Az epilepszia az agy elektromos tevékenységének zavara folytán jön létre. Bizonyos területek izgalmi állapotba kerülnek, s ez rohamszerű tünetekhez, többnyire eszméletvesztéshez vezet.

A tünetek attól függnek, hogy az elektromos kisülések az agy melyik részén következnek be. Az eszméletvesztésen kívül más jelenségek is felléphetnek. A mozgató rendszert illetően például furcsa, akaratlan mozdulatok, görcsös rángatózás, mozdulatlanná merevedés. A beszédközpontot érintő zavar megnyilvánulhat például önkéntelen hangadásban, vagy ellenkezőleg: beszéd elakadásban. Előfordulhat, hogy az epilepszia magatartásváltozást eredményez, sőt a belső szervek működési zavarát is előidézheti.

Az epilepsziás rohamok hátterében valódi eltéréseket is lehetnek, ez esetben a rohamok egy fennálló betegség vagy rendellenesség tüneteként jelentkeznek. Többek között agyfejlődési rendellenesség, agyvérzés, vérellátási zavar, alacsony vércukorszint, agyhártya-, illetve agyvelőgyulladás, daganat okozhat epilepsziás görcsöket.

Epilepsziáról, mint önálló betegségről akkor beszélhetünk, ha semmilyen kézzelfogható okot nem lehet találni a visszatérő rosszullétekre. Ám nem kétséges, hogy a képalkotó eljárások (CT, MRI, PET stb.) fejlődésével rövidesen fény derül, mi van a ma még ismeretlen hátterű rohamok hátterében.

A rohamok alatt az agysejtek elektromos tevékenysége megváltozik, és ezt regisztrálni lehet, erre szolgál az EEG-vizsgálat. Persze nem könnyű feladat „elkapni” egy rosszullétet, és akkor készíteni az EEG-felvételt. Ezért fejlesztették ki azt a módszert, hogy a készüléket videokamerás rendszerrel összekötik, így együtt tudják vizsgálni a rohamot és az EEG-t.

Kezelés

Nagyon sokfajta epilepsziatípus van, mindegyiknek meg van a maga gyógyszere, illetve gyógyszer-kombinációja. Ám ezeket a szereket általában hosszú ideig, évekig kell szedni. Ez alatt persze rendszeresen ellenőrizni kell a betegek állapotát, nézni kell az esetleges mellékhatásokat, és mérni kell, hogy a vérükben megfelelő legyen a gyógyszerszint. A kezelést csak akkor szabad abbahagyni, ha három év eltelt már rosszullét nélkül. Az utóbbi években egyes epilepsziaformákat már műtéttel gyógyítanak.

Az epilepszia gyermekkorban többségében jóindulatú. Magyarországon 18-20 ezer gyereket kezelnek epilepsziával. Az igazi „nagyrohamok” a kicsiknél nem gyakoriak, inkább az apróbb „elrévedések”, összerezzenések a jellemzőek. Sokuknak van éjjel, nagyon ritkán, esetleg évente egy alkalommal rosszullétük. Legtöbbjüknek, ha jól beállítják és gondozzák, egyáltalán nincs rosszulléte.

Ma az epilepsziás gyerekek 80-85 százalékát az orvosok rohammentessé tudják tenni és 75 százalékuk véglegesen meggyógyul, azaz a gyógyszerek elhagyása után sem tér vissza problémája. Testi, szellemi fejlődésüket nem befolyásolja a gyógyszerszedés, az epilepszia csupán múló epizód az életükben.

Ne féltsük túl!

Egy jól beállított epilepsziával élő gyereknek semmi oka sincs arra, hogy másnak, kirekesztettnek érezze magát. Ő is futkározhat, labdázhat, kirándulhat a többiekkel. Még úszni is megtanulhat, persze nagyon oda kell figyelni rá a vízben. Bukósisakkal biciklizhet, és korcsolyázhat is. Bonyolult gyakorlatokban egy kicsit ügyetlenebb lehet a gyógyszerek miatt, ha ezt látjuk, ne erőltessük a dolgot.

Az esetleges rosszullétek során a gyerek megsérülhet, ezért bizonyos óvintézkedéseket kell tennünk.

Otthon az éles bútorsarkokat, illetve konnektorokat lássuk el védősarokkal és védődugókkal. Az üvegajtókra tegyünk védőrácsot, vagy átlátszó öntapadós tapétát, így nagyobb eséskor sem okoznak sérülést. A mellékhelyiségek ajtaját soha ne zárjuk kulcsra. A kádban való fürdés helyett a zuhanyozás ajánlott, bár ez sem mindig veszélytelen. Használjunk csúszásmentes gumiszőnyeget.

Az igazi kihívás az, hogy miközben nagyon odafigyelünk rá, ne alakítsunk ki gyermekünkben túlzott betegségtudatot.

Öröklődik?

Egyes epilepsziaformákról azt gondolják, hogy lehet genetikai alapjuk. Ám ebben a kérdésben nagy még a bizonytalanság. Ha az egyik szülő epilepsziás: akkor 1:40, ha mind a kettő, akkor 1:10 a valószínűsége annak, hogy gyermekük is epilepsziás lesz. Vagyis az epilepszia csak nagyon ritkán örökölhető.

Mit ír a Wikipedia?

Az epilepsziás betegséget már az ókori orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezése is, a morbus sacer, azaz „szent betegség”. Az epilepszia régi magyar nevei: frász, nyavalyatörés, sülykór. A frász szó a német Fraisen („görcs”) szóból származik. Ma már csak „pofon” és „ijedség” értelemben használjuk a bizalmas vagy humoros beszédben, akárcsak a frászkarika kifejezést. A frászkarika egy babonás népi gyógyító eljárás volt egyes vidékeken, amikor a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges tésztából sütött karikán bújtatták át. Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege Julius Caesar és Nagy Sándor volt. Epilepsziás betegek létezéséről a Biblia is beszámol (Máté 17:14-21). A híres irodalmárok közül Flaubert, Dickens és Dosztojevszkij érdemel külön említést, a képzőművészek közül pedig a leghíresebb beteg Van Gogh volt. Ismert epilepsziás beteg még Alfred Nobel. Az ő példájuk is jelzi, hogy a betegség az emberi értékeket, értelmet és az élet értékét nem befolyásolja.

Írta: Dr. Vészi Zsuzsanna


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük