Amikor a cumizásról való leszoktatásról beszélünk, először azt kell tisztáznunk, miért cumiznak a gyerekek. A válasz egyszerű: nem minden baba tudja, úgymond természetes úton kielégíteni a szopási ösztönét. Ez főleg a cumisüvegből táplált csecsemőkre vonatkozik, de bizony előfordul anyatejjel táplált, mellből szopó gyerekeknél is, hogy több szopásra vágynak, mint amennyi megadatik nekik. Egy biztos – a cumizás megnyugtatja babákat, és egyben nagy segítség a hasfájós korszakban, azaz az élet első két hónapjában.
A gyerekeknek körülbelül a fele sajátmagától rátalál az ujjára, és a továbbiakban azt fogja szopni, hacsak meg nem próbáljuk cumira szoktatni. Nem könnyű döntés, ugyanis a cumizás mellett és ellene is szólnak érvek. Kezdjük az előnyeivel. Ezek közül a legfontosabb, hogy többnyire valóban megnyugtatja az izgalomba jött babát. Segít az éjszakai elalvásban is, és ami ennél is fontosabb: az a gyerek, akinek időben cumit adnak, biztosan nem fog rászokni ujja szopására. Az ujjszopásról ugyanis bízvást kijelenthetjük, hogy mindig tovább tart, mint a cumiszopás – ez utóbbiról sokkal nehezebb a gyereket leszoktatni. A cumizás hátránya pedig: az első hetekben, amikor a baba még nem olyan ügyes, mint később, a cumi gyakran kiesik majd a szájából, és bizony nekünk kell visszatenni, és ez éjszaka nem biztosít számunkra hosszas, folyamatos alvást. DE nappal sem nagy öröm ezerszer az ágyhoz rohanni, és visszaigazítani a gyerekszájba a cumit. Ezenkívül nem túl higiénikus (hacsak nem sterilizáljuk ki őket nagyon gyakran. Gyakran leesik a földre az utcán, kell pótcumi, elveszhet, és akkor kereshetjük égre-földre, miközben a gyerek ordít érte.
Cumiszopás
Ha a feni józan mérlegelést követően a cumi mellett döntünk, akkor viszont már a születést követően, amint lehet, az első hetekben kezdjük el rászoktatni. Ám ez nem jelenti azt, hogy a gyerek folyamatosan, egész nap cumizzon. Csak akkor adjuk oda neki, ha nyűgös, és persze ha a sírását „csak” hasfájás, nem pedig komolyabb ok, mondjuk éhség okozza. Ha viszont elkövetjük azt a hibát, hogy későn, öt-hét hónapos korban szoktatjuk csak rá a cumizásra, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy másfél éves koráig nem fog leszokni róla. Márpedig az állandó cumizás kisded korban már nem hasznos. Sőt, akadályozza, hogy a gyerek felfedezze a világot. Például úgy, hogy a szájába vegye a tárgyakat. Amikor a hasfájós korszaknak vége, a cumit próbáljuk egyre ritkábban használni. Ez megfelel a gyermek elvárásainak is, pontosabban annak, hogy ezt a pótszert a növekedő gyerek egyre kevésbé igényli. Ha időben kezdtük el a rászoktatást és utána megfelelő korszakban a leszoktatást is, akkor ez a cumizós éra ideális esetben négy-öt hónapos korra lezárul. A lényeg az, hogy mindig a baba igényeire figyeljünk. Ha megértjük a jelzéseit, szinte magától, minden erőszak nélkül célt érhetünk.
Ujjszopás
Mint már említettük, a gyerekek több mint fele az ujjszopást választja. Ha ezt semmiképp se szeretnénk, magunk is irányíthatjuk a cumi szopása felé. Ha ez nem sikerült, vagy magunk se bánjuk az ujj választását, akkor az ujjszopás szerepe hasonló – igazából ugyanaz lesz, mint a cumi szopása. Azaz a szopási ösztön kielégítése, a haspanaszok csillapítása. Féléves kor után azonban az ujjszopásnak is más funkciója lesz: akkor teszi ujját a szájába, ha elfárad, unatkozik, vagy éppen elkeseredik. Egy nagyobbacska csecsemőnél, vagy egy-másfél éves gyereknél, ha csak lefekvéskor vagy néha-néha napközben szopja az ujját, nem beszélhetünk még bajról. Ha viszont az ujjszopás a kedvenc elfoglaltságává lép elő, a szülőknek fel kell erre figyelniük. Lehet, hogy a gyermek elmagányosodott, unatkozik, elhagyottnak érzi magát. Máskor a túl sok tiltás elöl menekül az ujjszopásba. Az is lehet, hogy új környezetében, például a bölcsődében túl félénkké vált, nem mer a többiek játékába bekapcsolódni. A túlságosan hosszúra nyúlt ujjszopás fő veszélye az, hogy a fogak ferdén fognak kinőni az állkapocsból. Igazából, ha csak a tejfogakról van szó, nem kell túlságosan izgulnunk. Ám a hat-hét éves ujjszopós gyerek maradandó fogainak kibújását már valóban komolyan megzavarja a késői ujjszopás. A másik probléma a szopott ujj bőrének felázása és másodlagos felülfertőződése szokott lenni. Mit tegyünk hát a nagyobbacska gyermekünkkel, ha mégis ragaszkodik ehhez a babakori szokásához? Egyet biztosan ne: ne akarjuk mindenáron és gyorsan, mintegy huszárvágással megoldani a problémát. Először gondolkozzunk el azon, hogy van- a gyereknek oka arra, hogy rendszeresen rosszkedvű és frusztrált legyen? Ha erre a kérdésre megnyugtató választ tudunk adni, akkor nincs más dolgunk, mint időnként emlékeztetni a gyereket arra: nemsokára nagy lesz, és biztosan abbahagyja az ujjszopást. Hisz ez nem a felnőttek szokása. Egy négy-öt éves gyermeknél valamilyen jutalom beígérésével is célt érhetünk, mert ebben a korban a gyerekek szégyellik ezt a gyengéjüket, maguk is szívesen leszoknának róla. Nem kerülhetjük ki azt a témát, hogy még ma is hallunk elborzasztó leszoktatási módszerekről. Ide tartozik a kar és a kezek lekötése, az állandó kesztyű viseltetése, a rossz szagú és csípős kenőcsök használata és a hasonló kínzási eljárások. Nos, ezek nem csak kegyetlenek, hanem egytől egyig hatástalanok. Ha nagyon el vagyunk keseredve az elhúzódó cumizás miatt, gondoljunk arra: az ujjszopást előbb- utóbb magától is abbahagyja a gyerek. Legyünk hát türelmesek, és sohasem erőszakosak.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa