A gólya-hír – beszélgetés Regős Judittal

0
844

Az egyik legfelemelőbb érzés életünkben, ha bebizonyosodik, kisbabát várunk. Aztán jön a kérdés, hogyan mondjuk el párunknak? Mi nők híresek vagyunk arról, hogy életünk nagy pillanatait hajlamosak vagyunk előre eltervezni, nincs ez másképp a várandósság bejelentésével sem. Aztán, ha mégsem a forgatókönyv szerint zajlik le az esemény, azt rossz előjelnek tartjuk. Regős Judit családi tanácsadó nem azt tartja a legfontosabbnak, hogyan sikerüla nagy bejelentés, és akkor hogyan reagál a párunk. Az a lényeg, hogyan viseljük együtt a későbbiekben a babavárás, majd a gyereknevelés örömeit és nehézségeit.

Mennyire lehet felkészülni arra, hogy párunkkal közöljük, szülői örömök elé nézünk? El kell egyáltalán tervezni?

Azt gondolom, ez olyan varázslatos pillanat egy nő életében, amire kamaszkora óta készül. Általában filmekből vesszük az ötletes bejelentési módokat – ilyen a kiscipő az asztalon, a rajz, a pocakfestés és még sorolhatnám. A valóságban ez kevésbé sikerül romantikusra, de ez nem is baj. Már a helyszín sem filmbeillő, ahol a nő elvégzi azt a bizonyos tesztet.

Amint meglátja a két csíkot, erős szívdobogás kapja el, megilletődik, de az is tudatosul benne, hogy hatalmas munka előtt áll, telve van félelmekkel, szorongással, ami teljesen normális. Így ebben a felfokozott lelkiállapotban nagyon gyakran elmaradnak a kiscipők, a kedvesen célzó rajzok, s az ember rohan a telefonhoz.

Gondolom, megkell különböztetni ilyen helyzetben várt és nem várt terhességet.

Amennyiben tervezett várandósságról van szó, akkor ez a csoda nem a pozitív tesztnél tudatosul. Ha nem várt terhességről beszélünk, akkor pedig nem feltétlenül nagy öröm. Ahol csodaként élik meg, ott édes mindegy, hogyan jelentjük be, mivel örömmel várjuk az apróságot. A nem tervezett baba esetében, a nőnek tisztáznia kell, hogy egyedül is vállalja e a gyermeket. Ha a férfi nem örül a hírnek, s kezdetben nem akar részt vállalni, még ez sem katasztrófa, hiszen sok minden megváltozhat a kilenc hónap alatt.

A férfiak az esetek többségében megijednek a hír hallatán. Hogyan kezelje ezt a nő?

Fontos, hogy ne a férfi első reakciója alapján ítéljünk! Persze, mi nők elvárjuk, hogy a párunk felpattanjon, és öleljen, csókolgasson, de a férfiban sokszor nem is tudatosul abban a pillanatban, miről szól az apaszerep. A felelősség része fut át az agyán, nem tudja, képes lesz e megfelelni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz belőle a későbbiekben jó apa. Ahogy azt sem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy aki kitörő örömmel fogadja a kis jövevény hírét, az nagyszerű apa lesz.

Rengeteg történettel találkoztam a munkám során! Hallottam már olyan esetekről, ahol a férfi 9 hónapon keresztül nem tudott mit kezdeni azzal, hogy párja gyermeket vár, csak miután világra jött a pici baba. A természet olyan csodálatos, hogy a kisgyerek születésekor az apjára hasonlít, még az illata is! Ezzel könnyíti meg az apaságérzet kialakulását.

Összegezve, nagyon jó, hogy egy nőnek vannak álmai, tervei, de az akaratunkat tegyük egy kicsit hátrébb, és a szándék növekedjen. Az egyik nem tudja elviselni, ha valaki nemet mond, a másik el tudja viselni, és képes a körülményekhez alkalmazkodni. Az anyaság nekem erről szól.

Írta: Szülők Háza

MEGOSZTÁS
Regős Judit vagyok, szülő- és gyereknevelési tanácsadó, a Szülők Háza Konzultációs Központ alapítója. Az ELTE szociálpolitika – szociálismunka szakán végeztem, de kijártam a Károly Gáspár Egyetem Szupervízor szakát is. Sokáig dolgoztam a SOTE I-es Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján családgondozóként. Elvégeztem az Aktív Analitikus terapeuta képzést és később családi tanácsadó lettem. Több évet dolgoztam A Nő Ezer Arca Központban, mint terapeuta. Számos publikációm jelent meg, rendszeresen közreműködöm szakértőként különféle tévéműsorokban. Több szakmai díjat is nyertem, 2009-ben a Vodafone Főállású Angyala lettem. 2007-ben hoztam létre a Szülők Háza Konzultációs Központot, amelynek intézményvezetője vagyok és ahol családi tanácsadóként egyéni és csoportos tanácsadással foglalkozom. Férjemmel együtt négy gyermeket nevelünk. Szeretem a családomat, a férjemet a gyerekeimet, szeretem a hivatásomat. Nagyon sokat köszönhetek a pácienseimnek is, akiktől nagyon sok bölcsességet tanulok, és szeretet kapok.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ