szülők háza magazin

„Én mindenben a társam mellett állok.” – interjú Pál Zsolttal

Nem titkolt célunk, hogy az Erős Nő + Erős Férfi = Erős Család interjúsorozattal példát mutassunk. Szeretnénk bebizonyítani, hogy egy nő több lehet mint anya és feleség, ha szeretne. Ehhez elengedhetetlen, hogy támogassa őt a társa. Sikeres férfiak és családapák mesélnek arról, hogyan tudnak abban segíteni, hogy a párjuk karriert is építhessen. Pál Szilvia a Tilos Rádió műsorvezetője, kisfia öt hónapos. Rendhagyó módon a baba két hónapos korában visszament dolgozni. Férjével, Pál Zsolttal beszélgettünk.

 

Mi a véleményed arról, hogy Szilvi ilyen rövid idő után visszatért a rádióba?

Ösztönöztem, hogy mozduljon ki, menjen vissza. Azt hallottam és olvastam, hogy ha bezárkózik egy anya a négy fal közé, megsínyli az egész család. Ha élvezi, amit csinál és jól érzi magát a rádióban, akkor érdemes folytatni. Számomra teljesen természetes, hogy ilyenkor én vigyázok Félixre, a kisfiunkra.

Mikor ismerted meg Szilvit?

Régóta ismerjük egymást. 2002-ben találkoztunk egy képzésen.

Te mivel foglalkozol?

Az újbudai önkormányzat családbarát programját vezetem. Hat órában dolgozom, így be tudom osztani az időmet és energiámat. Megpróbálok egyensúlyt teremteni a család és a munka között.

A baba tervezésekor már megbeszéltétek, hogy megosztjátok a feladatokat, volt valamiféle szülői karrier tervetek?

Félix nem volt tervezett baba, meglepetésként érkezett.  A kilenc hónap alatt sok dolgot meg lehetett tervezni, azután ahogy megszületett, minden törlődött, és elindult az újratervezés. Fel lehet erre készülni valamilyen szinten, de ha megérkezik a baba, az teljesen más. Szilvi úgy vállalta a gyermekünket, hogy nem magának szüli, hanem kettőnknek. Egy gyermek  hatalmas öröm, de óriási munka is.  Én mindenben a társam mellett állok.

Milyen terveket kellett törölni?

Pár dolgot kellett változtatni a fontossági sorrenden. Nem okozott ez akkora lelki törést. Az első pár  hónap az, ami fizikailag és lelkileg is kemény.

Van aki segít nektek?

A nagyszülők távol élnek, nem tudnak aktívan részt venni. Szilvi húga lakik Budapesten, ő rendszeresen jön és segít, ha kell. A barátainkra is számíthatunk. Minden szervezés kérdése.

Szilvi változott mióta anyuka lett?

Igen, sok minden változott benne is, de ezek a változások már korábban elindultak. Nem mondhatnám, hogy lenyugodott, továbbra is aktív: rádiózik, individuálpszichológia tanácsadó képzésre jár, rengeteg ötlete van. Mindig is pörgős volt, de most átgondoltabb és jobban tervez.

Az olvasóknak most eláruljuk, hogy ti látássérültek vagytok. Ez mit jelent, és hogyan befolyásolja a hétköznapi életeteket?

Pál Szilvia: Például babakocsival nem tudunk közlekedni, ezért hordozzuk Félixet. Ha észreveszik az emberek, hogy látássérült, nem az az első kérdésük, hogy fiú vagy lány a gyermekünk, hanem, hogy lát-e. A válaszunk, igen persze; ez nem feltétlenül örökletes betegség.

Volt bennetek félelem, mikor megtudtátok, hogy szülők lesztek?

Nekünk is, mint más szülőknek, vannak félelmeink, de igyekszünk mindent megoldani. Most a jelenre koncentrálunk, és ebben próbáljuk jól érezni magunkat. Egy barátunk mondta, hogy minden gyermek megteremti a saját belső békéjét, nekünk – szülőként – pedig a külső körülményeket kell biztosítani ehhez.

Van még valami, amit szeretnétek megosztani velünk?

Pál Szilvia: Csak én szerettem volna elmondani, hogy Zsolt nélkül nem vállaltam volna Félixet. Szerencsés vagyok, hogy találtam magam mellé egy jó embert. Tudom, hogy ő mindenben támogat, és ott van, ha kell.

 

Regős Judit – Rizsányi Rózsa

Az interjúsorozat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.

logok


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük