„de mi férfiak, férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb… ”
(József Attila)
Mielőtt arra a kérdésre válaszolnánk, hogy elkülönül-e gyermekkorban a fiús, illetve a lányos viselkedés, meg kell ismerkednünk a biológiai nem (szex) és a társadalmi nem (gender) fogalmával. Az első a két nem anatómiai, biológiai különbözőségeire utal, a gender viszont mindazokra a társadalom által kitalált és az egyén által és megélt tapasztalatokra, elvárásokra, normákra, eszmékre, amelyek a két nemhez kapcsolódnak. Olyasmire például, hogy a fiúk nem sírósak, a lányok pedig nyafkák.
A nemek közti biológiai különbség az öröklődéséért felelős sejten belüli szerkezetnél – a kromoszómánál – kezdődik. Csak emlékeztetőül: minden emberi sejtben 46 (23 pár) kromoszóma található. Közülük 44 úgynevezett testi és kettő nemi kromoszóma. A testi kromoszóma párokat 1-22-ig terjedően számokkal, a nemi kromoszómákat X, illetve Y betűvel jelöljük. Férfiakban egy X és egy Y, nőkben két X kromoszóma található.
A nemi kromoszóma határozza meg, miként kell majd leélnünk az életünket: férfiként vagy nőként. Felmerül a kérdés, hogy egy kisfiú felnőhet- kislányként? Az orvostudomány ismer egy esetet, amikor egy egypetéjű fiú ikerpárból egy baleset következtében az egyik kisfiú súlyosan megsérült a péniszénél, ezért azt tanácsolták az orvosok a szüleiknek, hogy műtsék meg, s legyen lány. Sokáig nem is volt semmi gond a kisfiúból lett kislánnyal. Később azonban mindig „fiús lánynak” tartották társai. Fiúk társaságában érezte jól magát, fiúsan viselkedett, motorozott, a küzdősportokat kedvelte stb. A testvérpár mostanra már harmincéves lett. A lány képtelen nőként viselkedni, sikertelen az élete. Nem képes párkapcsolatot kialakítani egy fiúval sem, de a lányok sem igazán érdeklik. Ez az eset azt bizonyítja tehát, hogy a nemek kérdésében sokkal többről van szó, mint a szociális környezet hatásáról. Létezik az úgynevezett biológiai nem, amely meghatározza viselkedésünket.
Mikor megszületik a gyermekünk, akkor rögtön rózsaszínbe vagy kékbe öltöztetjük, aszerint, hogy fiúnk vagy lányunk született-e. Nem is sejtve, hogy mi volt eredetileg a két szín jelentése.
Elmondom. Ez a szokás még abból az időből ered, amikor többre tartották a fiúkat, mint a lányokat. Külön védőszínbe – azaz kékbe – öltöztették a kisfiúkat, hogy megvédjék őket az ártástól. Azért választották a kék színt, mert az ég színéhez hasonlatos volt, tehát mennyei szín, mely oltalmat jelentett a gonosz erőkkel szemben.
Felmerül a kérdés, hogy ugyanez az oltalom miért nem járt ki a kislányoknak? A kérdés magában rejti a választ is: a kislányok nem számítottak olyan értékesnek, mint a kisfiúk, ezért a gonoszok sem voltak rájuk olyan veszélyesek. Kezdetben a rózsaszín csupán megkülönböztetésül szolgált a fiú- és lánygyermekek között. Persze a rózsaszín egyben a tisztaság, az egészség, a rózsás hibátlan bőrt is jelképezte. Így aztán még méltóbb volt arra, hogy a kislányok emblematikus színévé váljon.
Ha valaki kételkedne e történeti magyarázatban, annak jusson eszébe, hogy egyes falvakban még ma is csak a fiúgyermeket hívják gyereknek, míg a lány az csak lány! Ugyanígy a férfit illeti meg az ember jelző, míg a nő az csak asszony lehet. A férjet jelölő „uram” kifejezés is igen jól kifejezi a szerepek alá- és fölérendeltségi viszonyét. Persze ma már az elvárások szelídültek. Ha ma egy okos, felvilágosult és független nő „uramnak” becézi kedvesen a férjét, az messze nem ugyanazt fejezi ki, mint régen, amikor valóban ura és parancsolója volt a férj az asszonynak, és mindent csak ura engedélyével tehetett – elsősorban és mindenek felett szolgálhatta a családját, elláthatta a háztartást és a gazdaságot.
A társadalmi nem (gender) szerepeinek tanulása, tanítása már születésünk után közvetlenül elkezdődik. Ki gondolná, hogy az ősi babonából kialakult rituális színekbe való öltöztetéssel, a gyermekkel való bánásmódot is kijelöljük. A kislányokra többet mosolyog az anyukájuk, az ismerősök is többet babusgatják őket. A kisfiúkra erős szociális presszió hat: a fiúbaba nem sírhat, hiszen milyen katona válik így majd belőle!
Ranschburg Jenő, az ismert gyermekpszichológus szerint hatéves korig jobb lánynak lenni, utána pedig fiúnak. Azért, mert eddig az életkorig az érzelmi légkör melegsége a meghatározóan fontos, utána a világ megismerése, az önállóság.
A fiúk és a lányok másként ismerik meg a világot. A lányok eszköze a beszéd. Köztudott, hogy a kislányok hamarabb tanulnak meg beszélni, mint a kisfiúk. Ez a különbség felnőttkorban is megmarad. Például több nő található a szinkrontolmácsok között. A nők könnyebben beszélnek a problémáikról: erről szólnak a barátnői csacsogások is. A fiúk ezzel szemben öt-hat fős csoportokba verődnek, és serdülőkortól kezdve a karrierjük és a világ megismerése érdekli leginkább. A lányok inkább a fiúk irányában mutatnak kíváncsiságot.
Dr. C. Molnár Emma pszichoterapeuta szerint a férfiak a világot, a nők pedig a férfit akarják meghódítani. Ez a vágyunk már kisgyermek korban is megkülönböztetheti érdeklődésüket. A lányokat inkább a szociális játékok (papás-mamás, orvosos) érdeklik, míg a fiúkat inkább a világ utánzása (autóbrummogás, békaugrálás stb.)
Ranschburg Jenő szerint alapvető gondolkodásbeli különbségeket lehet megfigyelni a nemek között. A férfi fejjel rohan a falnak, ütközik és zuhan. A nő visszavonul, megadja magát, majd felemelkedik. Ezért szerinte egy egészséges fiúgyermeknek tele kell lennie kék-zöld folttal, hiszen a földdel való találkozások közben ismeri meg önmagát, alakítja ki a személyiségét. Egy kislánynál nem baj, ha nem harcos természetű, mert kialakíthatja az önvédelemnek akár intellektuális formáját is.
Ki az okosabb?
Azt mondják, hogy azok a harmonikus kapcsolatok, ahol a nő van annyira okos és bölcs, hogy elismeri és érezteti a férjével, hogy a férje okosabb.
Képzeljük csak el, mi történik, ha az első randin a srác arról beszél, hogy Angliába fog menni, nyelvet fog tanulni, felsőfokú nyelvvizsgát tesz, mert nagyon jó újságíró szeretne lenni, és ezek után azt mondja neki a lány, hogy neki épp a múlt héten sikerült a felsőfokúja. A fiú megsemmisül, s biztosan nem lesz második randevú.
A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kislányok tényleg többet tudnak. Ez azonban abból is fakadhat, hogy a kisgyerekeket első évtizedeikben szinte csak nők veszik körül. Az anya van vele legtöbbet otthon, ő neveli leginkább, majd óvónő és tanító néni kezébe kerül. A tanítói, tanári pálya teljesen elnőiesedett. A pedagógusok nyolcvan százaléka tartozik e nemhez. A kisfiúk azonban inkább férfimodellekkel hajlandóak követni. Például a reggeli felkelés, mikor oviba kell menni, nagyon keservesen megy, viszont ha apuval vasárnap reggel ötkor horgászni „kell” menni, akkor a „kispecás” ébreszti az édesapját.
Nem könnyű tehát sem fiúgyereknek, sem lánygyereknek születni. Megvan mindkét nemi szerepnek a maga nehézsége, és egyben szépsége is. Jó, hogy férfiak és nők, lányok és fiúk, mindannyian mások vagyunk. Így lehet teljes a világ.
Írta: Regős Judit
Vélemény, hozzászólás?