Nem tudom, hogy készült- e ilyen statisztika, de nem lennék meglepődve, ha azt hozná ki, hogy a válások közvetlen kiváltó oka a hűtlenség.
Számomra ez éppen azt jelentené, mintha azt mondanánk, hogy a halálozások közvetlen oka a szívmegállás. Engem a hűtlenségnél sokkal jobban érdekel annak kiváltó oka. A hozzám forduló kliensek történetein keresztül én úgy látom, hogy nincsen egységes kiváltó ok. Azonban néhány jellemző hasonlóságot mégis mutatnak a történetek. Az alábbiakban néhány tipikus helyzetet gyűjtöttem össze, hátha ezek ismeretében, megelőzhető a nagyobb baj.
1. A gyerekek születése után, nem rendeződik vissza a szexuális élet. A nő fáradt, a férfi kielégületlen, sokszor követelőző. A nő nem fordít figyelmet arra, hogy visszatérjen az anyaságon kívüli női szerepeibe. Ennek számos oka lehet:
1. lustaság
2. gyermekkori trauma miatt túlértékelődik az anya szerep
3. Nevelési problémák miatt a gyermek eluralkodik a párkapcsolaton
4. Amúgy is alacsony női önértékelés segíti az anyai szerepben való beragadást.
A férfi nem vállalja fél – 1 évre sem – a gyermek születésével járó, átmenetileg bekövetkező hanyatlást, vagy változást a megszokott szexuális életben. Ennek oka lehet hogy:
1. Így szocializálódott, normálisnak tartja, hogy, ha nem kapja meg otthon amit szeretne, akár fizet is érte, vagy átmenetileg szeretőt tart.
2. Nem tart szeretőt, de állandó sértődöttséget mutat, ezzel a nőből megfelelési kényszert vált ki, ami nem tesz jót a libidónak.
A férfi bepánikol, hogy mindörökre a kutya után fog következni a családi hierarchiában,és ahelyett, hogy cselekvően részt venne saját családja életében, és aktívan alakítaná azt, tovább süllyed az önsajnálatban, munkába, nem ritkán alkoholba menekül.
Aztán jön egy nő, egy másik, aki kedves, odaadó, nem fáradt, rajong a férfiért. A szerelem érzése beindítja az életkedvet, és kész az ördögi kör.
A nő érzi, hogy valami nincs rendben. Érzi a férje non verbális jelzéseiből, elszólásaiból, a gyakori kimaradásokból, a rendszeres vádaskodásokból, majd a teljes szexuális mellőzésből.
Később, amint 2-3 éves lesz a gyerek, a nő fokozatosan visszakapja saját testét, idejét. Amint a gyerek közösségbe kerül, számára is előtérbe kerül újra az önmegvalósítás, az önmegélés igénye. Sajnos ezekben az esetekben erre már nem a férj örömére kerül sor. Kész a képlet, előbb vagy utóbb jön a válás, aminek legnagyobb vesztese a gyerek!
Mindezek egy nagy része elkerülhető lenne, ha a gyerek tervezésekor figyelembe vennénk a kapcsolatunk tűrőképességét. Ez különösen igaz a „testvér- tervezésnél” .
Jó lenne, ha a férfiak és nők is felkészülnének a párkapcsolatukban bekövetkező változásokra. Megpróbálnák megérteni egymást, közösen terveznének, nem elvárásokat támasztanának egymás felé. Még idejében vennék a fáradtságot, hogy amíg még menthető a kapcsolat, nyíltan vállalnák akár a konfliktusokat is, elmondanám egymásnak, mi zavarja őket. Tudatosan teremtenének hasznos időt kettőjük számára, szigorúan gyerek nélkül, hogy férfiként és nőként nézhessenek egymásra, ne apaként és anyaként.
És nem utolsó sorban nem szégyen segítséget kérni, akár baráttól, akár szakembertől. Higgyétek el senkinek sem könnyű mindig ” jól” csinálni ezt a család nevű ” vállalkozást” . Természetes, hogy vannak benne olykor hullámvölgyek. A lényeg, hogy törekedjünk a megoldásra, és ne elmeneküljünk a probléma elől.
Regős Judit
A cikket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.
Vélemény, hozzászólás?