Mese habbal

0
539

Van az úgy, hogy a gyerekvárás ideje alatt tökéletes terveket szövünk életünk hamarosan kezdődő, izgalmas időszakáról, pontról pontra levetítjük, milyen lesz a közös reggelizés, hogyan zajlanak a hétvégi programok, aztán valóság teljesen felülírja az előzetes elképzeléseinket. Igen, a leghétköznapibb tevékenységek során is. Kepes-Végh Ádám írása.

Ahogy a gyermek előtt elképzeltem:

– Apa, mesélj!
– Rendben van! Miből meséljek ma?
– A kedvenc mesémből!
– Egyszer volt, hol nem volt, itt a vége, fuss el véle!
– (áhítattal hallgat)

Ahogy valójában kinéz:

– Apa mesél!
– Rendben! Miből meséljek ma? Brémai muzsikusok? Pocakmese? Vackor?
– Mackort!
– Úgy legyen! Nincs a helyén… Hol hagytuk a Vackort, nem emlékszel?
– Kanizsára!
– Azt kétlem, de szerintem a nappalibban meglesz, mindjárt hozom.
– Én is hozom!
– Rendben, hozd te is…
– Apa ölébe! (behuppan)
– “Hol volt, hol nem, messze, messze.”
– Ez nem Mackor!
– Hogy érted, hogy nem Vackor? Ott van a képen…
– Hol van apukája?
– Az apukájáról még nincs szó ebben a részben, ő majd pár oldallal később érkezik a történetbe.
– Hol van Anyukája?
– Anyukája pedig még később, majd amikor reggelizik.
– Mit reggelizik?
– Nézzük meg mit reggelizik (lapoz)…
– (észreveszi az apamedvét a könyvben) Ott van Apukája! Kalap van!
– Igen, ott van az apukája, és kalapban van, ezt jól kiszúrtad!
– Apának is van kalap!
– Igen, apának is van kalapja, igazad van.
– Hol van Anyukája?
– Anyukája a reggelit készíti. Majd azon az oldalon fog látszani amin a Vackor felkel… Épp oda tartunk.
– Igen?
– Igen. Nézd csak, itt az anyukája!
– Ezt elmélesed?
– “Szól is Vackor édesanyja: Ne aludj, már te mihaszna! kelj föl hamar, kölykem édes, reggelizni héj, te…”
– Másikat! (vadul lapozni kezd, egyszer csak megáll) Ezt elmélesed?
– “Brumma brumma…”
– Hóha hó! Mászni jó volna! Ki ez? (rámutat a lányrajzra a könyvben)
– (blöfföl) Ő a Katona Anna.
– Egy?
– Bizony, Katona Anna – egy
– Bencekettőőőőő (kezével hármat mutat)
– Pór Jutka – három
– Miért három?
– Mert a Pór Jutka a harmadik a sorban.
– Miért harmadik?
– Mert gondolom beiratkozási sorrendben vesszük sorra őket.
– Igen?
– Igen. Képzeld el, hogy nálatok a bölcsiben ugyanígy meg lehet sorban számolni a gyerekeket. Csak oda nem jár mackó.
– De jár mackó bölcsibe!
– Ne őrjíts meg! És mi a jele a mackónak?
– Kamion!
– Sejtettem! És mondd csak, ki hozza a mackót a bölcsibe?
– Apukája!
– Ez nagyon rendes dolog az apukájától.
– Hol van Mackor apukája?
– A könyv elején, viszi a hátán a Vackort. Emlékszel? Kalapban volt.
– Apának is kalap!
– Igen, nekem is van kalapom.
– Másikat! (vadul lapozni kell, egyszer csak megáll) Mi ez?
– Vitorlás, kicsim.
– Tengerjáró?
– Nem, nem minden vitorlás tengerjáró. Ez a vitorlás a Balatonon van.
– KACSAAAAAAAA (ugrál)
– Igen, azok kacsák, azok is vannak a Balatonban.
– Mit kacsa mond?
– A kacsák hápognak. Háp-háp!
– Háp- Háp!
– Igen, na idefigyelj hápogi! Mi lenne, ha befejeznénk egy fejezetet, nem csak összevissza ugrálnánk a könyvben?
– Jó
– Szuper! Akarod kiválasztani melyik legyen?
– Igen! Anyukája!
– Jó, legyen akkor az anyukás fejezet! “Másnap reggel a napocska fönn az égen, fönn a kéken, fönn a világ tetejében sugarát özönnel ontja.”
– Vége! (becsukja a könyvet) Bagoly! Hu-huuuu!

A cikk másodközlés, az eredeti írást az Apávávált blogon olvashatjátok.

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ