Andris négy és fél kilóval jött a világra. Ötnaposan láttam először, aznap, hogy hazahozták. Már szép mennyiségeket szopott, és kicsivel meg is haladta a születési súlyát. Háromhetesen behozták a tanácsadóba, gyönyörűen fejlődött, minden rendben volt vele. Megbeszéltük, hogy hathetesen ismét ellátogatnak hozzám.
Egy hét múlva telefonált az édesanyja, és megkért, hogy látogassam meg őket. Andris ugyanis hány.
A lakásban egy aggódó szülőpár fogadott. A hányások három napja kezdődtek. Első nap csak egyszer, másnap már kétszer, ma viszont már ötször jött vissza az anyatej. „Méghozzá minden, amit megevett, öt perc sem telt el a szoptatás után!” – panaszolta az édesanya.
Nézem Andriskát, megvizsgálom alaposan. Bizony a combocskája már nem olyan ruganyos tapintatú, az arckifejezése meg kifejezetten gondterheltnek tűnik. Hamarosan sírva is fakad, az öklöcskéjét tömi a szájába. „Éhes szegény, semmi sem maradt a gyomrában.” „Etesse meg nyugodtan!” „Biztos? Nem baj, hogy most hányt? Nem lehet a tejemben valami, ami miatt ilyen beteg lett?” „Nem hiszem, szoptassa meg nyugodtan” – beszéltem rá Andris anyukáját.
Andriska mohón vetette magát az anyamellre, nagy erővel szívta, szinte fuldokolva nyeldekelte a tejet. Mikor befejezte, szinte elalélva pihegett az anyja vállán. Ám kisvártatva felébredt, mocorgott, tekergett, keserves arcot vágott. Aztán hányni kezdett. Nagy erővel, teljesen emésztetlenül lövellt ki az anyatej a szájából, epe sem keveredett hozzá.
Beutalom a kórházba a picit, lehet, hogy meg is kell majd operálni. Az a gyanúm, hogy pilórusszűkülete van. Ez magyarul annyit jelent, hogy a gyomor és a patkóbél közötti átmenet, a pilórus beszűkült, és nem tud a tej a gyomorból továbbjutni a belekbe. „Veszélyes?” – kérdezte rémülten Andris anyukája. „Nem, ezt ma már nagyon könnyen, egy egyszerű rutinműtéttel meg tudják oldani. ”
A szülők persze csak akkor nyugodtak meg, mikor a kisfiúkat a sikeres műtét után néhány nappal haza hozhatták.
Andriska két hete jött haza a kórházból. A köldöke mellett van egy aprócska heg. Vagy inkább csakvolt, mert alig-alig lehet felfedezni a műtét nyomát. Kerekedik, izmosodik. Ezúttal ott, ahol kell, és nem a pilórusa körül nagy az izom. Lassan el lehet felejteni a bajt.
A fiúknál gyakoribb: a pilórusszűkület
A pilórusszűkület (orvosi nevén pylorus-stenosis) 2-8 hetes korban alakul ki. A gyomor és a patkóbél közötti izomzat, amely a gyomor kiürülését szabályozza, néhány nap leforgása alatt a sokszorosára duzzad, és megakadályozza, hogy a tej tovább haladjon a vékonybélbe. A betegség okát nem ismerjük, mindenesetre a fiúk a lányoknál hajlamosabbak rá.
A kezdetben jól fejlődő babák, röviddel a szopás után egyszer-egyszer hánynak. Később a hányások egyre gyakoribbakká válnak, és egyre erőteljesebben lövell elő a gyerek szájából – ezt hívják sugárhányásnak. (Ez a fajta hányás egyébként más betegségeket is kísérhet, tehát azokat ki kell zárni.) Ha nem avatkoznak be időben, a baba kiszárad és fogyni kezd.
A diagnózis felállításában a jellemző tünetek mellett az ultrahang-vizsgálatnak van a döntő szerepe. Ott ugyanis jól látszik a megvastagodott pilórusizomzat, és a pilóruscsatorna beszűkülése és megnyúlása.
Egy-két évtizede még az volt a szabály, hogy ha a gyerek nincs rossz állapotban, akkor először „konzervatív” terápiával – gyakori, kis mennyiségű tej, izomlazító gyógyszer – kísérleteznek, és csak ennek kudarca esetén operálnak. Mára azonban olyan fejlett lett a műtéti technika, hogy a diagnózis felállítása után nem várnak, hanem rövid időn belül megoperálják a gyereket.
A műtét lényege, hogy a megvastagodott pilórusizomzatot hosszanti irányban mélyen behasítják, ekkor a beszűkült pilóruscsatorna megnyílik. A csecsemőt a műtét után pár órával már meg lehet etetni, két nappal a műtét után, pedig haza is szokták engedni.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa
Vélemény, hozzászólás?