Rémülten lép be a rendelő ajtaján az ötéves Dani anyukája, karjaiban viszi sápadt kisfiát. „Doktornő, ez biztos vakbél! Minden kakilás előtt üvölt szegénykém a fájdalomtól, s az imént még hányt is egy nagyot! ” Arról érdeklődöm, hogy hányszor volt ma széklete. „Vagy ötször, és teljesen híg! ”
Ez szerencsére nem tűnik vakbélgyulladásnak. Megvizsgálom Danit. A hasa ugyan mindenütt érzékeny egy kicsit, de a vakbélgyulladás jellegzetes tünetei hiányoznak. Viszont a kisfiú leheletének acetonszaga van, szeme aláárkolt, nyelve száraz, lepedékes – mindez arra utal, hogy a kisfiú a hányás és a hasmenés következtében kiszáradt. Daninak úgynevezett gyomor-bél hurutja van. Ráadásul lázas is, ami arra utal, hogy valamilyen fertőzése van.
Megbeszéljük a teendőket. Székletmintát kell az ÁNTSZ laboratóriumába vinni, hogy megtudjuk, milyen kórokozó jutott be a gyerek szervezetébe. Gyógyszert is írok fel, egy olyan antibiotikumot, amely a legtöbb szóba jövő kórokozó baktérium esetén hatásos szokott lenni. Hasmenésben ugyan ritkán van szükség antibiotikumra, de a gyerek olyan elesett állapotban van, hogy indokoltnak látom, hogy kivételt tegyek. Megbeszéljük, hogy a kicsit szinte állandóan itatni kell, de csak apránként, egyszerre csak egy-két kortyot. A hiányzó sókat is pótolni kell. S ha a hasgörcsök nem csillapodnak, kapjon görcsoldó gyógyszert is.
Két nap múlva megjön az eredmény: a tüneteket a Salmonella nevű baktérium okozta. Ám addigra Dani már jobban van, a hányás és a láz elmúlt, csak a hasmenés tart még. Pár nap múlva az is megszűnik.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa
Vélemény, hozzászólás?