A tetanusz egyike azoknak a rettegett betegségeknek, amely ellen az emberiség csak a múlt (még nem szoktuk meg: a 20.) század második felétől vette fel sikeresen a harcot. Eleink merevgörcsnek hívták, és mit sem tudtak arról, hogy itt egy baktérium a tetanusz bacilus által termelt méreganyag okozza a szörnyű tüneteket.
Ha ez a kórokozó bejut a szervezetbe, azonnal toxikus anyagokat kezd termelni. A méreg beépül és lerakódik a test izomzatának idegvégződéseibe, és az izmokat összehúzódásra készteti, majd nem engedi elernyedni azokat. A beteg állkapcsának fájdalmas izomgörcse miatt képtelen kinyitnia száját, nem tud enni-, inni, a megfeszülő mimikai izmok pedig jellegzetes, torz mosolyt kényszerítenek az arcára. A görcsösen összehúzódó hát- és végtagizmok hátrafeszítik a törzset, és az sem ritka, hogy a nagy erejű izomrángások következtében a csontok is eltörnek. A tetanusz legsúlyosabb következménye a légző- és gégeizmok görcse, amelynek következtében a beteg képtelenné válhat a légvételre, és megfulladhat.
Nem csak állati ürüléktől
A tetanusz baktérium az emlősállatok bélcsatornájában él, s ott nem okoz semmilyen gondot. A széklettel a külvilágba ürül, és a talajba jutva spórává alakul át. Ebben az állapotában éveken át vegetálhat, de ha kedvező körülmények közé kerül, ismét szaporodásra és méregtermelésre képes. Ilyen kedvező feltétel például az, ha egy ember szervezetébe, annak véráramába jut – mondjuk, ha sérüléskor a trágyával szennyezett földből bekerül a vérző sebbe. De nem feltétlenül kell ürülékkel találkozni, elég, ha földdel szennyezett dolgok kerülnek a szájban, hiszen a betegséget a Clostridium tetani nevű baktérium okozza, melyet a talajlakó baktériumok közt tartanak számon. Spórája leggyakrabban az utcai porban(!), földben, fakorhadékban található meg.
Megelőzhet
A tetanusz oltásról már mindannyian hallottunk, sőt kaptunk is jó néhányszor. A tetanusz a hivatalos, és mindenkire kötelező oltási rendben hatszor is szerepel. Ezeknek a sorozatos vakcinációknak az eredményeképp alakul ki az úgynevezett alapvédettség. Ám ez nem jelenti azt, hogy most már nyugodtak lehetünk, bármilyen sérülés is ér bennünket. Az ellenanyagok mennyisége, s így a tetanusz elleni védekező képességünk, idővel ugyanis csökken.
Emlékeztető oltások
Ha valamilyen sérülés ér bennünket, vagy gyermekünket, a keletkezett sérülést mindig alaposan ki kell tisztítani, és fertőtleníteni. Ám, ha ezt magunk is végezzük el, ne feledkezzünk el arról, hogy esetleg tetanusz elleni oltásra is szükség lehet.
Az orvos a kérdés eldöntésében egyrészt azt nézi meg, milyen a sérülés, másrész arra figyel, hogy milyen idős az illető, megkapta-e a szükséges tetanusz elleni vakcinákat. Ha a seb mély, földdel szennyezett, ha a vágás nem egyenes vonalú, minden bizonnyal az oltás mellett dönt. Oltani kell a csúnya fejsebeket, az állat (illetve ember!) harapás általi sérülések esetén is. Ha a beteg 1940 január elseje előtt született, s így nem részesült a kötelező oltásokban, az aktív oltás mellett passzív oltást (vérsavóból előállított immunglobulint) is kell kapnia.
Tízévenként újra
A tetanusz elleni védettség folyamatos fenntartása végett célszerű lenne felnőttkorunkban tízévenként újra oltatni magunkat. (Ugyanígy diftéria a és a járványos gyermekbénulás ellen is.) Ha külföldre készülünk, és felmerül az utazás előtti oltások kérdése, gondoljunk erre is, az obligát májgyulladás, tífusz, vagy sárgaláz elleni vakcinálás mellett!
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa
Vélemény, hozzászólás?