A kétéves Zsoltit anyukája azzal hozta a rendelőmbe, hogy valami baj van a kisfiú szemével, egy-két hete ugyanis elkezdett rendszeresen hunyorogni, pislogni. Szeretné, ha beutalnám a szemészetre.
Zsolti valóban erősen hunyorgott. De nem volt szükség szemészeti vizsgálatra. A kisfiúnak ugyanis nem a szemével volt a gondja. Tikkelt.
Zsolti anyukáját megnyugtattam, hogy ugyan a tikket „ideges tünetként” tartják számon, a kisfiának semmi baja, nem csak, hogy a szeme nem beteg, de az idegei is rendben vannak. A hunyorgás, a pislogás a kisgyerekeknél – tegyük hozzá a nagyobbaknál, sőt a felnőtteknél is – igen gyakori jelenség.
A tik bizonyos izomcsoportok ritmikus összerándulása, amely testi vagy lelki feszültséget fejez ki. A pislogás, tehát a szem körüli izmok összehúzódása a leggyakoribb, de vannak más megnyilvánulási formái is. Ilyen az ajkak nyalogatása, grimaszolás, nyelvkiöltés, torokköszörülés, sőt, a körömrágás is. Mint a felsorolásból kitűnik, leggyakrabban az arc, a nyak, a vállak, a kezek izmait érinti. Átmeneti jelenség, bár vannak olyan gyerekek, és felnőttek is, akik életük bizonyos szakaszában egy-egy tikkformára hajlamosak.
Aki tikkel, nem szándékosan teszi, és nem is képes ezeket a mozdulatokat akaratlagosan meggátolni. Nem érdemes hát rászólni, úgy se fogja abbahagyni, sőt! Ha ráirányítjuk a figyelmét, annál jobban fokozódik a tik. Ne vegye észre, és a családtagokat, barátokat is kérje meg erre.
Végezetül egy fontos kérdésről: fordítsunk-e figyelmet a tikket kiváltó esetleges lelki feszültségekre? A válasz attól függ, hogy egyébként milyen a gyerek. Ha amúgy kiegyensúlyozott, jól eszik, jól alszik, vidáman tevékenykedik, akkor nem érdemes. Végül is, a legnagyobb szeretetben nevelt gyereknek is vannak időnként gondjai, nehézségei. Szorongás nélkül még nem nőtt fel egyetlen ember sem.
Ha viszont úgy gondoljuk, hogy éri őt, olyan feszültség, amelynek oldásában segíthetünk, fontoljuk meg, miben kellene változtatnunk. Nem azért, hogy ne tikkeljen! Azért, hogy jobb legyen neki.
Írta: Dr. Vészi Zsuzsa