Sok helyen megterem, hiszen nem igényes növény, leginkább hegyoldalakon, erdőszéleken, irtásokban, erdősávokban találkozhatunk vele. Ismertségét jelzi az is, hogy a köznyelvben számos egyéb névvel illetik, úgymint bicskefa, csipkefa, ebcsipke, ebrózsa, istenátkoztafa, parlagi rózsa, tüskefa. A termésére is nagyon sok kifejezést hallhatunk. Ilyen a bicske, csipke, csipkebogyó, csipkenye, csirke, gugya, hecsedli, hecsepecs és szaragógya.

Mire használják?

A rózsákat a déli országokban (Bulgária, Törökország) elsősorban illatanyagaikért termesztik. Illóolajuk, aromájuk a kozmetikai- és illatszeriparnak szolgáltatnak nélkülözhetetlen alapanyagot. A középkortól kezdve népszerű a „rózsavíz”, amit testápolásra mindenütt előszeretettel alkalmaztak az előkelő családok. Egy hazai népdal pedig arról tanúskodik, hogy hazánkban is szívesen használták az igényesebb portákon a húsvéti locsolkodáshoz.

Gyógynövény, de mire jó?

A vadrózsa azonban elsősorban gyógynövény, s mint ilyen is igen közkedvelt. Gyerekkorunk óta mindannyian tudjuk, hogy teája jót tesz, ha megfáztunk. Azonban a korszerű kutatások már az is igazolták, hogy miért van ez így: áltermése, a csipkebogyó vitamin és ásványi anyag tartalma miatt kiváló ellenállás fokozó, immunerősítő, egészségfenntartó szer.

Legértékesebb hatóanyaga a C-vitamin, amelyet nagyobb mennyiségben tartalmaz, mint bármely más vad vagy termesztett gyümölcsünk, zöldségünk. A C-vitamin természetes antioxidáns, mely részt vesz a sejtképzésben, segíti a vas felszívódását, gyorsítja a kötőszövet újraépülését valamint döntő szerepe van a fogíny, erek és fogak megújulásában. Emellett B1-, B2-, és P-vitaminok, szénhidrátok, pektin és szerves savak is találhatóak a csipkebogyóban. A P-vitaminok (bioflavonoidok) kiegészítik az aszkorbinsav hatását, kedvezően hatnak a hajszálerekre, valamint enyhén gátolják a C-vitamin gyors lebomlását.

Mikor gyűjtsük? Hogyan gyűjtsük?

A csipkebogyót akkor kell gyűjteni, amikor a bogyók teljesen megérnek. Az érett, piros terméseket azonban még keményen kell leszedni, mert a dércsípte bogyók megpuhulnak és kenődnek, eltartásuk utána nem lehetséges. Zsákokban vagy halomban ne tartsuk, mert bemelegszenek, megpuhulnak, hanem célszerű vékony rétegben elterítve szárítani.

Hogyan fogyasszuk?

A csipkebogyó nyersen is igen finom, ám legegyszerűbben teaként fogyaszthatjuk, akár önállóan vagy más erősítő teákkal. A csipketeához felhasználhatjuk az egész termést, de a mag nélküli, csak húst tartalmazó tea a legértékesebb. A kereskedelemben mindkét forma kapható. Fontos, hogy ne forrázzuk, főzzük, mert akkor épp a C-vitamin bomlik el belőle, ehelyett 1-2 órán át, langyos vízben áztassuk a terméseket!

A teát nagy mennyiségben, rendszeresen érdemes fogyasztani. A csipkehús felhasználható szörpök, borok és lekvár („hecsedli”) készítéséhez is. Ezekből az arra érzékenyek mértékkel fogyasszanak, mivel a termés magas pektin és gyümölcs-sav tartalma miatt enyhén hashajtó hatású.

(A cikk másodközlés. Köszönjük a Mix Magazinnak.)


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük