Hova kerültem?

0
93
Freepik.com

“Először is tisztázzuk, hogy én amúgy sellő vagyok, csak útközben elcserélték az uszonyomat, így aztán lábaim lettek, de sebaj, mert azokkal is lehet úszni. Úgyhogy most akkor jó lesz ez az emberesdi is erre a körre.” Kepes-Végh Ádám írása.

Egy ideje figyelem ezt a bagázst, ahova érkeztem. Állítólag a szülők rutinosak, mert már a második gyermek vagyok a családban. Hát, nem tudom…nekem néha az az érzésem, hogy már elfelejtették, mit is kell egy ekkora gyermekkel csinálni. Pedig nem volt olyan régen, hogy a nővérem volt ekkora. Sebaj, súgok nekik, meg szerencsére Boró is segít.

Borót bírom, szerintem menő tesóm van. Tud jógázni, meg féllábon ugrálni, balettozni, plafonon sétálni, tornyot építeni, és még rengeteg mindent. Szoktunk bevásárlósat meg autósat játszani, és nagyon sokat táncolunk. Nagyon szeret táncolni. Azt hiszem, én is szeretek, tulajdonképpen még szerencse, hogy lábaim vannak. Néha összevissza puszilgat, néha viszont fejbe kólint, látszólag rendszer nélkül. Még utána kell járjak, hogy is van ez.

Van rajta kívül még itt a brancsban az Anya, aki jó illatú, puha, és odabújós. Szerzett nekem játék sellőfarkat, ha már az igazi elveszett a transzferben. Jó lenne mindig rajta lógni, de a Boró ugyanígy érez, így aztán van, hogy ki kell várnom a soromat. Ezt némileg igazságtalannak tartom, neki biztosan nem kellett kivárnia a sorát…

Aztán ott az Apa, aki nagy, szőrös és dörmögős. Igazából szerintem mackó. Mindenesetre biztos, ami biztos, ha meghallom a hangját, akkor vigyorgok, hátha akkor nem esz meg. Eddig működik.

A napirendemet még nem tanulták meg teljesen kezelni. Én pontosan időben szólok mindig amikor álmos vagyok, és jelzem azt is, hogy hurciban szeretnék aludni, vagy inkább Anyán. De nem mindig értik meg. Ahogy azt sem, hogy éppen táplálkozni akarok, vagy csak úgy nyammognék valamin. Ilyenkor megismétlem a kérést, hangosabban, hátha csak nem hallották. Amit viszont én nem értek, az az, hogy miért nem hagynak felülni, amikor pedig én annyira akarok. Szép, szabályos hasizom gyakorlatokat végzek amikor a lábukra fektetnek, de ezek kérem ahelyett, hogy adnák az ujjukat, hogy abban megkapaszkodva felhúzzam magam ülésbe, inkább leeresztik a lábukat, és hirtelen vízszintesebben találom magam, mint valaha. Hogy ez kinek jó vajon…rejtély.

A kedvenc helyem a lakásban a pelenkázó, ott tök jól lehet oldalra forogni, meg fölém is hajolnak a pelenkacseréhez. Szoktam is nekik magyarázni ilyenkor, hogy én sellő vagyok, csak útközben elcserélték az uszonyomat, és most lábaim vannak, de sebaj, mert azokkal is lehet úszni, ráadásul a tánchoz is nagyon hasznosak. Amit még bírok a kacslábonforgónkban az az, hogy van egy óriási ablak, ahonnan egész az Üveghegyig el lehet látni. Boró is nagyon szereti, rengeteg időt töltünk az ablakban. Megmutat nekem mindent, szépvonattól elkezdve a kukásautón át a kettővillamosig. Igazán sokat lehet tőle tanulni.

Azt is megtanultam már a nővéremtől, hogy a család fél hétkor szeret kelni minden nap. Hétvégén is. Erről többnyire ő gondoskodik, de ha esetleg házon kívül van, akkor én a legkiválóbb minőségben helyettesítem. Szükség van a munkánkra, nélkülünk hajlamosak lennének elaludni az ősök. Nem mindig tudják, mi a jó nekik…

Most megyek is, azt hiszem rájöttem hogyan kell átfordulni, és ki kell próbáljam…

Üdvözlettel: Fülünyúl

A cikk másodközlés, az eredeti írást az Apávávált blogon olvashatod.

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ