Kutyatámadás – csak ésszel győzhetünk

0
849
kutyatámadás, szülők háza magazin
kutyater.hu

Mint már arról szóltunk, a gyerek és a kutya között gyakran alakul ki, sokszor nem is veszélytelen konfliktus. A kutya gondolatainak megértésével, a helyzetek elemzésével könnyen megérthetők, és talán kezelhetők is ezek a helyzetek.

Ha a kutya ismeretlen

– Mi az, ami kerülendő a gyerek és a szülő részéről ha váratlanul ismeretlen kutya kerül a közelbe: Résen kell lenni, ha a szülő későn veszi észre, sok lehetőséggel már nem lehet élni.

– A gyerekkel meg kell értetni, hogy ha fél, akkor sem jó, ha hangoskodik vagy kapkod, mert az állatot elbizonytalanítja, hogyan viselkedjen.

– A szülő a gyerek közvetlen közelébe kell menjen, nem a többi szülőkkel beszélgetni ameddig a kutya önvédelembe kezd.

– Ha a találkozásnak még nincs itt az ideje, jobb kézbe venni a gyereket, ameddig a kutya még távol van.

– Az ingerült „mész innen” kifejezések bizonytalanul lopakodó állatokat valószínű elijesztenek, a határozottan érkezőket viszont bármire felkészítik.

– Ha a kutya gazdája sehol sem látható, és a kutya láthatóan kíváncsi, nem akar elmenni, akkor tegyük mi ezt.

– Ne nézzünk egy, legfeljebb két másodpercnél hosszabban az ismeretlen kutya szemébe, mert feszültségünket így azonnal észleli, és máris rossz irányba haladnak a dolgok. Az agresszíven viselkedő kutya szeme pedig teljes mértékben tabu.

– Szintén figyeljünk arra, hogy fogainkat se villogtassuk feleslegesen, a kutya provokációként értelmezheti.

– Minden gesztusból határozottság – de semmiképpen se hirtelenség! – legyen érezhető az állat számára.

– Ha a gyerek közvetlen közelébe ért a kutya, már késő kézbe emelni. Akkor már kifejezetten a gyerekre kíváncsi. Ha ekkor felemeljük, nagy valószínűséggel utána fog ugrani, hogy megszagolhassa. Ettől pedig mindenki kellőképpen megijed, és az irányítás könnyen kicsúszik a kezünkből.

Az esetek túlnyomó többségében az állatok először érdeklődést mutatnak az új dolgok iránt, majd ezt követően felmérik a viselkedési lehetőségeket. (Játék lehetősége, közömbösség, odébbállás stb.). Támadást kezdeményezni kiváltó ok nélkül nem fognak!

Amennyiben a kutya fenyegetően viselkedik és próbálja felmérni a helyzetet:

– Helyzeti előnyben vagyunk hiszen a kutya időben utánunk érkezik a helyszínre. Ezt próbáljuk határozottságunkkal is érzékeltetni vele.

– Nem árt ha mi is „felszívjuk magunkat”, így nagyobbnak, erősebbnek látszunk. Ez arra sarkallhatja az állatot, hogy mégis inkább elkerülje az összecsapást. Figyeljünk arra, hogy minden mozdulatunk megfontoltság látszatát keltse, még akkor is ha valójában nem így van…

– Néhány másodpercre vegyük fel a szemkontaktust, és mérlegeljük hatását! (Ez azt üzeni a fenyegetőző állat számára, hogy ha muszáj, akkor fel fogjuk venni a kesztyűt.)

– Ha szemkontaktus agresszívebbé tenné az állatot, akkor azonnal hagyjunk fel vele.

– Egyéb viselkedésünket viszont ne változtassuk hirtelen, mert azt az állat nem tudja mire vélni. (Ebben a helyzetben egyetlen választ tud adni: az agresszió fokozását. Ezzel azonban máris az állathoz került az irányítás, és nekünk kell az adott állat számára megfelelően viselkednünk. Ez azonban ismeretlenül nem egyszerű, és ha elhibázzuk, könnyen támadás lehet belőle.)

– A szemkontaktus megszakítása azonnali, a rendezés irányába mutató üzenet az állat számára. Ennek hatására valószínű csökkenti agresszivitását is, vagyis gyakorlatilag mi irányítjuk az ő viselkedését.

Észre sem vettük, de gyakorlatilag kezdeti határozottságunk után ezzel máris felkínáltuk számára a sértetlenül való kitérés lehetőségét! Nagyon ritka az olyan kutya, amelyik közömbös helyszínen ismeretlen erőviszonyok mellett nem ezt választaná.

Éppen emiatt fontos, hogy az állat legelső benyomása ne a határozatlanság vagy félelem legyen rólunk, hiszen ha ez így lenne, akkor teljesen kiszolgáltatottakká válnánk számára a szemkontaktus megszakítása pillanatában. Ugyanis egyaltalán nem biztos, hogy ez esetben is ismeretlen erőviszonyok közt érezné magát. Vagyis nagyobb eséllyel próbálhat felénk kerekedni, hogy utána az ő akarata érvényesülhessen.

Ha kezdeti hibánk miatt a kutya úgy dönt, hogy ő is az adott területen kíván maradni, akkor csupán egyet tehetünk: olyan irányba terelni a folyamatot, amiből azt érti meg, hogy jelenléte valójában közömbös a számunkra, de ne próbáljon provokálni, mert ha kell, megvédjük magunkat!

Ez gyakorlatilag úgy érhető el, hogy a szemkontaktus megszakítása után minden rezzenését azonnal követjük mozgásunkkal, majd először csak minimális, majd egyre nagyobb fáziskéséssel tesszük ugyanezt. Ebből az állat pontosan érezni fogja, hogy kezd közömbös lenni számunkra, de azért még figyelünk. Akkor járunk jó úton, ha az állat agressziója tovább csökken. Ez a kutya szemszögéből nézve így néz ki: nem tudom valójában ki is a határozottabb, nem annyira egyértelmű. Az biztos, hogy nem adja meg magát, ami azt jelenti, bízik abban, hogy meg is tudná védeni magát, lehet mégsem kéne megmérkőzni, végül is nem szükségszerű stb.

A lényeg tehát, hogy amennyiben az állattal nem tudjuk érzékeltetni fölényünket, akkor legalább bizonytalanságban tartsuk, de semmilyen módon ne jelentsünk támadást – az állat logikája szerint! – az állat számára. Ez a bizonytalan helyzet neki kellemetlenebb, mint nekünk ezért előbb-utóbb alábbhagy az agresszióval és közömbös álláspontra fog helyezkedni. Azonban fontos, hogy ő is figyelemmel fogja kísérni későbbiekben felénk tudna-e kerekedni.

Ha az állat támadni kezd

– Próbáljuk meg közönnyel hárítani, és maradjunk megfontoltak (az első ugatások vagy morgás többnyire a reakciónkat tesztelik).

– Ha a kutya továbbra is támadásra kész próbáljuk meg elhagyni a terepet, oly módon, hogy óvatosan hátrálni kezdünk. Ha meg tudjuk győzni ezen szándékunkról, akkor harc nélkül fogja átvenni a terepet.

– Az első testünket célzó támadást az állat útjából való kifordulással próbáljuk elhárítani, de ne fordítsunk hátat!

(A sikeres kitérés tapasztaltságunk jele lehet, és elbizonytalaníthatja az állatot, hogy folytassa-e a támadást)

Ha elkerülhetetlen a küzdelem

– A támadás folytatása esetén a lényeg, hogy minden erőnkkel megfékezni próbáljuk az állat támadásait. Legveszélyesebb a kutya harapása, ez ellen az alábbiakkal próbálhatunk védekezni:

– Ha elég gyorsak vagyunk és átérjük a kutya arcát kezünkkel, akkor megpróbálhatjuk elkapni fejét és száját összeszorítva leteperni. Így karmolni is kevésbé tud.

– Megpróbálhatjuk elkapni markunkkal a szája szegletét mindkét oldalon. Ekkor legalább csak a karunkat tudja megharapni, továbbá teljesen váratlanul éri, hogy mozogni sem tud ezután amerre szeretne. Ez teljesen kiütheti az állatot a szerepéből, akár fel is adhatja a további küzdelmet.

– Ha kezünk mindenképpen a szájába kerül, akkor próbáljuk meg elkapni alsó állkapcsát az első felénél. Ha ez sikerül, minden erőnkkel húzzuk azt lefelé, így nem tud harapni. (Csak hosszú orrú kutyánál van értelme). Ha túl hátra nyúlunk, akkor viszont úgy járunk, mint az ollóval.

– A harc hevében már mindegy, mennyire vagyunk hangosak vagy hirtelenek, akár sikerülhet is elijesztenünk kiabálással, hadonászással az állatot. Illetve ha ezek segítségével távol tudjuk tartani, akkor közben hátrálhatunk a helyszínről.

– Természetesen ha több kutyával kell küzdeni, akkor semmi esélyünk.

Ez utóbbiak elég bátor dolgok, de fegyverek, gázspray stb. hiányában más lehetőségünk nincs, ha harcra kényszerülünk egy elszánt kutyával. Látható, hogy ésszel mindig győzhetünk, erővel már szerencse is kell hozzá…

Írta: Bánkúti Péter

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ