Nem akarok beleszólni, de…

0
568
Forrás: pixabay.com

“Ilyen hidegben kihoz az utcára egy ilyen kicsi gyereket? A szüleid nem mondták, hogy nem szabad összefogdosni a lehullott leveleket a földön? Már két éves és még nem tanítjátok három nyelven beszélni? Az én Petikém egyszer sem hisztizett nyilvános helyen! Miért eteti ilyen vacakkal a gyerekét, tudja milyen veszélyes?” Ismerős mondatok? Nem vagy egyedül! Kepes-Végh Ádám ezúttal nem tartotta magában a kéretlen jótanácsokra adott válaszát sem.

Kedves Idegen,

Igen, Ön! Ön, aki a szomszédja mellett lakik, és a nevei egymást követik. Szeretném udvariasan, de határozottan felhívni a figyelmét, hogy átlépte a láthatatlan, de számunkra kétségkívül jelenlévő határvonalat a gyermekemnél. Egyébként nálam is. Azt, hogy megfogdoshatja-e a sarjat, elsősorban vele kell megbeszélnie (nem mintha az én válaszomat megvárta volna). Nem, nem tud még beszélni, de kommunikálni igen, és jól sejti, az, hogy közelebb húzódott hozzám, miközben elfordította Öntől a fejét, azt jelenti, hogy most nincs barátkozós kedvében. Kérjük ennek szíves tiszteletben tartását!

Amúgy hallom ám a félhangos megjegyzéseket a szülőségemre vonatkozóan. Ezt persze nyilván tudja, hiszen azért teszi őket félhangosan. Most, hogy ezt tisztáztuk, beszéljünk az elefántról a szobában. Azért nincs a gyermeken sapka, mert jó idő van. Úgy gondolom, hogy nem csak 30 fokban lehet elhagyni a téli ruhatárat, hanem egy melegebb, szélcsendes napon akár februárban is a táskában maradhat a sapka. Igen, az édesanyja is így gondolja. Igen, volt teje rendesen. Bizony, az a legfontosabb. Még mindig van. Hogy abba kéne hagyni a szoptatást? Nézze ez az ő dolguk igazából nem? Majd ha valamelyikük úgy érzi, hogy abba kéne hagyni, abbahagyják. Én sem állok most neki itt Önt győzködni, hogy kevesebb szénhidrátot kéne fogyasztania.

Hogy miért nézegetem a telefonomat utazás közben, és miért nem a gyermekkel foglalkozom? Nos kérem azért, mert a nevezett gyermek a hátamon helyezkedik el, némileg megnehezítve a nyünyürgetést, egyebekben pedig épp bámul kifele az ablakon, és láthatólag jól elvan ezzel. Ha valami érdekeset lát, akkor szól, és megbeszéljük. Ugyanakkor ha jobban belegondol, ha folyamatosan kommentálnám az utazásunkat, az is elég furcsa lenne nem? Ez egy hordozó amiben van. Tulajdonképpen hátizsák, gyerekkel töltve. Nem, nem rossz neki, sőt igazából sokkal jobb, mint például a kenguru. Persze szerencsés vagyok, hogy felengedtek vele egyáltalán a járműre. Babakocsija nincs. Próbálkoztunk egyszer-kétszer, de nem igazán szerette, plusz lássuk be, a tömegközlekedés egy rémálom babakocsival. Pláne egyedül. Ön is kibírta, ez elismerésre méltó. Szerencsére nekünk már van választásunk, és inkább azt a megoldást választjuk, ami nekünk is, és a csajszibaracknak is kényelmesebb.

Igen, jó gyerek. Nem hiszem mondjuk, hogy ennek az lenne a fokmérője, hogy épp csöndben van és “nincs vele sok baj”, de abban egyet tudunk érteni, hogy jó.Ezt az érzést szeretném benne táplálni és erősíteni, ezért van az, hogy rengeteg helyzetben, alighanem Ön szerint helytelenül, nem szólok rà, nem mondom meg hogy mit csináljon és hogyan érezze magát. És mérget vennék rá, hogy ezeknek a helyzeteknek a száma csak nőni fog. Igen, mi is felnőttünk valahogy. Mégis, van pár dolog amit én máshogy képzelek el. Amennyiben gyermekem átlépné az első bekezdésben említett határvonalat az Ön irányába, kérem jelezze, és megtesszük a megfelelő lépéseket. Amennyiben csak nem értünk egyet a követendő szülői példák terén, úgy kérem türelmét és szíves megértését.

Egy szó mint száz, szeretném ha tudná, hogy elhiszem, hogy csak jót akar. Nem áll szándékomban Önt megsérteni, amikor nem fogadom meg a jótanácsát, egyszerűen csak másként gondolkodunk a gyereknevelésről. Biztos vagyok benne, hogy számos gyermeket felnevelt már, és úgy érzi, a rutinja kötelezi, meg kell óvnia engem a hibáktól, amelyeknek elkövetése előtt állok. Ezek a hibák vagy nem esnek a hiba kategóriába a szememben, tehát nem kell tőlük megvédeni, vagy úgy gondolom, hasznosabb, ha magam élem át őket. Köszönöm tehát értem, és gyermekemért való aggódását, és szeretném megnyugtatni, hogy alaptalan. Jól vagyunk. Mi így vagyunk jól.

Tisztelettel:
Egy Y-Apa

A cikk másodközlés, az eredeti írást az Apávávált blogon olvashatjátok. 

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ