Jó kiszabadulni az otthoni négy fal közül, különösen, ha itt a várva várt a jó idő. A természet vonzza az embert. Jó birtokba venni a virágzó réteket, az erdőt, mezőt. Leheveredni a friss fűbe, eszegetni az otthonról hozott elemózsiát, labdázni, hancúrozni a gyerekkel, a kutyával. Ám de. Itt az örök „ám de”, az aprócska rettegett élőlények, rovarok formájában támadó fenyegetés. Hisz annyit hallunk, olvasunk róluk, az általuk okozott betegségekről. Félünk a fájdalmasan szúró, ráadásul allergizáló darazsaktól és méhektől, undorodunk a pókoktól, de leginkább a kullancstól rettegünk. Nem csoda, hisz tele a sajtó kullancsos rémtörténetekkel.
Azért annyira nem kell félni
Nincs a dolog egy kissé eltúlozva? Ha engem, a gyakorló gyermekgyógyászt kérdeznek, a válaszom: de igen. A veszély korántsem olyan nagy, mint amennyire félünk tőle. Szinte még pólyás a csecsemő, amikor hozzák a szülők, hogy oltsam be kullancscsípés ellen. Merthogy levegőztetni viszik a parkba. Találkoztam olyan szülővel, aki el sem engedi a csemetéjét gyerektáborba, mert ott vérszívók leselkednek rá.
A kullancsnak van a legrosszabb sajtója. Érthető is, hisz többféle betegséget terjeszt. Legfontosabb, és sajnos leggyakoribb közülük az agyvelőgyulladás és a Lyme-kór. Riasztó adatokat hallani arról, hogy a kullancsok milyen nagy százalékban hordozzák e két betegség kórokozóját. Van, ahol a fertőzött rovarok aránya eléri a 10-20, sőt ennél is nagyobb százalékot is, szólnak a cikkek. Arról viszont kevesebbet hallani, hogy még a fertőzött kullancstól sem betegszünk meg, ha az apró élősködőt pár órán belül eltávolítjuk a bőrből. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az egész napos kirándulás után este átnézzük egymást, és eltávolítjuk a kullancsot, nyugodtan alhatunk: biztos nem lesz baj.
Alulról támadnak
Persze azért próbáljunk meg elkövetni mindent, hogy a kis vérszívó meg se találjon bennünket. Fűszálon kúszik fölfelé – nem igaz hát az a „vérromantikus” mese, hogy a kis vámpír felülről, a fáról veti ránk magát. Adjunk a gyerekre (és magunk is vegyünk fel) zárt cipőt, hosszú nadrágot, amelynek a szárát tűrjük be a zokninkba. Használjunk rovarriasztó sprayt vagy krémet – ezzel a szúnyogot és más kellemetlen bogarat is távol tartunk magunktól. A B-vitamin-drazsé, amelyet a bőrön kiválasztódó kellemetlen illata miatt régóta előszeretettel adnak – ma már sajnos nem használ. Úgy tűnik, a vérszívók megszerették a penetráns szagot.
Legbiztosabb az oltás
Az agyvelőgyulladás ma már védőoltással megelőzhető. Írassuk fel a háziorvosunkkal, és váltsuk ki a patikában. A teljes védettség kialakulásához egy év alatt három oltást kell kapnunk. Az első két oltás között kettő-négy hétnek, a második és a harmadik között pedig hat-tizenkét hónapnak kell eltelnie. Három évenként egy-egy „emlékeztető” vakcinára van szükség. Itt szokott zökkenő lenni. Gyakran megfeledkezünk erről a három év múlva esedékes újraoltásról, és csak a kiskönyvet böngészve fedezzük fel, hogy egy-két évvel lemaradtunk. Ha így is történt, ne rágjuk magunkat. Inkább gondoskodjunk arról, hogy most már meglegyen végre az oltás. Végül is eddig nem történt baj, és az újabb szérummal száz százalékosra „feltunningolhatjuk” a védettségünket, nem kell elölről kezdeni az egész oltási procedúrát.
Kis csecsemők nem kaphatják meg az oltást, sőt, három év alatt sem érdemes beadatni. Igazából akkor célszerű kérni az vakcinát, ha a csemeténk már abba a korba jutott, hogy nélkülünk megy táborozni, nyaralni. Ugyanis, ha nem mi felügyelünk rá, kétségtelenül nagyobb annak veszélye, hogy nem veszik észre a szúrást, és a kullancs több napig is bent marad. Időben gondoljunk rá, és ne az utazás előtti napon csapjunk a homlokunkra: elfelejtettük beoltatni a gyereket! A védettség kialakulásához idő kell. Bár az ellenanyagok termelődése már az első szérum beadását követően beindul, komolyabb immunitásra csak a második oltás után számíthatunk. Így hát négy, de minimum két-két és fél héttel korábban jelentkezzünk az orvosnál.
Felismerhető tünetek
Sajnos a Lyme-kór ellen még nincs oltás forgalomban, de a hírek szerint hamarosan lesz. Baktérium okozta betegségről van szó, ezért antibiotikummal gyógyítható. A másik jó hír: az orvosok egyre jobban kezdik felismerni a tüneteit. Többször gondolnak rá, mint azelőtt, és ellenanyag-vizsgálatot kérnek, ha a Lyme-kór gyanúja felmerül. Sokan azonnal az ügyeletre rohannak, ha a szúrás helyén egy-másfél centi átmérőjű piros udvar keletkezik. Ne tegyék, ez nem Lyme-kór, csak helyi gyulladásos reakció. Tegyünk rá egy kis sebfertőtlenítőt, és el fog múlni. Ha viszont 5-10 cm-es vagy annál nagyobb, lassan növekvő gyűrűszerű pírt látunk, forduljunk feltétlenül orvoshoz. Ha ő Lyme-kór-gyanúsnak ítéli meg az elváltozást, antibiotikumot és vérvizsgálatot fog elrendelni. Ebben a stádiumban a betegség gyakorlatilag száz százalékban meggyógyítható.
Használjunk kullancskiszedő kanalat
És most essék szó a legfontosabbról, a kullancs eltávolításáról. Először is szögezzük le: a kullancs bőrből való kiszedése nem orvosi feladat, ezt magunknak kell elvégeznünk. (Kivételt képez, ha a kullancs kényes helyre, például fülbe, köldökbe, a nemi szervekbe fúrta be magát, ahonnan sebésznek kell eltávolítania.) Keressünk egy jó szemöldökcsipeszt, esetleg erre a célra kifejlesztett kullancskiszedő kanalat. Ne cseppentsünk és ne is kenjünk az állatra semmit; ne kínozzuk, mert a szívószervén át visszaöklendezi a nyálát a vérünkbe, az esetleges kórokozókkal egyetemben. A nyálát egyébként a potrohában tárolja, úgyhogy ne érjünk ahhoz. Csipesszel ragadjuk meg a fején lévő rágószerveit, egész közel a bőrhöz. Miközben erősen szorítjuk, egyetlen erőteljes mozdulattal rántsuk ki a kullancsot. Ne ijedjünk meg, ha „beszakad a feje”. Később egy tűvel, akár a szálkát, eltávolíthatjuk. Gyakran egy-két nap múlva magától is kilökődik.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa
Vélemény, hozzászólás?