Három dolog, amit megtanultam a karrierépítő anyukáktól

Karrier és anyaság? Lehetséges, hogy a kettő jól megfér együtt vagy biztosan kioltják egymást? Bizony, meg lehet csinálni. No persze nem garantált, hogy kirázzuk a kisujjunkból, de ha elhatározásunk szilárd, kivitelezhető lehet. Saját vállalkozásépítésre vállalkozó anyukánk azt is elárulja, hogyan.

A következő alkalom, ahol tágítottam a határaimat, ismét egy olyan esemény volt, amelyen az egyik meghívott vendég egy olyan filozófus hölgy volt, akinek kisgyerekesként is töretlen a nemzetközi tudományos pályafutása. Hogyan csinálja? Ez érdekelt mindenek felett.

  1. Sok érdekes információ hangzott el, de ami a legnagyobb hatással volt rám, az a jelenlévő ambiciózus anyukák ALKALMAZKODÓ képessége volt. Mindig ügyesen igazodtak a gyermek(ek) életkorához, képességeihez és igényeihez, és ennek megfelelően vállaltak feladatokat és végezték a munkájukat. Ez az egyensúlyteremtés nekem sokszor okoz gondot, és hajlamos vagyok átadni magam a „nekem miért nem lehet soha egy saját percem sem”-hangulatnak. Ilyenkor jól jön, ha ezekre az anyukákra gondolok, akik az enyéimnél jóval húzósabb helyzetekben is helytálltak, ha nem is stresszmentesen, de tuti, hogy rinyálás nélkül.
  2. Szinte mindegyik felszólaló anyuka kiemelte a TERVEZÉS fontosságát. Jó, én is tervezek, de ezek a napi, heti tervecskék elég sokszor íródnak felül. Ezt nem szabad hagyni, határozottabbnak kell lenni, nem szabad sodródni. A sok feladat és a kevés szabadidő fegyelmezettebbé teszi az embert, ezt tapasztalom, de az időgazdálkodással még mindig nem állok a helyzet magaslatán – és így könnyebben ki is merülök. Tudatosabbnak kell lenni ezen a téren is – nem könnyű feladat, de abszolút rajtam múlik.
  3. Ami közös volt még a jelenlévőkben, és amiben én még kevésbé vagyok profi, az a SEGÍTSÉG kérése és elfogadása. Kisgyerekkorom óta megszoktam, hogy magam intézek mindent, nem könnyű ezt a zsigeri „majdénmegoldom”-tulajdonságot megváltoztatni – de a gyerekeim ügyesen „rákényszerítenek” erre is. Na, nem mondom, van még mit fejlődnöm ezen a téren, de jó érzés volt hallani, hogy más anyukák is megküzdöttek ezzel a helyzettel, és nagyon megérte: erősödött a bizalmuk másokban vagy éppen lazábbak és elfogadóbbak lettek.

Szerző: M. Kiss Milánné Szél Felícia

Forrás: Anya vállalkozik blog


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük