Honnan ered az anyák napja?

Azt mindenki tudja, hogy mikor van anyák napja, azt azonban kevesebben, hogy honnan is ered ez a kedves a hagyomány?

Talán középiskolai tanulmányainkból halványan emlékezünk arra a kerekded, telt idomokkal rendelkező kis szoborra, a willendorfi vénuszra, amely egyértelműen bizonyítja számunkra, hogy már az őskori ember nagy tiszteletben tartotta az anyaságot, a termékenységet. Azt azonban sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ebben az időben tartottak-e „ünnepségeket” vagy rítusokat, amelyeket az ősanyának és a törzs női tagjainak ajánlottak.

Persze, mint sok minden másból, ebből a hagyományból sem hagyhatjuk ki az ókori népeket. Mivel hétköznapi életükben fontos helyet foglaltak el az istenek, gyakran szerveztek őket dicsőítő eseményeket.

A görögök tavasszal Rheiát, az istenek anyját – az olümposzi istenek szülőjét – ünnepelték, aki életet adott Hérának (Zeusz feleségének), aki a házasság, az asszonyi jogok, a születés és a családi tűzhely védelmezője lett.

A rómaiak Rheia megfelelőjéről, Cybeleről emlékeztek meg szintén a természet (újjá)éledését (termékenységét) jelző tavaszi hónapokban.

Az egyiptomiak Íziszt, az anyaistennőt, a nőiesség és hűség szimbólumát tisztelték. A nevét jelentő hieroglifa hús-vér nőt (halandót) jelentett, tehát elképzelhető, hogy egy korábban létező királynőt imádtak istenségként halála után is.

Természetesen a kereszténység megjelenése és elterjedése is alakította a hagyományt. Krisztus édesanyját, Máriát a mai napig imádják a hívők. Az ő tisztasága és önfeláldozó természete mai napig sokak számára az anyaság igazi szimbóluma. Nem véletlen, hogy számos ünnepet és kiemelt napot szentelnek neki.

A középkori ember rajta keresztül fejezte ki a tiszteletét az anyák iránt, majd az 1600-as években Angliában a húsvétot követő negyedik vasárnapon tartották az édesanyák ünnepét. Az akkoriban családjuktól távol dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy felkeressék anyjukat és a napot teljes egészében vele töltsék. Ekkor már jelképes, kedves ajándékozásról – az anyák süteményéről – is beszélhetünk, amelyet erre a napra készítettek a gyerekek.

Először 1872-ben, az Egyesült Államokban merült fel a hivatalos ünneplés gondolata. Julia Ward Howe költő és írónő javasolta, hogy június másodikát szenteljék az anyák és a béke napjává, de sajnos célkitűzései nem valósultak meg.

A hivatalos nappá nyilvánítás Anna M. Jarvis munkájának köszönhető, aki saját édesanyja tiszteletére tartott egy megemlékezést 1908-ban a virginiai Graftonban. Annát szociális munkásként dolgozó anyja szavai inspirálták. Azt mondta, hogy a világ édesanyái megérdemelnék, hogy legalább egy napot az évben az ő tiszteletükre rendezzenek, és ezzel lánya is egyetértett. És bár Anna sohasem tudta meg, milyen anyának lenni, országos kampányt indított az anyák napja hivatalossá tételére. Célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök hazájában május második vasárnapját az anyák ünnepévé nyilvánította. (Sok országban ma is ezen a napon emlékeznek meg az édesanyákról.) Jarvis hiába hangsúlyozta, fontos, hogy ez az ünnep bensőséges, meghitt és családias legyen, a virágárusok, az üdvözlőlapgyártók, az ajándékkereskedők gyorsan meglátták benne az üzleti lehetőséget. Tulajdonképpen ennek a szomorú fordulatnak a hatására kezdték el Európában is népszerűsíteni az ünnepet, és ennek köszönhetően kontinensünkön is elterjedt és meghonosodott. (Anna Jarvis élete hátralévő részében is aktívan tiltakozott az anyák napja üzletiesedése ellen, de mikor látta, hogy erőfeszítései hatástalanok, többé már nem akarta nevét az ünneppel kapcsolatba hozni.)

Az anyák napja Magyarországra Petri Pálné (egy akkori államtitkár feleségének) közvetítésével került, aki Amerikában tett látogatásakor találkozott vele.

1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekek köszöntötték édesanyjukat, és még abban az évben a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolódva a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt is felkarolta az eseményt.

Végül pedig 1928-ban miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepségek sorába, és így vált itthon is széles körben elterjedtté.

Persze az apukáknak sem kell szomorkodniuk, mert bár nem ilyen régre visszamenő, de apák napi hagyomány is van, és mi megígérjük, akkor róluk is megemlékezünk!