Nem te vagy a rossz, hanem az amit csinálsz!
Anyaként elsősorban a megelőzés híve vagyok, nem a büntetésé. Amikor csak lehet, igyekszem megelőzni a konfliktust, igyekszem, amiben lehet választást adni a gyerekeimnek. Amikor csak lehet elmagyarázom, hogy mit miért kérem, hogy tegyenek meg, de van, amikor elkerülhetetlen a konfliktus. Olyankor viszont nagyon fontos, hogy a szülő határozott legyen. Én úgy látom, hogy a gyerekek provokálják is a szülőket, hogy megnézzék hol van a határ. Hol van a szülő és hol van annak a határa, amit még megtehetnek. Valamint azt is ütköztetik, hogy saját maguknak hol van a határuk. Meddig képesek alvás és evés nélkül kibírni, mennyit dirigálhatnak anyunak, mit lehet ordító sírással elérni, vagy meddig csavarhatom apa orrát? Az is érdekes egy gyereknek, hogy minek mi a következménye. Ezt is jó kipróbálniuk ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Mondjuk, ha beleharapok apa orrába kidob- e a lakásból, vagy csak idegesen kitesz az ágyból? Fontos megtudniuk, hogy ” vajon akkor is szeretnek- e a szüleim, ha rosszalkodom?”. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő reagáljon ezekre a határkereső törekvésekre. A határok biztonságos ismerete megnyugvással tölti el a gyerekeket. Ha nem reagálunk időben, a gyerek elbizonytalanodik, úgy érzi neki mindent szabad, nincsenek határok. Ez ijesztő a számára, mert ő még nem tudja szabályozni magát. Valamint úgyis érzi, hogy nem igaz, hogy nincsenek a szülőnek határai, és úgyis addig fog ” rosszalkodni” amíg eléri, hogy végre megtudja, hogy hol van az, és mennyire ijesztő. Attól tartok, minél tovább hagyjuk piszkálni magunkat, annál nagyobbat robbanunk, és az tényleg nagyon megijesztheti a gyereket.
Ezért fontos, hogy megértsük az „elég jó szülő” amellett, hogy mindig szereti a gyerekét, akkor is, amikor éppen szörnyen viselkedik, nyugodtan lehet mérges, lehet határozott, még akkor is, ha a gyerek ezt zokon veszi. Ha kiszámítható a viselkedésünk, és a gyerek látja, hogyan kerülheti el azt, hogy dühösek legyünk rá, hogy rosszban legyünk, ez nem lesz ijesztő a számára. Fontos, hogy a gyerek mindig kapjon ” menekülő utat”. Tudja hogyan vethet véget a rossz hangulatnak. Érezze, hogy nem ő a rossz, hanem az, amit csinál!
Írta:Regős Judit
