Költözés gyerekkel

0
1008
Szülők Háza Magazin, költözés, gyerek
divany.hu

Manapság gyakran előfordul, hogy a gyerekek nem ugyanott nőnek fel, mint ahol megszülettek. Nem ritka egy gyermek életében, hogy egyszer vagy többször költözik a család, és ilyenkor a gyermeknek egy teljesen új lakást, új környezetet, nem ritkán egy új várost, vagy országot kell megszoknia. Ezért nem árt felkészülnünk arra, hogyan segítjük át ezeken a helyzeteken gyermekünket.

Egészen pici csecsemőkorban még nem igazán viseli meg a gyermekeket a költözés. Egy-két éves korig a gyermek még az anya függvénye, és elsődleges kötődése az anyához fűzi. Ahol az anya van, ott van a gyermek otthona. Vannak olyan csecsemők, akik nagyon „mobilak”. Csak fel kell kötöznie az embernek saját magára a gyermeket, és onnantól kezdve bárhol elalszik, bárhová el lehet vele utazni, lehet vele jönni-menni, és a gyermek jól viseli a helyváltoztatást. Ugyanakkor vannak olyan csecsemők, akik csak a saját megszokott kiságyukban tudnak elaludni, akiknek olyan napi ritmusigényük van, amit fontos betartani. Az elsőként említett esetre jó példa, a kislányom, akit bárhová el tudtam vinni: kenguruban, hátizsákban, babakocsiban, mindegy volt neki, bárhol jól érezte magát. Neki csak az volt a fontos, hogy én ott legyek, és ő bárhol nagyon jól tudott enni, aludni, és jól érezte magát. A kisfiam azonban már a pocakomban is rosszul tolerálta, ha nem úgy telnek a napok úgy, ahogy azt ő megszokta. Csak a megszokott rituálé szerint tudott megnyugodni és csak a saját ágyában érezte magát jól. Ennek a „jelenségnek” azonban a költözéshez nincsen semmi köze. Ez inkább a gyerekek temperamentumáról, illetve kötődésigényéről árulkodik.

Beszéljük meg vele!

A költözés inkább kétéves kor után van hatással a gyermekre. Ilyenkor már van társas igényük, már észreveszik a környezetüket, és olyan külső kötődéseik lesznek. Szeretik a kisszobájukat, vannak már kedvenc tárgyaik. A megszokott kertben, a megszokott környezetben, a megszokott ismerősökkel szeretnek találkozni. Ekkor már nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a gyermekekre akkor, amikor ez a megszokott élethelyzet megváltozik, egy másik helyre költözik a család.

A gyermekek nemcsak azt értik, ami mondunk, hanem azt is érzékelik, amit érzünk. Amint megszületik a döntés érdemes mindenbe beavatni a gyermeket. Természetesen nem kell kiselőadást tartani a költözésről, de nyugodtan lehet beszélgethetünk a gyermek előtt róla. Saját nyelvére lefordítva elmesélhetjük a gyereknek, hogy mi fog következni. A gyerekek sokkal többet értenek a szülők közötti kommunikációból, mint azt mi gondolnánk. Amikor mi költöztünk, és a kislányom éppen csak kétéves múlt, a kocsiban beszélgettünk, hogy felvegyünk-e hitelt, ha igen hány forintot, és egyszer csak megszólalt a kislányom a hátsó ülésről: „kétmillió-hárommillió, nem vállalom”. Akkor tudatosodott bennünk az, hogy ő érzékelte a beszélgetéseket, de mégsem magyaráztuk el neki, hogy értse is, ezzel megzavartuk őt. Bátran beszélhetünk gyermekünkkel a küszöbön álló költözésről, és akkor a gyerek velünk együtt fel tudja dolgozni a költözést.

Megmaradjon az otthonosságérzet

Habár a dobozolás idejére praktikusabb a gyermeket „leadni” a nagyszülőknek, vagy rokonoknak, azért oktató jelleggel nem árt, ha a gyermek is részt vesz a lakás összepakolásában. Fontos látnia, hogyan indul el a költözési folyamat, és aztán azt is látnia kell, amikor a lakást kipakoltuk. Akár később is vissza lehet menni a régi lakásba megmutatni, hogy most már mások laknak ott, hogy érezze a dolog véglegességét a gyermek. Érdemes, még mielőtt beköltöznénk az új lakásba, megmutatni a gyermeknek, hogy hová fogunk költözni, melyik lesz az ő szobája, hol lesz majd az ő ágya, a konyha, a fürdőszoba, a szociális helyiségek, hogy a gyermek lélekben készülni tudjon a változásra. Még a költözés előtt elkezdhetünk arra a játszótérre járni, ahová majd később járni fogunk, az új boltban vásárolni, új emberekkel ismerkedni, hogy a gyermeket már egy félig ismerős hely fogadja, ne a teljes ismeretlenség.

Mindezt nehéz akkor megtenni, hogyha külföldre vagy távolabbi városba költözünk, ilyenkor érdemes képeket mutogatni arról, hogy hova fogunk menni, hogy a gyermek képzeletben már készülni tudjon a változásra. Fontos tudnunk, hogy a gyerekek még nem racionális lények. Mindent érzelmi oldalról közelítenek meg, ezért semmiképpen se rejtsük véka alá az érzelmeinket. Ha a költözésre nem jókedvünkben kerül sor, hanem egy élethelyzet okozta kényszerből, és nem örülünk a költözésnek, akkor ne csináljunk úgy, mintha egy boldog és örömteljes változás lenne. A gyerek szintjén beavathatjuk őt abba, ami történt. Ez segít neki is, hogy feldolgozza a változást. Nem az a megoldás, hogy elhallgatjuk és nem beszélünk arról, ami kellemetlen.

Amikor új lakásba költözünk, érdemes a régi bútorokat megtartani. Törekedjünk arra, hogy új otthonunkban legyenek a gyermeknek ismerős tárgyak, hogy azért az otthonosságérzése megmaradhasson a gyermeknek. Beszélgessünk sokat a gyermekkel arról, hogy miket fogunk majd csinálni az új helyen. Hagyjunk időt neki is, hogy feldolgozza, hogy már nem ugyanoda megyünk esténként haza, ahová eddig hazamentünk. Ha a gyerek igényli, többször el lehet menni a régi lakáshoz is, hogy ténylegesen beépüljön a gyerek tudat- és érzelmi világába a változás.

A gyerekek előbb-utóbb megszokják új otthonukat, és ahogy a dobozok fogynak, szépen visszaáll minden a régi-új kerékvágásba.

Írta: Regős Judit

A cikket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.

logok

MEGOSZTÁS
Regős Judit vagyok, szülő- és gyereknevelési tanácsadó, a Szülők Háza Konzultációs Központ alapítója. Az ELTE szociálpolitika – szociálismunka szakán végeztem, de kijártam a Károly Gáspár Egyetem Szupervízor szakát is. Sokáig dolgoztam a SOTE I-es Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján családgondozóként. Elvégeztem az Aktív Analitikus terapeuta képzést és később családi tanácsadó lettem. Több évet dolgoztam A Nő Ezer Arca Központban, mint terapeuta. Számos publikációm jelent meg, rendszeresen közreműködöm szakértőként különféle tévéműsorokban. Több szakmai díjat is nyertem, 2009-ben a Vodafone Főállású Angyala lettem. 2007-ben hoztam létre a Szülők Háza Konzultációs Központot, amelynek intézményvezetője vagyok és ahol családi tanácsadóként egyéni és csoportos tanácsadással foglalkozom. Férjemmel együtt négy gyermeket nevelünk. Szeretem a családomat, a férjemet a gyerekeimet, szeretem a hivatásomat. Nagyon sokat köszönhetek a pácienseimnek is, akiktől nagyon sok bölcsességet tanulok, és szeretet kapok.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ