Válás

0
781
válás, Szülők Háza Magazin
divany.hu

A válások száma korunkban sajnos egyre növekvő tendenciát mutat. A ma gyermekeinek anyukái, apukái is nem egyszer elvált szülők gyermekeiként élték meg gyermekkorukat. Ez a minta magában hordozza az ismétlési lehetőséget. A konfliktusmegoldó készségünket ugyanis leginkább a szüleinktől tanuljuk. Nem csoda tehát, hogy manapság sem csökken a válások száma. Habár mindez nem szerencsés tendencia, azonban miután létező, így kell vele foglalkoznunk. Manapság nem ritka jelenség, hogy a gyermekek csonka családban, vagy szebben fogalmazva egyszülős családban nevelkednek.

De vajon mi lesz azokkal a csonka családokkal, akik nem kívánják csonka családként leélni életüket, mi lesz azokkal az anyákkal és apákkal, akik új párkapcsolatot találnak? Hogyan nevelkedhetnek fel azok a gyermekek, akik így nem a saját vér szerinti édesapjukkal vagy édesanyjukkal élik meg hétköznapjaikat? Hogyan lehet kezelni ezt az élethelyzetet, amely tele van konfliktuslehetőségekkel, és amely önmagában véve sem egy könnyű megoldásokat kínáló családmodell, mostohaanyákkal és mostoha apákkal, vér szerinti és mostoha gyerekekkel. (Emlékszünk Karinthy örökbecsüjére:„A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.”)

Ilyenkor megnyílik az út a patchwork családdá válásra. A patchwork család elnevezés eléggé új keletű, azonban a jelenség egyáltalán nem az. A patchwork szó eredeti jelentése az a különböző foltokból, anyagdarabokból álló takaró, ami bár különböző darabokból áll, mégis egységes és egésszé válik akkor, amikor az alkotó kéz összedolgozza őket. A patchwork családok is hasonló „képződmények”, vagyis sok, különálló egységből tevődnek össze, ami egy együttest alkot.

Nevelőapák, féltestvérek, pótnagyik

Nézzük meg, hogyan is áll össze egy ilyen patchwork család. A könnyebbség kedvéért magamon mutatom be, mert magam is egy ilyen pachwork családban nőttem fel. Az édesapám legelső házasságából van egy tíz évvel idősebb bátyám, majd az én az édesanyám és édesapám házasságából születtem én, aztán szüleim elváltak, édesapám újra házasodott, ahonnan született egy öcsém. Én az édesanyámmal nevelkedtem, és az ő férjétől született az öcsém. Habár a „nevelőapa” titulust kapta meg édesanyám férje, mégsem mondhatnám, hogy egyedül ő nevelt fel engem. Habár a hétköznapokban leginkább ő volt jelen az életemben: ő vitt iskolába, ő tanult velem és ő ült esténként a vacsoraasztalnál, az édesapám is jelentős szerepet töltött be a neveltetésemben. Habár ritkábban találkoztam vele, mint nevelőapámmal, mégis személye nagyban hatott a személyiségfejlődésemre.

Gyerekként magam sem éreztem át, hogy milyen nehéz egy ilyen családnak harmonikusan működnie, főleg akkor, hogyha nincsenek erre kialakult mintái. Ilyen helyzetben olyan embereknek kell kapcsolatba kerülniük szükségképpen egymással, akik nem is ismerik egymást, vagy adott esetben nem is rokonszenveznek egymással. A vér szerinti anya és az apa új választottja, felesége, illetve a vér szerinti apa és a gyermekkel egy háztartásban élő nevelőapa, a régi házasságból származó gyerekek, és még sorolhatnám.

Keszekusza viszonyok

Sok konfliktus ebből a kusza viszonyrendszerből adódik. Ám, aki ilyen élethelyzetben találja magát, elsősorban a gyermek érdekeit kell figyelembe vennie, ami azt jelenti, hogy a saját személyes sérelmeinket muszáj háttérbe helyeznünk, és a megfelelő kommunikáció igénybevételével a hétköznapokban közösen terelgetnünk a gyerek, a gyerekek sorsát. Nem szabad olyan elvárásokat támasztanunk a gyermekek számára, amelyeknek nem tudnak megfelelni, hiszen nem ők választották ezt az élethelyzetet. Soha ne várjuk el egy patchwork családban felnőtt gyerektől, hogy apja helyett apjaként szeresse és kezelje az édesanya választott párját, illetve fordítva se legyen kötelezően elvárt az édesapa új feleségével kapcsolatban. Soha ne kérjük, hogy apának szólítsa az édesanya új párját a gyermek, főleg, hogyha a vér szerinti apa részt vesz a gyermek nevelésében, és a gyermek ezt nem szeretné magától. Ha mégis úgy dönt a gyermek, akkor nyugodtan engedjük meg neki.

Gyakran előfordul, hogy a pár egyik tagja az előző kapcsolatából származó gyermekét is magával hozza a házasságba, és így akár két, addig teljesen más családban nevelkedő és más családi kultúrát hordozó gyermek válik jogi értelemben testvérré. A gyerekek életkorukat tekintve akár ikrekként nőhetnek fel, hiszen nem egyszer egykorúak. Tőlük sem szabad elvárni, hogy attól, mert így alakult az életük, még testvérként kezeljék, szeressék egymást. Ezekkel az elvárásokkal elképzelhető, hogy blokkoljuk az igazi „testvéri” kapcsolat kialakulását.

Megtalálni egymással a kapcsolódást

Ugyancsak nehéz az a helyzet, amikor közös gyermek születik egy patchwork családban. Ez rivalizálást válthat ki a gyermekek között. Az előző házasságból érkezett gyermek háttérben érezheti magát, hiszen neki a családban élő egyik szülője nem vér szerinti, és ezért úgy érezheti, hogy nem kapja meg ugyanazt a szeretetet, amit az ugyanazoktól a szülőtől származó gyermek megkap. Ezeket az érzéseket nekünk kell tudomásul vennünk. Nem szabad elvárnunk a vér szerinti szülőtől sem, hogy ugyanúgy szeresse és ugyanúgy érezzen a vér szerinti gyermeke iránt, mint a másik szülőtől származó gyermek iránt. Az érzelem a „mostoha” gyerekkel kapcsolatban sokkal inkább az együttműködésen és egymás elfogadásán nyugszik, sem mint a vér szaván.

Már a név is, hogy „mostoha”, magában hordoz egy pejoratív jelentést, és ez több szempontból is hibás. Hiszen az a férfi, aki beleszeretett egy gyermek édesanyjába, ezzel nem feltétlenül a gyerekét választotta, ámbátor mint „csatolt áru”, ő is részese ennek a kapcsolatnak. És részese kell, hogy legyen abban a pillanatban, amikor úgy dönt a két fél, hogy összekötik életüket, egy háztartásban laknak, hiszen innentől kezdve a gyermek is szerepel az ő hétköznapjaiban, és ő is a gyermekében.

Nagyon szép kapcsolatok alakulhatnak ki a patchwork családokban is. Sok jó példát mutat erre az élet, amikor sikerül a szülőknek és a gyerekeknek megtalálniuk egymással a kapcsolódást, miközben a szülő harmóniája kihat a gyermek harmóniájára is.

Természetesen egy gyermeknek az a legjobb, ha a szüleinek sikerül közösen megoldaniuk a problémáikat, és szeretetteljes házasságban élnek, ami jól működik, a szülőpár és a gyermek kölcsönös megelégedésére. Azonban, ha ez mégsem sikerül, adjuk meg magunknak és gyermekünknek az esélyt arra, hogy akár egy jól működő patchwork családban találjuk meg boldogságunkat.

A patchwork jelentése: foltvarrás, foltmozaik, foltmunka. Törénete az ősidőkben kezdődött, már egyiptomi régészeti leletekben is találtak patchworknek nevezehető megoldásokat. Népművészetté Angliában vált, hiszen minden apró textildarab kincset ért. Amerikában a zárt és nagyon puritán, takarékos amish közösségeknél terjedt el és vált igazi iparművészeti munkává a patchwork.

Írta: Regős Judit

A cikket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.

logok

MEGOSZTÁS
Regős Judit vagyok, szülő- és gyereknevelési tanácsadó, a Szülők Háza Konzultációs Központ alapítója. Az ELTE szociálpolitika – szociálismunka szakán végeztem, de kijártam a Károly Gáspár Egyetem Szupervízor szakát is. Sokáig dolgoztam a SOTE I-es Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján családgondozóként. Elvégeztem az Aktív Analitikus terapeuta képzést és később családi tanácsadó lettem. Több évet dolgoztam A Nő Ezer Arca Központban, mint terapeuta. Számos publikációm jelent meg, rendszeresen közreműködöm szakértőként különféle tévéműsorokban. Több szakmai díjat is nyertem, 2009-ben a Vodafone Főállású Angyala lettem. 2007-ben hoztam létre a Szülők Háza Konzultációs Központot, amelynek intézményvezetője vagyok és ahol családi tanácsadóként egyéni és csoportos tanácsadással foglalkozom. Férjemmel együtt négy gyermeket nevelünk. Szeretem a családomat, a férjemet a gyerekeimet, szeretem a hivatásomat. Nagyon sokat köszönhetek a pácienseimnek is, akiktől nagyon sok bölcsességet tanulok, és szeretet kapok.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ