Több férfit az óvodákba! – javasolja a Férfi Óvodapedagógus Szakosztály. A néhány tucat óvó bácsi épp a patriarchális beidegződések miatt boldogul nehezebben a pályán.

A filmvásznon legfeljebb szupermacsó, aki szolgál és véd. Schwarzenegger ovizsaruként a műszak végén a dílerekkel fogócskázik, Hulk Hogan Mr. Óvó bácsiként ebéd után a terroristákat is jól betakarja. A genderforradalom hatására a nyugati világban fokozatosan felértékelődik az apaság szerepe, ettől még a férfi óvodapedagógus Skandinávia kivételével nagyjából olyan gyakori, mint a női kőműves. Itthon harminckétezer óvónőre hetven óvó bácsi jut. Pedig a kezdetek kezdetén Magyarországon is szinte csak férfiak, „óvó urak” adjusztálták a kisdedeket, egész addig, amíg a munkaerőpiacon a nők számára hozzáférhetővé váltak azok a területek, ahol a magánéletben már bizonyítottak. A szakma elnőiesedett, presztízse leértékelődött, és miközben a nők már a rendvédelemben bizonyítanak, a femininnek ítélt pályákra férfi alig merészkedik.

A konvenciókkal szembe menőket sok öröm és számos csalódás várja. Jelenlétük megosztja a szülői és szakmai közvéleményt, fizetési cetlijük saját emancipáltságukat teszi próbára. Rigler Zoltán egy budapesti óvoda vezetőjeként tucatnyi kollégáját fogja össze a Férfi Óvodapedagógus Szakosztályban. A kvázi érdekvédelmi szervezet vezetője arra panaszkodik, hogy a férfiak sokszor kínlódnak a pályán. „A nők ráadásul gyakran háttérbe szorítják őket. Bőven van mit javítani a megbecsültségünkön.”

Járai Levente az utóbbi tíz évben Egerben dolgozott, most a fővárosba költözve szeretne elhelyezkedni. Családjában mindenki pedagógus volt, pályaválasztáskor azt gondolta, egy oviban nagyobb szakmai sikereket érhet el. A zsámbéki főiskolán ő az első fiú, egyszer finoman megpróbálták átterelni a tanító szakra, aztán békén hagyták. „Nem hitték, hogy végigcsinálom.” Nehezebben boldogult az álláskereséssel. Mivel nem álltak szóba vele, nagyon hálás volt annak az óvodavezetőnek, aki végül felvette. „A hírre a többiek mind összejöttek, hogy egy hospitálás keretében meggyőződjenek arról, mennyire nem vagyok alkalmas. Az volt a vélekedés, hogy egy férfi segíthet fára mászni, elgitározgat a gyerekeknek, de egy csoportot nem lehet rábízni. Mert fogalma sincs, hogy kell bánni egy kicsivel, nem tudja, miként kell vigasztalni, az orrát, a fenekét megtörölni. Pedig ha egy nő tud repülőt vezetni, egy férfi is boldogul egy kisgyerekkel.” Szereplése két vállra fekteti a szkeptikusokat, állásajánlatokat kapott azoktól is, akik nemrég lepattintották. Kolléganői csak lassan törődtek bele az új helyzetbe, de később egyre inkább megbíztak benne, legutóbbi munkahelyén már az sem verte ki a biztosítékot, hogy az ötévesekkel rendszeresen amerikai focit játszott. „Imádták a gyerekek, és csak én sérültem meg benne.” A szülőkkel folytatott küzdelem ennél is keményebb. „A gyerekek korcsoportjától függően harminc-ötven százalék gondolta, hogy a férfi alkalmatlan. Az se volt jó pont, hogy velem az anyukák nem tudtak úgy elcsevegni, amikor a gyerekért jöttek.” Levente mégsem tart az álláskereséstől, a szülők ugyanis egyre nyitottabbak, vagy legalábbis kevésbé izgatják magukat.

F. Lassú Zsuzsa főiskolai docens, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar (TÓFK) neveléstudományi tanszékének munkatársa szerint legalább annyian gondolják, hogy az óvodában felesleges a férfi, mint ahányan elfogadják. A főiskola az iskolaválasztás előtt álló családok igényeit kutatva nemrég arra jutott, hogy a szülők egyharmadának nem számít a tanító neme, a másik halmazban, a nagy többség a nőket részesíti előnyben.

Az óvodák kapcsán ilyen felmérést nem is végeztek, úgy vélték, akkora a társadalmi ellenállás, hogy ez még korai lenne. A szakmai közvélemény szintén megosztott. A pedagógusok jobbára ma is abból a gyermeklélektani tankönyvből vizsgáznak, amely az első években anya-gyermek kapcsolatról beszél, az apát szinte nem is említi. Mivel pedig az óvodára az anyai gondoskodás meghosszabbításaként tekintenek, helyettese csakis nő lehet. A tudomány azóta meghaladta, hogy az úgynevezett elsődleges gondozó kizárólag az anya (vagy egyáltalán csakis a szülő) lehetne, a gyesre menő apák ezt a gyakorlatban cáfolják. „A férfiak alkalmasak erre a pályára, ha megvan bennük a megfelelő attitűd és affinitás. Amit meg kell tanulni, azt ugyanúgy képesek elsajátítani” – állítja a TÓFK tanára, hozzátéve, hogy intézményében a két kezüket összeteszik, hogy a szakra fiú jelentkezzen. A férfiszakosztály ettől függetlenül jövő ősszel szeretne konferenciát rendezni a főiskolán a férfiak helyzetének javítására. Itt ki lehet majd beszélni a tananyag kiegyensúlyozottságával kapcsolatos, kibogozhatatlannak tűnő nézeteltéréseket is.

„Ha mellérendelt viszonyokat akarunk férfiak és nők között, akkor az óvodai munkát is meg kell osztani” – állítja Hadas Miklós szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központjának társigazgatója is, aki szerint a férfiaknak épp a férfiak által teremtett rossz beidegződésekkel kell megküzdeniük. A szakosztály tagjai viszont sajátos módon egyszerre szállnak síkra a férfi-női emancipációért és a hagyományosnak mondott nemi szerepek fennmaradásáért. „A gyerek nem csak a nő dolga, a férfiaknak sokkal jobban ki kéne venniük a részüket a nevelésből. Az apák alig töltenek időt a családjaikkal, nem játszanak eleget, sok a válás is, így szinte teljesen kimaradnak a szocializációból. Nem tesz jót a gyerekeknek, ha állandóan nők veszik körül őket” – dörög Rigler Zoltán, aki büszke arra, hogy a nyolcvanas években az első magyar gyesre menő férj volt. Tény, hogy európai összehasonlításban a magyar férfiak igen keveset vállalnak a házimunkából és a gyereknevelésből, de Járai Levente azt is felhozza, hogy ma elég sok a „szoknyás apuka” is, akik egy domináns feleség hatására legfeljebb pótmamát alakítanak. „Az apák otthon legyenek inkább férfiként apák, nyújtsanak ilyen mintákat. Ahogy a gyerek az óvodában rám reagál, abból következtetni lehet arra, hogy ismeri-e otthonról ezt a fajtát, vagy sem. Mi gyakran az egyetlen apapótlékok vagyunk a számukra, szerintem ezért is kellene több belőlünk.”

Kérdés, hogy a férfias férfiak szerintük milyenek a rájuk bízott gyerekekkel. „Annyi a különbség, ami egy apa és egy anya között általában, vagyis jól kiegészítjük egymást a kolléganőmmel – véli egy fiatal pesti óvó bácsi. –Nem kapjuk egyből ölbe, ha elesik, vagy reggel pityereg a mamája miatt. Ránk felmászhatnak a gyerekek, bunyózhatnak, ami a lányoknak is kell. Azt hiszem, többet engedünk, de aztán valamivel keményebben korlátozunk. Inkább hagyjuk, hogy önállóan oldjanak meg bizonyos problémákat.” „Az is konfliktusokat szül, hogy a gyerek előbb lesz koszos egy férfi mellett” – kesereg Rigler Zoltán, aki a nőket azzal vádolja, hogy ruhájukat féltve nem gázolnak bele bátran a homokba. A homokozóban Járai Levente szerint is a férfiak mozognak otthonosabban. „Mi átérezzük, amit a kisfiúk tudnak, de a lányok, asszonyok nem mindig értenek. Hogy milyen jó érzés a kész homokvárat a végén teljesen összerombolni, mielőtt nekikezdünk az újnak.”

A lányok egy része a felvételi jelentkezési lapon a második, harmadik helyre írja be az óvóképzőt, a fiúk szinte mind ide készülnek, ez azonban aligha nyugtatja meg a pedofil óvó bácsik miatt rettegő szülőket. Általában több férfi aggódik emiatt, Járai Levente első munkahelyén mégis egy anya kötötte kislánya lelkére, hogy jelentse, ha az óvó bácsi hozzáér.

„Nagyon rosszul érintett, meg se bírtam szólalni. Ha védekezel, az a baj, ha nem szólsz semmit, magadra vallasz.” A pályakezdő Nyilassy Ádámnak sem esett jól, amikor szakdolgozat-készítéskor a kérdőívekkel felkeresett százhúsz megkérdezettből öten aberrált dolognak titulálták pályaválasztását. „A fater sem volt túl boldog eleinte, mérnököt akart belőlem.” A kertészeti egyetemet a váci főiskolára lecserélő cserkészvezető szülei azóta megnyugodtak, barátai is támogatják, szeptember óta pedig közkedvelt óvó bácsija a Süni csoportnak a békásmegyeri Napraforgó Művészeti óvodában. „Nálunk Ádám bácsi a favorit. Fiunk van, és örültünk a férjemmel, hogy nem csak nők veszik körül” – fogad a bejáratnál egy asszony, akitől megtudjuk, hogy a másik csoportban a szülők bánatosak voltak, amiért az új munkaerő nem oda került. A tízóraival érkező dada elárulja, hogy a saját és a gyerekek élete is nagyságrendekkel vidámabb, amióta Ádám ide igazolt, a fiatalember női váltótársa is lelkendezik. Bent a csoport egy kis szőnyegen álldogál összezsúfolódva. Türelmesen, fülig érő szájjal várják, hogy a magnó elindításától a cápák elmeneküljenek a sziget közeléből, ők pedig nyugodtan úszkálhassanak tovább a teremben. A szakadó eső miatt nem lehet az udvarra menni, ezért olyan játékok kerülnek elő, amikhez sokat kell mozogni. A megfáradtakat végül gyümölcs várja az asztaloknál, Ádám főleg azt a kislányt figyeli, aki hajlamos a héjával játszani, aztán az egészet félrenyelni. „Te jössz, haver” – noszogatja egy kis srác már a társasjátéknál, a fél szemmel a szomszéd asztalok fejleményeit követő férfi ugyanis késlekedik, közben a jövő mérnökei – fiúk, lányok együtt – bútorokat, járműveket, hidat szerelnek össze. „Ezt a cuccot félig magamnak vettem.” Fancsali képű négyéves jön panaszkodni a társára, az óvó bácsi a beszélgetés végén arra jut, hogy ezt a konfliktust képes egyedül is megoldani. Az elégedetlen gyereket végül biztatóan magához húzza, a kislány tárt karokkal, csukott szemmel ugrik a nyakába. Ádám olyan hozzáértéssel és természetes kedvességgel igazgatja a gyerekeket, hogy nyilván Denist, a Komiszt is könnyedén megfékezné. A Sünök ebéd előtt vendégségbe mennek a Pillangókhoz, az ötéves Szabolcs végez elsőnek a kézmosással. „Sokkal jobb volna, ha több lenne az óvó bácsi. Most túl kevesen vannak.”

Amíg az óvodai fizetések ezen a szinten maradnak, ez az óhaj aligha teljesül. Ádám havi nyolcvanezret visz haza, egyelőre szülői támogatással és különmunkával tud a pályán maradni. „Nagyon jól érzem magam a gyerekekkel, de ez így nem fog menni. Én szeretnék lenni otthon a családfenntartó. Lehet, hogy külföldre megyek óvodába, ha itthon maradok, más területen leszek pedagógus.” Járai Levente felesége is óvónő, de a férfi eddig az átlagos dupláját kereste, olyan helyeken dolgozott, ahol az óvoda fenntartója nem kizárólag az önkormányzat volt. „Eddig házat béreltünk, most talán egy kisebb lakást fogunk.”

Írta: Linder Bálint


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük