A gyerekek világa varázslatos, néhány pillanat alatt képesek egy-egy hétköznapi térből, szituációból a fantáziájuk segítségével mesés környezetet alkotni. Most ebben próbáljuk őket utánozni: ecsetnyélből készítettünk tündérpántlikát.
Az állandó kincseskamrából – egy építőipari vállalkozás sitt-telepéről – kihalásztam két ecsetet.
Egy csavarhúzóval kiszedtem a fejet tartó kapcsokat (olyan, mint a tűzőgépkapocs, csak erősebb), leválasztottam a nyakról a fejet (és még csak vér se folyt…).
Ugyanezt elkövettem a másik ecsettel is. Itt látszanak a kapcsok is.
Ilyenek lettek lecsiszolt, megtisztított állapotban. Kifúrtam a szalagoknak szükséges lyukakat és hurkapálcával betömködtem azokat.
Ez két célt szolgál: egyrészt a festéskor tiszták maradnak a lyukak, másrészt a teljes ecsetnyelet le lehet festeni egyszerre, mert a hurkapálcák segítik a fogást, mikor már csak ott hiányzik a festék, ahol eddig tartottuk a fát. A zománcfestéket ecsettel vittem fel. A száradáshoz az ecseten lévő eredeti akasztófuratokat használtam.
Száradás után kiszedegettem a pöcköket.
A következő módon rögzítettem a szatén szalagokat: dupla szálat számoltam, középen félbehajtottam, úgy fűztem át egy alkalmas tű fokán. Azt átvezettem az ecsetnyél furatán, (aztán a tűt levéve róla) a hurokba pedig belehúztam a szalagpár szabadon libegő végeit. Szorosra húztam és láng fölött kicsit megolvasztottam a szalagvégeket, hogy a későbbi foszlást megelőzzem. Lehet egy cseppnyi pillanatragasztóval is rögzíteni az ecsetnyélnél lévő hurkokat, hogy ne lazuljanak ki.
Ilyenek lettek a libegő-lobogó, tánchoz, játékhoz is alkalmas pántlikás ecsetnyelek.
Szerző: Cs. H. Z.
Forrás: Fából fabrika blog