Hadarik Rita nem dietetikus, nem végzett orvosi egyetemet, nincsenek földöntúli képességei, bár tanult, eljárt előadásokra és képzésekre. Eredetileg marketinges volt, sőt, korábban lapkiadással is foglalkozott. Most „csak” egy kétgyermekes anya, aki sok nehézségen ment át, és aki rájött a régi igazságra: az vagy, amit megeszel. A táplálkozáson keresztül változtatta meg saját életét, és próbál segíteni azokon, akik hozzá fordulnak. Nem kéretlen tanácsokat osztogat, hanem felhívja a figyelmet arra: lehet másként, máshogy is élni.
Mikor kezdtél el foglalkozni azzal, hogy megváltoztatod az étrendedet, és ezzel az életed?
A szükség vitt rá. Megváltozott az életem, otthon maradtam a gyerekekkel. Megvolt minden, amiben egy gyesszindrómás szenved, emiatt egy életmód-változtatásba kellett fognom, méghozzá egy olyanba, amely a legjobbat teszi nekem és a magzatomnak. Harmincévesen nem írhattam le magamat. Csak a természetes, és az emberhez közeli gyógymódokat tudtam elfogadni.
Milyen gyógymódot vettél igénybe?
Elmentem egy talpreflexológushoz. A kismama-szindróma idegrendszeri gondjaiból a talpreflexológus szakemberek ki tudnak gyógyítani.
És ott lettél a reformtáplálkozás híve is?
Ott egy olyan kezelőt kaptam, aki vegetáriánus volt, reformétkezést folytatott. Hetente háromszor jártam hozzá, így sokat beszélgettünk. Nálam idősebb hölgy volt, úgy szívtam magamba a szavait, mint a gyerek az anyatejet.
Aztán jöttek a babák, és téged ez egyre jobban érdekelt.
Botond már megszületett, és mi tagadás, kicsit unatkoztam: én nagyon aktív, pörgős, szenvedélyes nő vagyok, nem tudok egy helyben ülni, mindig csinálnom kell valamit. Nagyon szeretek főzni, és akkoriban már elkezdtem biopiacra járni, ami számomra egy indulópont volt. Ott nagyon sok új dologgal megismerkedtem. Amikor Botond, a nagyobbik gyermekem még kicsit volt, már összeállítottam egy anyagot a bébiételekből, mert már akkor azt gondoltam, hogy jobban jár a gyermek, ha én magam készítem el az ételeit a biopiacon vásárolt zöldségekből, gyümölcsökből. Volt egy kézirat, azt már feltettem az internetre – ezután felhívtak egy kereskedelmi tévécsatornától, és szerepeltünk Botonddal, főztünk a reggeli baba-mama műsorban.
Aztán megszületett Máté, de előtte te végigélted a kismamaság, a gyes-szindróma minden átkát.
Nyolcvan kiló voltam, mikor Máté megszületett, nagyon rosszul éreztem magam. Közben alig ettem, éheztem, nem voltam kívánós. Aztán rájöttem arra, hogy pont az a baj, hogy nem eszem, és ha mégis, nem azt, amit kéne. És amikor elkezdtem normálisan enni, ügyeltem a rostokra, a vitaminokra, minden rendbe jött. Leszoktam a bolti félkész ételekről, igyekszem tartósítószer-mentes termékeket fogyasztani.
Bár mint mindenki, te is a világot szeretnéd megváltoztatni, mégis leginkább a gyerekekre, a kismamákra, a családra fókuszálsz.
Igen. Minden kismamának, aki csúnyának és elhanyagoltnak érzi magát – mindannyian átesünk ezen a perióduson, amikor évek óta egyedül vagy otthon a gyerekkel, a férjed egész nap dolgozik, és nem beszélgettek, egy idő után elkezdesz hízni, aztán nem öltözöl fel csinosan, hiszen úgyis csak a játszótérre mész. Nagyon el tudjuk hagyni magunkat! De minden nap el kell mondani: jó csaj vagyok, jó érzem magam, minden nap teszek valamit azért, hogy jobban nézzek ki. Ezt kisebb táplálkozási változásokkal el lehet érni. Ezeken a tanácsadásokon fontos, hogy beszéljünk a lelki okokról is. Ahhoz, hogy a gyerekek egy egészséges életképet kapjanak, a szülőnek kell először változtatni. A gyerek azokat a szokásokat veszi fel, amit a szülőtől lát. Az én gyerekeim is járnak közösségben, amit kapnak ott, az nem egészségre nevelés. De otthon, a családban, ami egy koncentrált sejt, legalább reggelire és vacsorára, és hétvégén jót kapnak.
A Szülők Házában is kisgyermekes szülőknek tartasz kóstolót, illetve adsz tanácsot hétfő délelőttönként.
Olyanokról fogunk beszélgetni például, hogy miért kell teljes kiőrlésű gabonát enni, miért kell az immunrendszer miatt zöldséget, gyümölcsöt adni a gyermeknek, hogy miért szoktassuk rá, miért fontos ez. Tehát itt inkább az evésen és annak gyakorlati megvalósításán lesz a hangsúly.
Létezik már egy ortodoxia nervosa nevű táplálkozási rendellenesség. Az ebben szenvedőknek már a szociális életterük is beszűkült, nem mennek el egy családi ebédre, mert mániásan csak arra figyelnek, hogy mit esznek.
Én nem vagyok ilyen! Néha én is megcsúszom, és egyszer-egyszer előfordul, hogy gyorsétteremben eszem. Az egészséges táplálkozás öröm, és nem önsanyargatás! Aki elolvassa a receptjeimet, az láthatja, hogy nem egy aszkéta életet mutatok be! Mindent nem tudunk úgysem kiiktatni az életünkből, annyira művi világban élünk – erre csak a fanatikusok képesek. De amit lehet, azt iktass ki, és kezdj el főzni! De nem zacskóból, hanem itt ez a rengeteg zöldség, gyümölcs, minden be lehet szerezni. Az, aki azt mondja, hogy erre nincs ideje, az csak egy önámítás. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen – mondta régen egy tanár bácsim.
Az egészséges táplálkozás mennyire a középosztály „hóbortja”? Meg tudja engedni ezt magának mindenki? Mennyivel drágább életmód ez?
El kell gondolkozni azon, hogyan látom a jövőmet, az elkövetkező tíz-húsz évet: úgy akarom leélni, hogy minden héten az orvosnál ücsörgök a receptjeimért, és a fél fizetésemet otthagyom. Ugyanis az értelmetlen étkezésnek megközelítőleg negyvenéves korban nagyon látványosan kijönnek a tünetei. Nem véletlen, hogy ennyire gyakori a kettes típusú diabétesz, a szív- és érrendszeri betegségek. Betegnek lenni a legdrágább a világon, akinek azt mondják, hogy cukorbeteg vagy, és életet végéig diétáznod kell, annak valóban sokba kerül az étkezés a speciális hozzávalók miatt.
Érdemes két héten keresztül listát vezetni, hogy mit vásárolsz, mire mennyit költesz: chips, cigaretta, kóla, cukros üdítő, kávé, energiaital. Szoktál ropit, fagyit, csokit enni? Számold ki, hogy egy család hány ezer, hány tízezer forintot megtakaríthat akkor, ha ezeket kivonja! Együnk inkább egy marék gyümölcsöt. A felesleges ételekre fecsérelt pénzből, sőt kevesebből, meg fogod tudni venni az egészségeset.
Hihetünk a gyors csodákban?
Nem. A kis lépésekben, a fokozatos átszokásban hihetünk. Ne egyszerre akarjunk mindent megváltoztatni, mert az nem fog menni, nem tudunk ennyi mindenre odafigyelni. Az emberek sajnos nagyon kishitűek, azt gondolják, nem tudják végigcsinálni. Ha hirtelen azt mondod, hogy eddig mindent rosszul csináltál, és mindent meg kell változtatni, akkor falat húznak maguk köré, és azt mondják: egy életem van, nem érdekel! Lesz, ami lesz!
Tehát jobb, ha kis lépésekben változtat az ember, minden nap egy kicsit?
Így van. Az első időkben talán ez tényleg nehéz. Új szokást könnyebb felvenni, mint a régit leadni, igazából az lesz a nehéz, hogy ne oda nyúlj a polcon, ahová eddig nyúltál, meg hogy felfedezz új beszerzési pontokat. Rengeteg apró ilyen tipp van, amelyeket nem egy ördöngösség megtartani. Itt egy egészen egyszerű: reggel egyél valami zöldet. A fehér kenyeret cseréld le rozsosra, ne három szeletet egyél, hanem csak egyet, a margarint váltsd fel vajra, és egyél hozzá valami zöldet: paradicsomot, paprikát, retket. Így kezdődik..
Boldog vagy?
Ha odafigyelsz a testedre, és megadod neki, amire szüksége van, elkezdenek ezek a sejtkapcsolatok egészségesen működni. Ha például sok B-vitamint eszel, elkezd az elméd is egészségesen gondolkodni. Minden embernek más a célja, másként érzi jól magát a bőrébe, de ha eléred azt, hogy ha belenéz a tükörbe, és azt mondja, hogy én így jól vagyok, akkor mindent elértél. Én köszönöm, jól vagyok.
Írta: Szülők Háza