Hét ok, amiért imádom, hogy a nappaliban van a munkahelyem

0
617
Pinterest

Milyen az, amikor az ember hazaviszi a munkát? Ugye, nincs túl jó érzésünk, amikor meghalljuk ezt? Persze mi sem pont erre gondolunk, amikor arról beszélünk, otthonról dolgozunk. Milyen előnyei lehetnek annak, ha a nappalink a munkahelyünk is egyben?

Rengetegen foglalkoztak/foglalkoznak azzal, milyen otthonról dolgozni. A minap is olvastam egy cikket, amely az otthoni munka árnyoldalait mutatta be. Akkor kicsit elgondolkodtam, és bevallom, magam is meglepődtem azon, mennyire másképp élem meg ezt a helyzetet. Én ugyanis nagyon élvezem, hogy csaknem húsz év irodai lét után itthon alkothatok!

  1. Nincs reggeli halálvágta: A legjobb, hogy reggel nem kell rohanni, hogy beérjek nyolcra – két kisgyerekkel, tömegközlekedve ez nekem már kihívás lenne. Ugyanis utálok kapkodni, még jobban utálok korán felkelni, gyereket mélyálomból ébreszteni, és azzal küzdeni, hogy minden ügyeskedés ellenére soha nem elég az idő. Ehhez szorosan kapcsolódik egy újabb pozitívum: nem tudok elkésni sem a munkahelyről, sem délután az oviból – ismét egy szorongással kevesebb.
  2. A munkaidő szabad idő: Imádom, hogy magam osztom be az időmet, és immár nem idegenekhez kell idomulnom, hanem szinte kizárólag a családomhoz. Itt, a nappaliban írok, tervezek és varrok, miközben nem maradok le semmiről, és ha csak pár nyugis percem van, azt is tudom hasznosítani.
  3. Fesztelenkedhetem: Élvezem a szabadságot, ami az otthoni munkaléttel jár. Ezek olyan egyszerű dolgok, mint például egy valóban kényelmes ruha a bentre elvárt viselet helyett. De az is jó, hogy akkor eszem/iszom, amikor éppen jólesik, és ha szagosan fűszeres, hát az sem zavar senkit sem.
  4. Intim légkör: Mivel elég szégyellős vagyok, nagyon élvezem, hogy immár senki nem néz bele a monitoromba, hogy éppen mivel foglalkozom – jó, csak a fiam, de az más… Annak is örülök, hogy nem jön percenként egy újabb időrabló (kör)e-mail, ami esetleg nem is érint, mégis el kell olvasnom. Nem hiányoznak a munkaidőn túli telefonok és ügyeletek sem.
  5. Én vagyok a góré: Nem zavar, hogy nincs főnök, elég jól csapkodom magam is magamra az ostort. Persze előfordul, hogy néha elkalandozom (ki nem?), vagy valami nem úgy és nem akkor jön össze, ahogy elképzeltem – de ennyi év irodai tapasztalat után ez nekem egyáltalán nem okoz traumát. Sokkal jobb érzés azért felállni a géptől, mert meg kell nyugtatni a babát, mint amikor egy ideges főnök miatt kellett abbahagyni és újrakezdeni, amit épp csináltam.
  6. Valódi közösségi élmények: Mivel kicsit magamnak való figura vagyok, nekem nem hiányzik a benti zsivaj, a locsi-fecsi és a letye-petye sem. Pont eleget beszélek a családtagjaimmal, a barátaimmal – akik között amúgy több exkolléga is van. Mindig remek élmény hétről hétre hasonló érdeklődésű embereket megismerni a különböző képzéseken, szakmai színtereken és egyéb “társasági” eseményeken. A többi szociális igényemet tökéletesen kielégíti a gyors smúzolás az ovis/játszóteres szülőkkel, sőt…
  7. Dolgozhatok éjjel-nappal: Szeretem, hogy dolgozhatok akár késő este is, ahogy most. Nyugalom van, koncentrálás. Jó érzés, hogy a kicsik a közelben szuszognak, a férjem meg éppen megint elalszik a Trónok harcán, ahogy előző este is… De én éber vagyok, és ilyenkor az eddigi legjobb munkahelyemen kedvemre álmodozhatok!

Szerző: M. Kiss Milánné Szél Felícia

Forrás: Anya vállalkozik blog

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ