Elkezdődött az iskolaév, ezzel a gyerekek ismét közösségbe kerültek. A közösségi életnek azonban nem csak örömei vannak. Hiszen melyikünk ne kapna a szívéhez, ha az óvó vagy a tanító néni azzal fogad minket, hogy csemeténk hajában tetveket találtak. Pedig jobb, ha hozzászokunk a gondolathoz, mert nincs kizárva, hogy a dolog előbb-utóbb bekövetkezik.
Tiszta fejen is
A fejtetű olyan élősködő vérszívó, amely régebben elsősorban az elhanyagolt, piszkos környezetben élők fején szaporodott el, de mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Napjainkban bizony a legtisztább, legápoltabb hajban is felbukkan a fejtetű, s ha nem kezelik le időben, ráterjed másokra is. A megfertőződött óvodások, kisiskolások nemegyszer szüleiknek is átadják ezeket az apró vérszívókat.
A járványügyi szakemberek megfigyelték, hogy Magyarországon 20-30 évenként jelentkezik egy-egy kisebb járvány. Utoljára a 70-es, 80-as években észleltek hasonlóan nagyszámú esetet.
Hogyan szabaduljunk meg tőlük?
A gyógyszertárakban recept nélkül vehetünk olyan tetűirtó szereket, amelyek a tetveket és a serkéket rövid időn belül elpusztítják. A mellékelt használati utasítást gondosan olvassuk el, és tartsuk be. A gyerek fejbőrét és a hajat a hajszesszel gondosan nedvesítsük át, majd dörzsöljük be. Ezután várjuk meg, amíg a hajszesz a hajra rászárad. (Ez az idő a felvitt mennyiségtől függően 5-15 perc) szokott lenni. Vigyázzunk, nehogy a tetűirtó szer bekerüljön a szemébe, mert kötőhártya-gyulladást okozhat. Csukassuk be a szemét, és helyezzünk vattát a szemhéjára. Kisebesedett bőrfelületre sem szabad alkalmazni. A készítmények tetűirtó hatásukat a következő fejmosásig megőrzik és a hajra rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése, elszaporodása előtt elpusztítják.
A hajszeszen túl
Az elpusztult serkéket a gyermek hajáról el is kell távolítani. Ez nem mindig könnyű, mert a serkék a hajszálakhoz cementszerű anyaggal rögzülnek, és a gyerekek idővel türelmetlenné válnak. Vegyünk egy sűrűfésűt erre a célra, és ecetbe mártogatva végezzük a fésülést. A maradékot a hajszálról két körmünkkel, esetleg csipesszel húzzuk le, vagy egyszerűen vágjuk le a hajszálat. A fésűn, kefén található fejtetvek néhány perces forró vízbe mártással, a sapkán levők pedig mosással pusztíthatók el.
Nem kell hát kétségbeesni, ha a gyerekünk is beszerez némi fejtetűt. Ha azt látjuk, hogy vakarja a fejét, vegyük alaposan szemügyre a haját. Különösen a füle környékén vizsgáljuk meg a hajszálakat. Ha gyanús, szóljunk a védőnőnek és az óvodai, iskolai nevelőknek. Azért nem vagyunk felelősek, ha a gyerekünk valahonnan beszerez némi fejtetűt, de azért igen, ha nem teszünk meg mindent, hogy ne terjesszük rá a többiekre is!
Amit a fejtetűről tudni kell
Maga a rovar szürkés színű, ovális alakú, 2-4 milliméter hosszú. Nem repül, nem ugrál, lassan mászik a fejbőrön. Nehéz észrevenni, mert fénykerülő. Az egyik emberről a másikra könnyen átjut, a fejek szoros érintkezése révén („összedugjuk a buksinkat”), de terjesztheti közös fésű, törülköző, sőt fejtámla közvetítésével is terjedhet.
A fejtetű a petéit, amelyeket serkéknek hívnak, a hajszálak tövén helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. Azért nehéz eltávolítani, mert magukat egy cementszerű (!) anyaggal rögzítik a hajszálhoz. Ebben különböznek a hajkorpától, amely könnyen leszedhető.
A fejtetű nem terjeszt fertőző betegséget, de a jelenléte nagyon kellemetlen, mert erős viszketést okoz. A vakaródzás következtében a fejbőrön elfertőződött, gennyes sebek alakulhatnak ki.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa
Vélemény, hozzászólás?