10 dolog, amiért vártuk és amiért nem, hogy iskolába menjünk

0
658
www.wisdompills.com

Lassan lezárul az iskolai beiratkozási időszak, majdnem minden gyerek tudja már, hol kezdi életének egy fontos és új (és hosszú) szakaszát, az iskolás éveket.

Még van néhány hónap és a jól megérdemelt nyári vakáció a becsengetésig, de testben és lélekben azért már készülünk – mi szülők és természetesen a gyerekek – erre az új fejezetre.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy az iskolával való első találkozás máig könnyen felidézhető élményként él bennünk.

Ha becsukjuk a szemünket, most is érezzük, ahogyan a nyárvégi reggel napsugarai melegítették az arcunkat az odaúton, ahogyan sok ismeretlen gyerek és felnőtt arca kavarogott a szemünk előtt, ahogyan zakatolt a szívünk, amikor a kapuban elengedtük a szüleink kezét és egyedül beléptünk az épületbe, ahogyan a tankönyvek és füzetek új illata megtöltötte a tantermet, amikor éreztük, ő lesz a legjobb barátom az osztályból.

Persze az évek fakítanak valamennyit az élmények erős színein, a kontúrok is elmosódnak az átélt helyzetek mentális fényképein, de annyi biztos, hogy van egy listánk arról, miért vártuk, hogy iskolába járjunk és miért akartunk inkább bármi mást csinálni, csak nem oda menni.

Íme, a mi felsorolásunk, természetesen a teljesség igénye nélkül.

10 dolog, amiért vártad, hogy végre iskolába menj

  1. Azt gondoltad, így te is „dolgozni fogsz”, mint a felnőttek, komoly hivatásod és feladataid lesznek és most már senki sem mondhatja neked, hogy „egész nap csak játszotok”, mint az oviban.
  2. Augusztus utolsó hetében nagyon sok szuper, új dolgot kaptál, amiről addig nem is álmodoztál. Iskolatáska, füzetek, tollak, színes ceruzák, etikettek, mind megannyi ismeretlen és felfedezésre váró dolognak tűntek, amelyek alig várják, hogy valaki használja őket.
  3. A családban mindenki nagyon izgatott volt, hogy iskolába mész. Olyan volt, mintha abban az évben egy plusz szülinapod lett volna, mindenki veled foglalkozott, mindenki rád volt kíváncsi.
  4. Tudtad, hogy új, élethosszig tartó barátságok szövődnek majd, mint ahogyan az a szüleiddel is történt.
  5. A tanító néni azt ígérte, hogy nagyon jól fogod magad érezni az iskolában és hittél neki, mert olyan kedvesnek tűnt.
  6. Tudtad, végre nem kell többé aludnod délután.
  7. Örültél neki, hogy végre megtanulhatsz egyedül olvasni, írni, számolni és már nem leszel rászorulva a szüleid, nagyszüleid, testvéreid segítségére.
  8. Tudtad, hogy végre lesz olyan, amikor egyedül mehetsz majd haza.
  9. Amikor meg tudtad csinálni az első házi feladatot, az olyan érzés volt, mint amikor az egész játszótéren egyedül te tudtál felkapaszkodni a legmagasabb mászókára.
  10. Tudtad, ezután már te is a nagyok közé tartozol, és nem vagy „kis pisis”.

10 dolog, amiért (már) egyáltalán nem vártad, hogy iskolába menj

  1. Miután elmúlt az a bizonyos 3 nap, amíg a csodák tartanak, a te „hivatásod” a szüleid szemében csak ugyanolyan játék lett, mint az oviban volt, mert ezután is mindig azt hallottad, „Majd ha te is dolgozni fogsz…
  2. Már június végén tudtad, hogy a bátyád régi iskolatáskája lesz a tiéd, a felső tagozatos unokatesód lestrapált és a végükön megrágott színes ceruzáit kell majd használnod, a szomszéd Pisti büdös tornazsákját kapod kölcsön.
  3. Miután otthon átlapoztad az új tankönyveket és munkafüzeteket, semmi érdekeset és felfedezésre várót nem találtál bennük, már csak úgy gondoltál rájuk, mint amik húzzák a hátad és kiszakítják a táskád.
  4. Mivel a testvéred már iskolás volt, semmi újdonság nem volt abban, hogy most te is az lettél. „Ezt már láttuk…” – mondták. Az sem segített a helyzeten, hogy a tanári karból mindenki ismerte a nővéred, aki persze kitűnő tanuló volt.
  5. Tudtad, hogy sokkal ritkábban fogod látni az ovis barátaidat, hiába fogadtátok meg, hogy ezután is rendszeresen találkozni fogtok.
  6. A tanító néni kedvesnek tűnt, de nem volt az, sőt, akkor nem is mondott igazat, amikor azt állította, hogy minden jó lesz. Rögtön az első nap elültetett a barátod mellől, még egy hét után sem tudta megjegyezni a neved és mindig máshogyan szólított, az iskolai széken ülve alig lehetett elviselni azt a 45 percet és a menza után is kicsit émelyegtél.
  7. Miután a legnehezebb nap után fáradtan hazaértél, nagyon szerettél volna aludni délután, de sajnos házit kellett írnod.
  8. Miután megtanultál olvasni, már senki sem mondott neked mesét elalvás előtt és feleannyira sem volt szórakoztató, amikor megpróbáltad utánozni nagyapát, aki mindig elváltoztatta a hangját, amikor a szereplők beszéltek.
  9. Sajnos egy idő után már egyedül kellett hazamenned, senki sem vitte helyetted az iskolatáskát, a tornazsákot, a váltócipőt, a tisztasági csomagot.
  10. A házi feladat egy idő után inkább csak olyan dolog volt, mint amikor apu azt mondja vacsora után, hogy még van egy kis munkám és elvonul dolgozni. Arra is hamar rájöttél, hogy anyu szabálya szerint „a házi feladat az első”, minden más, például a focibajnokság a játszótéren, „megvár”.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ