Múlt héten megjelentettünk egy cikket arról, hogy miért is várjuk minden évben annyira a nyaralást. Most itt a párja, amelyben azokat a dolgokat szedtük össze, amelyek megmutatják, valójában hogyan is alakul a családi vakáció.
- Amit ekkor is legalább annyira hiányolunk, mint az év többi részében: sokáig alvás
Általában azzal a tervvel indulunk neki a nyaralásnak, hogy most jól kipihenjük magunkat. Sajnos az esetek többségében ez álom is marad, mert a szabadság első napján ismét csak mi kelünk korán, hogy átnézzük, hogy tényleg minden szükségeset bepakoltunk-e és elkezdünk úti elemózsiát készíteni. És természetesen arról se feledkezzünk meg, hogy mikor vakációzni megyünk, a gyerekek már legalább 1-1,5 hónapja szünidőznek, szóval ők már régen kipihenték magukat, azaz a nyaralás alatt is hajnalban fognak kelni.
- Amivel kapcsolatban minden évben tévedünk: az elindulás és az utazás
Ha minden kész, végre indulhatunk. Előző este elképzeljük, hogyan zajlik majd a hosszabb-rövidebb utazás. Minden évben magunk előtt látjuk, ahogyan a gyerekek végigalusszák az utat (ennek érdekében akár azt is bevállaljuk, hogy hajnalban indulunk), esetleg csendben hallgatják a meselemezt. Persze a gyerekek az izgalomtól nem bírnak aludni, ezért egész úton szórakoztatni kell őket (mert ugye az ablakon kibámulást nettó 2 és fél perc alatt meg is unják), rendszerint félóránként meg kell állni pisilni, és éppen a megérkezés előtt negyedórával zuhannak mély álomba.
- Ami minden évben jobban alakul, mint várnánk: a körülmények
Többen számolnak be arról, hogy hiába kerestek körültekintően szállást, amikor megérkeznek, a szoba egy kicsit sem hasonlít azokra a képekre, amiket az utazási irodában mutogattak nekik, illetve amiket az interneten láttak. Gyakran ott derül ki, hogy nincs elég ágy, az „apartmanban” még sincs konyha vagy a ház a parttól „egy kicsit távolabb” van, mint a hirdetésben. Érthető módon dühösek leszünk és úgy érezzük, ez a nyaralás pocsék lesz. Aztán az egyik gyerek kijelenti, hogy neki jó lesz a gumimatrac is (erre természetesen a többi sem akar ágyban aludni), férjünk azt tanácsolja, hogy akkor vacsorázzunk az étteremben, a gyerekek a partról visszafelé gyaloglásban kifáradnak és kidőlnek, így lesz szabad esténk. Valahogyan minden rossz elfelejtődik és semmi mással nem törődünk, csak amiért idejöttünk: egymás társaságával.
- Ami a várakozásokat is felülmúlja: a közösen töltött idő
Természetesen a legjobban arra vágyunk, hogy végre senki és semmi se befolyásolja, mennyi időt lehetünk együtt és mit csináljunk. Persze a valóságban azért a gyerekek mindig többet szeretnénk a vízben lenni, mint mi; semmiképpen sem szeretnének a játszótérről hazamenni; és a férjünk is bele-belenézne az EB/VB/olimpia-közvetítésekbe, de ezek ellenére valahogyan mégis sokkal jobban alakul a közös vakáció, mint ahogyan azt elképzeltük.
- Amire mindig sor kerül, hiába próbáljuk megelőzni: hasfájás, hasmenés
Természetesen minden évben megfogadjuk, hogy most aztán tényleg nem engedjük meg a gyereknek, hogy összeegyen mindenfélét, de valahogyan mégis magába töm három gombóc fagyit, aztán egy adag sült krumplit, erre desszertként vattacukrot, majd egy gyrost és az egészet leöblíti citromos jégkásával. És azt gondoljuk, hogy ha ettől nem, akkor semmitől sem fog fájni a hasa… és tényleg így van, mert neki kutya baja, ellenben az apjának, aki ugyanezeket végigette vele, igen.
- Ami miatt egyszerre vagyunk büszkék és lesújtottak: az új dolgok kipróbálása
Ahogyan azt az előző cikkben említettük, a nyaralás alatt megnő az emberben a bátorság szintje és olyan dolgokat is kipróbál, amelyekre azelőtt gondolni sem mert. Remeg a lába, amikor megközelíti a kalandparkot, izzad a tenyere, amikor felül a lóra, szaporábban ver a szíve, amikor kiteszörföl, de végigcsinálja és már éppen vigyorogna a büszkeségtől, amikor meglátja, ahogyan mellette a gyerek majomként csimpaszkodik a fáról lelógó köteleken, csukott szemmel csúszik le a kamikáze csúszdán, és egyszerűen lehetetlen ideig marad fent a szörfdeszkán. Ekkor egyszerre vagyunk büszkék a csemeténkre és érezzük magunkat nagyon ügyetlennek.
- Amire nagy szükségünk van: a testi feltöltődés
Most biztosan mindenki a kényelmes pihenésre, az ellazító úszkálásra, a felfrissítő kirándulásra gondol. Ám a nyaralás közben végzett testmozgás nagy része a csomagok emeletről le- és felhordásával (amibe majd’ belehalunk); a gyerek ezredszerre is vízbe dobásával (amelytől izomlázunk lesz); az úszógumi, gumimatrac, strandlepedő, váltóruha, napernyő szállításával (amitől bedurran a karunk); a szendvics, üdítő, pokróc, távcső hegytetőre való felcipelésével (amitől leszakad a derekunk) telik. Persze az igaz, hogy a maradék pár órát valóban tölthetjük napozással, sétával, csónakázással, biciklizéssel.
- Ami az egészet megkoronázza: a hazaút
Igen, igen, persze nem szívesen megyünk haza egy jól sikerült vakációról, nem vágyunk vissza a betonrengetegbe, a mókuskerékbe, de a hazaút is még része a nyaralásnak. Amikor piros arccal, barna bőrrel és jóleső fáradtsággal ülünk a vonaton vagy vezetünk haza, újra átbeszéljük az élményeket: kinek mi tetszett a legjobban, mi volt a legemlékezetesebb. És miközben összegyűjtjük és „befőttesüvegbe zárjuk” a legjobb pillanatokat (rosszabb napokon majd jó lesz), rájövünk, hogy ezzel a társasággal volt a legjobb a nyaralás és miközben ez átfut az agyunkon, a gyerek is közbeszól: Ugye, jövőre is eljövünk?
Vélemény, hozzászólás?