„Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is.” (Pablo

Picasso)

Soha nem dicsekedhettem óriási kézügyességgel, ezért magamtól soha nem éreztem csillapíthatatlan vágyat arra, hogy kézimunkázzak, vagy üveget fessek. Viszont nagyon vártam, hogy gyermekim szülessenek, és velük együtt elmerülhessek az alkotás örömében. Rajzolhassunk, gyurmázhassunk, festhessünk, mindenféle maradandót készíthessünk együtt.

A gyerekeim még nagyon kicsik, úgy egy év körüliek voltak, amikor már elkezdtek firkálni, eleinte vastag, gyerekkézbe való színes krétával. Később előkerült a ceruza és a vízfesték is. Teljes csodálattal és némi irigységgel is eltölt az a kínálat, ami a mai írószer és kézműves piacra jellemző. Már kapható olyan festék is, ami kistubusba van zárva, amely méreténél fogva tökéletesen illeszkedik egy 1-2 éves gyermek kezébe, viszont nem csöpög, és rendkívül jól adagolható, lemosható, és kimosható a ruhából. Tehát már semmi nem áll annak útjába, hogy gyermekink születésük után nem sokkal elinduljanak Picasso, vagy éppen Michelangelo nyomában.

A tudósok eleinte nem sok jelentőséget tulajdonítottak a gyermekek korai firkálgatásainak. Akárcsak az emberi beszéd tökéletlen gyermeki kezdeményét, a gügyögést, nem értékelték túl nagyra a kutatók. Úgy vélték, hogy a firka tökéletlen rajz, és recepteket adtak, hogyan lehet megtanítani már a kisgyereket is arra, miként rajzolható szép, azaz felnőtt sémákhoz igazodó dekoratív és realista ház, ember, állat, virág. Mára a szakemberek is felismerték a firkák óriási jelentőségét: a firkák a gyermekek indulatairól, érzelmeiről adnak képet. Már az is nagy lépés a kisgyermekek érzelmi fejlődésében, hogy az addig fehér lapon megjelennek az ő általa húzott vonalak, körök, háromszög és csillag – szerű képződmények, amelyekben az emberi kultúra számos ősi jelei köszönnek vissza.

Vannak olyan szakemberek, akik a firkálást magának a születésnek, az alakulófélben levő képi beszédnek, a személyiség első lenyomatának tekintették. A bennük felismert jeleket a művészet alapköveinek tartják.

Egy biztos: a félig képek, félig firkák fontos elemei a kisgyerek alakuló vizuális kifejező nyelvének. „Megkezdődik a világ saját képükre való formálásra. A gyermekek belső világa utat tör a külvilág felé, ezzel a belül lévő szorongás, félelem, amit a gyermek érezhet az ismeretlen világgal kapcsolatban, csökken. Létrejön az alkotás varázsa!” – mondja Takáts Rita, a Szülők Háza vezető pedagógusa.

Adjunk nyugodtan gyúrható anyagot is kisgyermekünk kezébe. Eleinte még ne gyurmát, mert figyelnünk kell arra, hogy mindent a szájába vesz, de csinálhatunk nyugodtan só-liszt gyurmát, és így akkor sem lesz semmi baja a gyereknek, ha megkóstolja egy picit az anyagot. Viszont soha ne hagyjuk egyedül a „művészt”, első biztonság!

Corrado Ricci olasz művészettörténész a gyerekrajzot már külön minőségnek tekintette: a vizuális nyelv olyan megnyilvánulásainak, amely a művészet ősforrásaihoz vezet vissza. Ő fogalmazta meg elsőként, hogy a gyerekrajz fejlődése a művészettörténeti stílusok változásait ismétli meg.

Jung és követői szerint a gyermekek formákkal érkeznek a világba, archetípusokkal, amelyek ősidők óta jelen vannak az emberek műveltségében. A gyermekek első éveikben szimbólumokat alkotnak, rajzaikban, alkotásaikban ugyanazok a motívumok jelennek meg.

Az első ilyen motívum a gyerekrajzokon megjelenő íves, ráboruló formák a nyíló gyermekvilág bizonytalanságát ellensúlyozó barlang szimbólumai. A későbbiekben a zárt világ kezd felnyílni, a kezek már az óvást jelentő sátoron, házon kívül, a külső világban tapogatóznak.

A kisgyerek számára a világ belakásának, megismerésének kiindulópontja önmaga, önnön teste. Ezért lesz arca, szeme, szája, keze a Napnak, virágnak, háznak. Ezáltal válik a környező világ ismerőssé, ember formájúvá, lakhatóvá. A gyermekek számára mindennek az ember a kiindulópontja, végcélja, mértéke (azért nyugszik le a Nap, hogy pihenjen, mint mi, és hogy mi is aludni tudjunk).

A napnak mosolygós, barátságos arca van

Sokszor lába, keze nő, akárcsak a naparcú virágnak. A virág is szimbólum. A négy elem együttes hatása van jelen, hisz a földből nő az ég felé, és fejlődéséhez vízre meg égi tűzre van szükség. A rajzokon a kislány- illetve királylány alak mellett szinte mindig megjelenik a virág.

A kislány általános képjele a királylány alak, a fiú rajzok gyakori motívuma pedig a létra.

Fontos, hogy az első években hagyjuk kibontakozni gyermekeink alkotó fantáziáját. Ne tanítsuk, hanem inkább vegyünk részt az ő alkotásában. Figyeljünk rá miközben rajzol, gyurmázik, vagy hajtogat. Kérdezzünk tőle, meséljünk, rajzoljunk neki – mondja a szakember.

Kézműves foglalkozásainkon az értelmes kikapcsolódás mellett, hasznos ötletekkel gazdagodhatnak a hozzánk látogatók. A gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő egyszerűsítésekkel a népművészet természetes anyagokat felhasználó hagyományait elevenítjük fel: nemezelünk, agyagozunk, szalma-, csuhébábokat, rongybabát, bőr- és gyöngyékszereket, termésképeket készítünk

Bekukkantunk a szövés, fonás és egyéb kézi alkotások világába is. Az iparművészet tevékenységei jól átültethetők a gyerekeknek megfelelő formába, foglalkozásainkon papírművesség, üvegfestés, parafakép készítés is szerepel – meséli Takáts Rita

Díszítsük közösen lakásunkat, készítsünk farsangi jelmezt, de a pogácsa, a mézes süti szaggatása is jópofa közös családi kézművesedés lehet, és a végén még meg is lehet enni. Ne felejtsük el mindezt játékosan tenni: ne követeljünk gyermekünktől, soha ne minősítsük negatívan alkotásaikat, mindig figyeljünk oda rá, mert amit alkot, az egy kicsit ő maga is!

Írta: Regős Judit


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük