anya-lánya, Szülők Háza Magazin

Anya – lánya kapcsolat

„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” – szól a népi bölcsesség. De van-e valóság-alapja ennek a kijelentésnek? Milyen hatást gyakorolunk mi anyák lányainkra? És mennyiben befolyásolja anyaságunkat az a minta, amit saját anyánk nyújtott nekünk?

Az anya az első ember, akivel a kislány „be tudja azonosítani” magát. Ő mutatja meg neki, hogyan viselkedik egy nő. A kislányok ezért sokszor úgy érzik, ők is olyanok, mint az édesanyjuk. Később, lassanként ébrednek csak rá, hogy ők anyjuktól független, önálló személyek. Természetes, hogy nem akarunk pusztán az anyukánk másolatai lenni. Megfogalmazódhat a gondolat: „Bár olyan is lehetnék, mint te, mégis más leszek.” Azonban ez a felismerés olykor kicsit el is taszíthatja a lányt az anyjától.

Az anya adja a mintát

Karin Bell pszichoanalitikus így beszél erről: „Egyrészt arról van szó, hogy a lányok mint nők az anyjuk példáját követik. Másrészt az anyai példaképet kritikusan szemlélik. Csak így fejlődhet ki az egyéniség.” A szakember egyúttal óva int attól, hogy ebből a jelenségből valódi problémát csináljunk. „Ez egy természetes konfliktus, ami elől senki nem rejtőzhet el” – mondja.

Egy kislány kb. 15 hónapos kortól kezdi kislánynak nevezni magát. Az anyától való eltávolodás lépésről lépésre történik. A gyermek egyértelműen meg akarja különböztetni magát attól a személytől, aki a legjobban befolyásolja őt.

Miközben anya és lánya egyre inkább másképp értelmezik saját szerepüket, mégiscsak egymáshoz hasonlatossá válnak. Mi lehet ennek az oka?

„Add nekem a gyereked hatéves koráig, aztán már viheted, mégis az enyém marad” – mondták a középkori paptanárok. Életünk első néhány évében az édesanyánk által szolgáltatott legfőbb minta szinte beprogramozza jövőnk alakulását. Az ekkor keletkező alapséma beépül gondolkodásunkba, érzelmeinkbe, döntéseinkbe. Az apa ugyan küldhet szabályozó utasításokat gyermekének, mégis az anya adja a mintát és a végrehajtásukhoz szükséges tudnivalókat a lányoknak. A mintázat vagy program fekteti le életünk „sorskönyvének” utasításait, életutunk mérföldköveit, s ez jelöli ki céljainkat is.

Sokan csak drámai események hatására képesek megszabadulni a szülők által megírt „életkoreográfiától”, mások hosszú és lassú lelki átalakulás révén, ismét mások sosem tudnak megszabadulni tőle. Így lehetségessé válik az, hogy egyes anyák, mint valami „negatív jóslatokkal”, szinte előre megírhassák lányuk sorsát. Gyakran hallani ilyen megjegyzéseket: „nálunk, a családban senki sem tudott szoptatni, ne keseredj el, ha neked sem sikerül”. Vagy: „nekem sem sikerült a kapcsolatom az apáddal, ha neked sem sikerülne a férjeddel, én mindig itt leszek neked”. Azok az anyák, akik ilyen és ehhez hasonlatos kijelentéseket tesznek, nem is sejtik, mennyit ártanak gyermeküknek!

Csak egy, de nem egyféle

Anya nem csak egyféle van: az egyik barátnő, a másik zsarnok. Stabil támasz, elérhetetlen ideál, örök manipulátor. Tyúkanyó, rivális, mártír. Istenasszony. A legtöbb nő önmeghatározásának szerves része az anyjához fűződő kapcsolata.

Ha több lány is van a családban, akkor általában csak az egyikük válik az anya számára „női társsá”, azzá, aki őt igazán megérti. Ez különösen gyakori ott, ahol a két szülő közt nem jó a viszony. Gyakran megesik azonban, hogy a szülők közti konfliktus miatt az anya túlzottan a lányára támaszkodik érzelmi szükségletei kielégítésében, védőpajzsként használja őt a férje ellen. Az apa elleni állóháborúra berendezkedett anya-lánya kapcsolatból nagyon nehéz kitörni, az ilyen lány talán soha nem lesz képes elszakadni az anyjától, és a saját párkapcsolatai is rendre kudarcba fulladnak.

A túlságosan óvó, rátelepedő, szeretetével megfojtó anyai bánásmód és a nem kevésbé végletes, elutasító (szélsőséges esetben a lányát elhagyó), szeretethiányos, túl elengedő anyai magatartás ugyanúgy, minden életszakaszban destruktívan hat. Az elhúzódó „titokzatos” betegségek, a lányokat leginkább sújtó evészavarok (kóros diétázás, súlyos esetben anorexia, bulémia) hátterében nemritkán olyan komplex pszichés problémák állnak, amelyek részben az anyával való kapcsolatra vezethetők vissza.

Alapvető minta az életünkben

Azoknak a nőknek, akiknek az anyjával való kapcsolata nem volt sikeres, különösen nagy kihívást jelent az anyaság. Miközben az anyai elutasítás okozta fájdalom feldolgozásán munkálkodnak, azon is igyekeznek, nehogy saját lányuknak hasonló sérüléseket okozzanak.

Amikor egy lány elindul a klasszikus női karrier útján, akkor még a viszonylag takaréklángon működő anya-lány kapcsolatok is felélednek. Az anya úgy érzi, végre itt egy kiváló lehetőség, hogy segítsen lányának a gyermeknevelésben, gyermekgondozásban. Hiszen ő jobban tudja, nagyobb tapasztalata van ezen a téren. Nem szerencsés, ha az újdonsült nagymamák újabb beleszólási lehetőséget szereznek lányuk életébe, mert a szerepek összekeveredése a lány saját családját gyengíti. Ugyanakkor nagy lehetőség, amikor a lány gyermeket szül, hogy anya és lánya kapcsolata kiegyenlítődjék. Addig az anya kezében egyfajta monopólium volt az anyaság. Most azonban az anya egyet hátraléphet: kapcsolatuk akkor lesz igazán jó, ha nem akar újra mindentudó, mindenben kompetens figura lenni.

Régen faluhelyen ez jól működött: egy szülő nő egy hétig volt gyermekágyas. Ez alatt odajöttek a falu asszonyai, és mindenben segítettek neki: megfőzték a levest, ellátták a házimunkát. Egy hét után azonban szépen elmentek a „dolgukra”. A fiatal anya megkapta a kezdő segítséget, de a segítők tiszteletben tartották az anya egyéni és családi életét.

Akár azonosulunk, akár nem, akár hasonlítani akarunk hozzá, akár teljesen máshogy képzeljük el az életünket, az anyánk alapvető minta értékrendünk, normáink kialakításában. Kapcsolatainkban, konfliktusaink kezelésében, és ha úgy hozza az élet, és lányunk születik, akkor a hozzá fűződő viszonyunk alakításában is. Ezért van nagy szükség arra, hogy mielőtt megszületik gyermekünk, nézzünk szembe saját múltunkkal, és benne: saját anyánkkal való kapcsolatunkkal.

Írta: Regős Judit

A cikket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.

logok


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük