekeimnek mindenük van, tényleg mindenük, van amiből több példány is… persze megvehetném a hetvenedik doboz legót vagy a nyolcvanadik kisautót, esetleg újabb tucat gumit karkötő készítéshez vagy újabb darabokkal bővíthetném az ásványgyűjteményünket, de minek… egyrészt ez utóbbinak – persze a többinek sem – már így sem tudok sehol sem helyet szorítani, mert akármilyen aprók is ezek a kövecskék, halomba rakva lassan magasabb kupacot alkotnak, mint Legkisebb.

Ráadásul ahogy nőnek, cseperednek a gyerekek – míg egy fél-egy éves vidáman eljátszik a meglepetést rejtő színes csomagolópapírokkal, sőt, ha még színes szalagok is vannnak rajta, az maga a mennyország… ezt azért egy kamasznál már nehéz elsütni – egyre nehezebb előrukkolni valami újdonsággal, hovatovább valami olyan újdonsággal, amely valódi örömet okoz a megajándékozottnak. Nálunk ez különösen Legkisebb esetében jelent problémát, mert ő mindent megörököl, ami a nagyobbakról épen maradt, de van olyan rendes, hogy a három kerekű autóknak is ugyanúgy örül, mint a sértetlen példányoknak… jól van nevelve… nincs mit tenni. Bár őszintén szólva a (fél)kamaszokkal sem vagyok kisegítve, ők még Legkisebbet is überelni tudják: vagy olyan hosszú a kívánságlistájuk, hogy ha minden nap levágnék róla egy-egy ajándékötletet, akkor sem érnék a végére jövő karácsonyig, vagy ugyan rövid, de annál velősebb, vagyis olyan drága cuccok szerepelnek rajta, hogy azok közül bármely, véletlenszerűen kiválasztott három darab is felemésztené a családi rezsiköltségre félretett teljes havi keretet.

A fenti tapasztalatok ellenére minden évben nagy elánnal vetem bele magam az ajándékvadászatba, mert hiszem, hogy a remény hal meg utoljára és fejenként legalább egy olyan darab lesz az ajándékok között, amely úgy nagy vonalakban hasonlít az eredeti elképzelésekhez. Csak, hogy megnyugtassalak: igen, mindig van egy… ha nem is fejenként és igaz, hogy inkább pirosat szeretett volna az új tulajdonos vagy a nagyobb méretet, de még inkább tök mást, de így is öröm az öröm.

E bevezető után lássuk, hogy a különböző korú és tulajdonságú gyerekeimet mi várja a fa alatt az év legnagyobb ünnepén. Még mielőtt valaki felháborodna, hogy ez egy iszonyat hosszú lista és töménytelen mennyiségű pénz…, igaz, de öt gyerek iszonyat mennyiségű pénz a hétköznapokon is és a lenti összeállításba az összes rokon, barát, távoli és közeli ismerős karácsonyfáját beleértem. (Nálunk az a szokás, hogy az összes ajándékot én találom ki, én is veszem meg nagyrészt, utána a többieknek már csak a válogatás marad és az anyagi hozzájárulásuk lehetőségeikhez mérten – így nekik nincs gondjuk, a kellemetlen perceket okozó félresikerült ajándékok száma a minimálisra redukálható, csak az öröm marad… és az érzés: lám, mennyire jól ismerem az unokámat, keresztlányomat, keresztfiamat, unokaöccsémet, unokahúgomat… lám, milyen jó fej a mama-papa, nagyi, keresztapám, keresztanyám, nagynéném, nagybátyám…)

#1 Nagyfiú, 13 éves, lángész

Na, nem azért lángész, mert olyan okos lenne – pedig, de! -, hanem mert a kémia tanár igencsak nagy hatással van rá, és ez úgy látszik kölcsönös, mert míg a tanerő kémia versenyre szeretné küldeni, addig ő folyamatosan gyújtogatni akar, amióta az égést tanulják a suliban… és amilyen szerencsénk van, egyszer sikerül is neki valamelyik hajmeresztő kísérlete, amely a kémia laborban ugyan ártalmatlannak tűnik, de egy tetőtéri lakásban, közvetlenül a nagy szelemenfák alatt már közel sem veszélytelen.

Ennek ellenére a kívánságlistájának köze sincs az új szenvedélyéhez (mellesleg a természettudományokhoz való vonzódását már egy korábbi körben kilőttük távcső és mikroszkóp formájában), ellenben olyan egyszerű tételek szerepeltek rajta, mint egy okostelefon, Star Wars lego és egy drón…, ja meg egy párna, mert az ésszel teli feje alatt eddig egy sem húzta negyed évnél tovább. A könyvet csak úgy félvállról vetette utánam, mert tudja: az mindig, minden évben ott figyel a fa alatt kérés nélkül is.

Na, ehhez a listához kéne a havi rezsiköltségünk teljes kerete, szóval inkább húztam róla: okostelefon nem lesz, mert szerintem a mostani Nokia C3-asa is többet tud, mint amire szüksége van egy egyszerű sms elküldéséhez vagy egy telefonbeszélgetés lebonyolításához. Lego szintén kilőve, mert az otthon fellelhető elemekből szerintem minimum három Halálcsillagot is össze lehetne építeni és még akkor is maradna egy nagy kupac. A párna annyira meglepő kérés, hogy azt nem lehet kihagyni.

Na, és itt jön a nagy kérdés, a drón. Minek nekünk egy drón? Csak. Értem. Kiválóan lehet majd vele a teásbögréket leverni az asztalról, a frászt hozni a kisebbekre, akik soha nem zárják be maguk után a mosdó ajtaját…, mennyire tuti lesz, amikor vécézés közben még egy repkedő izével is meg kell küzdeniük a folyton eltekergő vécépapír mellett. Hurrá! Ezek után nyilvánvalóan te is belátod, kedves olvasó, hogy KELL. Ahogy egy ördögbot és egy profi papírsárkány is feltétlenül szükséges, de legalább ezzel a nagyszülők/rokonok ajándékozási problémája is megoldódott.

Könyvek tekintetében igen határozott ízlése van, most a fantasy regények mennek nála, kár, hogy alig találok olyat, amelyet még nem olvasott volna rongyosra. De a Michael Vey-sorozat aprénként adagolva és Pierrot két – magyar történelmi alakokkal tűzdelt – kalandregénye egy rövid időre biztosan elég lesz.

#2 Nagylány, 10 éves, A LÁNY

Na, ő az, aki már október óta nem tud éjszakánként rendesen aludni, annyira izgatott a közelgő(?!) ünnep miatt és akinek a listája legalább háromszor körbeérné az Egyenlítőt és tele van cuki, csillogós mütyürrel, amelyekkel engem a világ végére lehetne üldözni. A hosszú lista előnye, hogy bőven van miből válogatni és a tételek átlagára nem okoz azonnali szívrohamot, ellenben az elhelyezésükkel, mert a legtöbb közülük kicsi és apró, viszont sokan vannak vagy sok darabból állnak és csak úgy vonzzák a port, na, meg foglalják a helyet.

A párna valamiért az idén nagyon menő, mert Nagylány is kért vagy fél tucatot… helyette kap kettőt – cicásat és virágosat -, már azokkal is tele lesz az ágya. Jöhetnek a mütyürök a teljes családra vetítve: mintalyukasztó, karkötő és nyaklánc, pomponkészítő készlet, potpuri és üvegtál a tárolásához és a por bevonzásához.

A könyveket ő is szereti, mondjuk elég érdekes az ízlése: a cuki rózsaszín vonalon még mindig tartja magát Tea Stilton, ugyanakkor rajong az időutazásos kalandokért, így idén is ott lesz a fa alatt a kedvenc sorozata, az Idődetektívek egyik-másik kötete és meglepetésként egy Lackfi regény is.

#3 Középső, 8 éves, realista

Középső soha nem kér sok dolgot, de simán megsértődne, ha csak azt az egyet kapná, amit felírt a kívánságlistájára. Vele nagyon nehéz, mert pontosan tisztában van azzal, hogy tulajdonképpen mindene megvan és nincs semmire szüksége. Nagyon becsülöm benne, hogy ennyire reálisan látja a helyzetet, de ezzel nem vagyok kisegítve, sőt! Mert így az ő esetében teljesen magamra vagyok utalva, nekem kell kitalálnom, hogy mi az, aminek örülne, mégsincs itthon belőle fél tucat. Nem könnyű. Néha sikerül, néha meg nem… ilyenkor aztán mindig megfogadom, hogy bármit is kiejt a száján év közben, mint lehetséges ajándékötletet, azonnal felvésem a naptáramba, hogy legyen hivatkozási alapom, miért az került a fa alá és miért nem amaz.

Nála az első számú favorit már egy idő óta egy olyan távirányítású autó, amely a szőnyegen is képes menni, nem szedi össze az összes porcicát és nem merülnek le az elemei két perc után. Hát legyen! Bár vérbeli pasi, de az összes gyerekünk közül ő a legérzékenyebb, ergo a legmuzikálisabb: a zenehallgatás számára alap, ráadásul szeret és tud énekelni, a mozgásán ugyan van még mit csiszolni. E szenvedélyének fizikai megtestesülése lesz egy bluetooth hangszóró, hogy ne lopkodja a nagyobbak MP3/MP4 lejátszóit, valamint az én telefonomat.

A zenén kívül van még egy nagy szerelem az életében: a repülés. Amióta Férj vitorlázó repülőnek tanul, Középső is az ég urának képzeli magát… néha szó szerint és ő is gépre ül és hasítja a felhőket… én meg lent imádkozom, hogy fent is maradjon, aztán meg épségben földet érjen. Ennek ellenére vagy épp ezért kihagyhatatlan ajándék számára egy makett vitorlázógép.

Könyvek tekintetében nagy egyetértés van közöttünk: a Ropi naplója és a Rosszcsont Peti sorozat mindkettőnk szerint épp neki való. Hogy kielégítsem mérhetetlen gyermeki kíváncsiságát, a fa alatt lesz még egy gyerek világatlasz és egy Clementoni Enciklopédia társasjáték is.

#4 Négyes, 6 éves, akarnok

Amíg Középső szinte nem kér semmit, addig Négyes az egész világot a fa alatt szeretné látni. Hihetetlen fantáziája már hetekkel az ünnep előtt, a még ki sem vágott karácsonyfa alá vizionálja a világon kapható összes játékot+1 darabot. A repertoárja igen széles, az ábécé minden betűjével fel tud sorolni legalább egy dolgot, amelyet szeretne megkapni. Én meg csak egy szót tudok ismételgetni: nem, nem, nem.

De azért a favoritok között is vannak favoritok: bármi, ami szuperhősös (most épp ágynemű: nekem hasznos, neki öröm), akármi, ami gurul és távirányítható és lehetőség szerint olyan, mint Középsőé, na, meg a lego. Vannak aztán olyan dolgok, amelyekre meg szerintem van szüksége, hogy megkönnyítsük neki a szeptemberben esedékes iskolakezdést, így a finommotorikus mozgásának fejlesztésére kap egy Addictaballt. Könyvek tekintetében is hadilábon állunk vele, de a Patu és Tatusorozat még őt is megingatja szent elhatározásában, hogy bojkottálja a mesehallgatást.

#5 Legkisebb, 3 éves, utánozóművész

Legkisebbel könnyű dolgom van: nem tud írni, sem értelmesen beszélni még… legalábbis nem annyira, hogy tételesen fel tudjon sorolni legalább két tucat dolgot, amiket szeretne megkapni az év legnagyobb ünnepére. De nemcsak ezért egyszerű vele az élet, hanem mert ráutaló magatartásából sok minden kiolvasható: például, hogy rajong az autókért, főleg, ha pirosak és van szirénájuk. Így biztosan nem kérdés, hogy a papírzacskójában ott lapul majd egy nagy és strapabíró – gyorsan lemerülő elemeket tartalmazó – tűzoltóautó.

Mivel Legkisebb egy vérbeli utánozóművész, ezért nagyon felkészülten úgy döntöttem, neki is jár egy távirányítós autó, amely kifejezetten kicsikre van tervezve. Bár az elején azt mondtam, hogy nem veszek századik kisautót, de Legkisebb miatt mégis kénytelen vagyok: így néhány Hot Wheels-szel idén is gyarapodik a készletünk. Ahogy a többieknek is jár könyv kérés nélkül, úgy ő sem maradhat ki a sorból: autófüggőként a Garázs Bagázs sorozat legújabb kötete, az 1000 dolog, ami megy és a Nagy járműkönyvtökéletes választás a számára.

Karácsony, én így szeretlek!

A cikk másodközlés, az eredeti írást a Mom With Five blogon olvashatod.