Vállalkozni nem kell félnetek jó lesz

Sokszor halljuk, hogy a vállalkozói lét tele van váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel, aminek köszönhetően egyaránt megélhetünk komoly mélységeket és soha nem látott magasságokat. Ezért is elengedhetetlen a helyes önismeret ezen a területen: ha tisztában vagyunk magunkkal, tudjuk, mire kell fokozottan figyelnünk ahhoz, hogy mihamarabb túljussunk a nehézségekkel teli időszakokon és a lehető legjobbat hozzuk ki a sikereinkből. M. Kiss Milánné Szél Felícia írása. 

Az igen pörgősnek és sikeresnek mondható december után jött az új év, ami viszont nagyon nem volt idáig egyik sem. Illetve pörgés volt benne, csak nem olyan, ami bevételt is hozott volna… Egy rutinos vállalkozó valószínűleg ezeket a helyzeteket is ügyesebben kezeli, felkészül rá lelkileg, anyagilag, de egy kezdőt akkor is megvisel, ha tudja, biztosan lesznek nehéz fázisok. Ilyenkor nincs más, mint egyéb módszerekkel elősegíteni a túlélését ezeknek a heteknek.

Első körben arra használtam az időt, hogy rendbe tegyem azokat a területeket, ahol a decemberi hajtásban kicsit lemaradtam. Új anyagok, képek feltöltése a honlapra, új blogbejegyzések írása, a kissé elhanyagolt adminisztrációs feladatok elvégzése… Ezzel is eltelt jó pár nap…

Majd megbetegedtek a gyerekeim, ekkor még örültem is, hogy nincs megrendelés, mert úgysem tudtam volna varrni. Azért felpakoltam néhány termékemet az Etsyre, ezt is úgyis meg akartam tenni, szóval legalább ez is megtörtént.

Aztán újra nekiálltam tanulni, mert rengeteg hasznos anyag gyűlt fel, amire nem volt időm. Végre tudtam foglalkozni a Várőri Adrienn-féle 40 napos kihívással, vagy a Marketingszöveg és az Online Katapult tudásbázisának átnyálazásával. Csupa első osztályú információ egy olyan kezdőnek, mint én. Jó érzés volt, hogy sok kutatás után végre megtaláltam azokat, akiktől valóban azt tanulhatom meg, amire nekem konkrétan szükségem van. A tanultak hatására aztán feladtam az első „igazi” Facebook hirdetéseimet, kicsit átstrukturáltam a honlapomat és a Facebook oldalamat, jöttek is az érdeklődők, a követők és a lájkok szépen, de aztán ennyi.

Közben február lett, és ekkor tudatosodott, hogy hetek óta nem adtam el semmit. Na, eddig tartott a nem is tudom, mi bennem, mert ekkor már kezdett jönni a régről ismert gyomorszorító, rossz érzés. A szorongás napról napra erősebb lett. Érkezett ugyan megrendelés, de nem töltött el örömmel, mert csak arra tudtam gondolni, hogy ez rettenetesen, vészesen, szánalmasan kevés, semmi, nulla. Volt, hogy éjjel arra ébredtem, hogy a saját verítékemben fürdök, annyira elöntött a pánik, hogy mi lesz ezzel a vállalkozással.

Már csak a saját kedvemre varrogattam, hogy legalább valamit teremtsek és örüljek neki, de ha egy-egy darab nem olyan lett, ahogy elképzeltem, volt, hogy elsírtam magam. Egyre sérülékenyebbé váltam, úgy éreztem, béna vagyok, tehetségtelen és kezdtem elveszíteni a hitemet a párnáimban, vagy ami még rosszabb: a saját kreativitásomban. Borzasztó volt.

Szerencsére nem az a fajta vagyok, aki szeret elmerülni az önsajnálatban, ilyenkor valahogy mindig elkezd bennem valami zizegni, hogy kirántson ebből a lehetetlen állapotból. Sajnos érdemben beszélgetni erről senkivel nem tudtam, egyrészt szégyenlősségből, másrészt pedig azért, mert itt valami komolyabb – szakmai – segítség kellett, nem sima vigasztalás.

És ekkor vettem egy mély lélegzetet, és befizettem magam egy vállalkozói marketinges coaching csoportba, ahol már a nulladik alkalommal kiderült, jó döntést hoztam. Ugyanis a félelmeinkről szólt az első ülés, úgyhogy végre kimondhattam mindazt, amit korábban nem tudtam/mertem/akartam. De most elmondom nektek is.

Mitől félek?

  • Félek a kudarctól. Hogy nem sikerül megvalósítanom a vállalkozási terveimet. Hogy anyagi csőd lesz az egész. Hogy milyen ciki lenne ez a férjem, a családom, a barátaim és ki tudja, ki mindenki előtt.
  • Félek, hogy újra alkalmazottként kell dolgoznom, időre rohanva, csakis mások elvárásainak megfelelve, irodába nyomorítva.
  • Félek, hogy nem tetszik, amit csinálok, hogy nem érdekel senkit, hogy rossz. Hogy azt gondolják, nem értek hozzá.
  • Félek, hogy nem találom meg, hogyan is adhatnám el valóban a termékeimet, a szolgáltatásomat, mert nem a megfelelő eszközöket használom és azt is rosszul, hiába minden tanulás.
  • Félek, hogy mindent egyedül kell csinálnom, mert bevétel híján nem tudok feladatokat kiszervezni, és hogy a sok teendő miatt „szétesem”, és a dekoncentráltság minden más minőségemre (anya, feleség, nő, stb.) is kiterjed.
  • Félek, hogy elvesztem a kreatív energiámat a sok egyéb teendő miatt. Hogy nem tudom megvalósítani a legjobb ötleteimet. Félek, hogy valaki más megcsinálja, csak még jobban.
  • Félek álmodozni. Félek a legnagyobb tervemre gondolni, mert úgy érzem, minden nap egyre távolabb kerülök tőle, és rossz érzés, hogy esélytelennek érzem, hogy valaha is képes leszek megvalósítani.

Fú, hát csak ennyi. 🙂

Kimondtam, túl vagyok rajta. És már nem félek. Vagyis még félek kicsit, de nem szorongok. Most ugyan könnyezem, mert nehéz ennyi félést összeszedni és kipakolni az asztalra :), de itt van, megtettem. Izgatott vagyok. Bátor vagyok. Erős vagyok. Szeretem a terveimet. Hiszek a párnáimban. Hiszek magamban.

Vállalkozom.

A cikk másodközlés, az eredeti írást Felícia oldalán, az Anya vállalkozik blogon olvashatod.


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük