Apák napjára

0
1569
gbtimes.com

Most biztosan azt várjátok, hogy írok egy rövid bevezetőt arról, hogy mi is az az apák napja, meg hogy mikor van, esetleg röviden fel is vázolom a történetét, ha nagyon megerőltetem magam még egy-két ajándékötletet is odabiggyesztek a végére és kész. De valahogy most nem megy… pedig, isten bizony elkezdtem, már félig kész is volt, aztán arra gondoltam, hogy ez valahogyan mégsem passzol az apák napjához.

Mert ugye anyák napjára van rengeteg történetünk, versünk, mondókánk, megannyi szeretetteljes dolog és gesztus, az apák napja előtt meg állunk, hogy most mi van? Vegyek neki egy szál virágot? Netán egy lapostévét? Egy rekesz sört? És közben zavartan mondjam, hogy „Boldog apák napját”? Talán ez túlontúl közhelyszerű és annyira általánosító, hogy el is szégyellem magam, hogy egy pillanatig is átfutott az agyamon a gondolat.

Majd miután tanácstalanul bámultam a fehér monitort, és arra gondoltam, hogy vajon miért nehéz az apák napjáról írni, hirtelen kezdtek eszembe jutni szavak, amelyek – mindjárt meg is értitek – mondhatni „megfordultak” bennem és miközben a saját apukámra gondoltam, rögtön új értelmet is nyertek.

Hát íme, ez az én kis mini “apák napi lexikonom”, ami olyan, mint az anyai verzió, csak ez sokkal „apásabb”. 🙂

Apajegy: Tele van a testem, a lelkem, a szívem apa jegyeivel. Ez csupa olyan dolog, amit apától kaptam: a szemem színe, az orrom formája, a kitartásom, a nyitottságom, a kreativitásom mind apáé, tőle kaptam és őrzöm, amíg csak élek. A térdem feletti kis heg a családban mindenki mást arra emlékeztet, amikor – anyu tiltása ellenére – lebicikliztem a lejtőn és elestem. Engem viszont arra, amikor apa utánam rohant, karjaival felemelt a földről, az ölében vitt haza, miközben egész úton bőgtem.

Apanyelv: Ha meccset nézünk, ha barkácsolunk, ha egy szeretett személyre gondolok, csak apanyelv kifejezéseiből táplálkozom. Ha elszomorodom és erőt akarok meríteni, akkor apa szavaira gondolok, amelyek szilárdak és mélyek. Ha felidézem, hogy apa beszél hozzám, apa mesél, átjár a biztonság és úgy érzem, mindennel meg tudok birkózni. Ha dühös vagyok, bizony ki-kicsúszik egy-egy nem túl szép apa-szó, ami – hiába mondja anyu, hogy ne használjam – bizony egy pillanat alatt lecsillapít. Ha sokáig várakozom valakire, apa jut eszembe, mert még akkor is olyan kedvesen tudott hozzánk szólni, mikor már legalább egy órája állt az ajtóban arra várva, hogy anyuval elkészüljünk.

Apaföld: Apaföld egy olyan hely, jobban mondva olyan helyszínek tömkelege, amelyeket apával fedeztünk fel. Ő tolta a babakocsimat, mikor új utcákra, új játszóterekre merészkedtünk, ő kísért el életem első expedíciójára, amelyet a közeli erdőben ejtettünk meg, vele jártuk be játék közben a lakás megannyi elképzelt hegycsúcsát és óceánját, vele keltem át a fantáziánkból előtört lávafolyamon és a krokodiloktól hemzsegő folyón, ő jött értem hajnali háromkor a barátnőmék házibulijába a világ végére, ő fogta a kezem és engedte el, amikor az esküvőn az oltárhoz léptem. Apa nélkül szürkébb lenne a világom. És bár ma már egyedül fedezem fel azt, az igazi bátorságot és kíváncsiságot apától kaptam hozzá.

Apakönyv: Ez egy igazi véget nem érő mese, amelyben apával való közös emlékeim találhatók. Vannak benne olyan részek, amelyek arról szólnak, amikor még egészen kicsi voltam, erre főként apa emlékszik, ezeket ő mondta tollba. Vannak benne szupertitkosak, amelyekről még anya vagy öcsi sem hallott, ezeket igazán szeretem, mert ezekről senki sem tud, csak apa és én, ezek a kettőnk történetei. Vannak benne viccesek, amelyeket, ha elmesélünk, sosem bírjuk ki nevetés nélkül. Vannak benne szomorúak, amelyekre nem szívesen emlékszünk, én mégis úgy érzem, ezeket a nagyon mély szeretet tintájával írtuk, mert a legnehezebb pillanatokban is mindvégig ott volt velem apa és az ő gondoskodása.

Apai szeretet: Az apai szeretet különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre fűz magához és enged utadra. Mindig melletted van, megvéd, ápol és támogat, de sohasem irigy, szeszélyes vagy számító. Az apai szeretet adja a bátorságot a felfedezésre és a megállapodásra, az energiát a tanulásra és a teremtésre, az erőt a kitartásra és az életre.

Tulajdonképpen – ha jobban belegondolok – az apai szeretetben benne van az egész világ.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ