Anyának lenni…

0
65

“Anyának lenni…egy jog a sok közül.” R. Fonyó Barbara írása.

Anyák napja. Öt gyerek édesanyjaként komoly kihívás elé állít engem ez a nap. Sokan megkeresnek ilyenkor, hogy rajtam, az én példámon keresztül mutassák meg, mit is jelent az anyaság. Csalódást kell okoznom: nem akarok példa(kép) lenni, nem vagyok ősanya típus, csak egy nő, akit öt gyerekkel áldott meg a sors…, vagy mert határozottan vicces kedvében volt, vagy csak szimplán a kíváncsiság hajtotta, hogy megtudja: mennyit is bírok.

Jelentem alássan, sokat! De ezzel nem vagyok egyedül. Milliók tesznek hozzám hasonlóan, vannak, akik ráadásul sokkal jobban csinálják, mint én. Persze fel lehet hozni, hogy nálam minden ötszörös mennyiségben van jelen és ezért példaértékű lehet. Hát nem! Egyáltalán nem az. Minden édesanya úgy jó, ahogy van, minden anyaság egyedi, különleges és megismételhetetlen. Én nem akarok példát mutatni másoknak: ami nálam működik és bevált, az nem biztos, hogy másoknál is használható és fordítva.

Az anyaság mércéje nem a mennyiség, hanem a minőség. Nem lehet minket egymással összehasonlítani, bár sokan megpróbálják, és igyekeznek mindenféle indokkal egymásnak ugrasztani bennünket. Az anyaság magányos út, mindenkinek magának kell bejárnia, mert csak így válhatunk – nem magunknak és másoknak – a gyermekeink számára tökéletes édesanyává. Sokszor halljuk, hogy ez az igyekezet csak illúzió. Így igaz…, ha a világnak akarunk megfelelni, de ha csak a saját családunk a mérce, akkor sokkal közelebb kerülhetünk hozzá, mint gondolnánk.

A gyerekeink akkor is minket tartanak a legszebbnek, ha kócosak, kialvatlanok vagyunk, vagy ha felszaladt ránk néhány plusz kiló. Bár a születésnapi torta jobbra-dől-és-balra-dől, de akkor is mi vagyunk a legügyesebb cukrászok a földön, mert a szívünket is a süti mellé csomagoltuk. Bár Bear Grylls nyomába se érünk vakmerőség tekintetében, a gyerekeink szemében mégis mi vagyunk a legbátrabbak, mert az éj leple alatt, vaksötétben is felvesszük a harcot a szekrény mögött rejtőzködő vérnyúllal. Az atlétikai olimpiai aranyérem sem a mi nyakunban lóg, de szerintük mégis mi futunk a leggyorsabban a világon, ha az otthon felejtett iskolai cucc sorsa a kérdés.

“Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül. Kimerítő hadakozás lesz. És szinte mindig te fogsz veszíteni. De soha ne csüggedj! Harcolni sokkal szebb, mint győzni, utazni sokkal szórakoztatóbb, mint megérkezni: amikor megérkezel valahová, vagy győzöl, hatalmas űr támad benned. És hogy legyőzd magadban az űrt, ismét útra kelsz, új célokat tűzöl magad elé.” (Oriana Fallaci)

Anyaságodban is légy önmagad!

Boldog Anyák napját!

A cikk másodközlés, az eredeti írást Barbara oldalán, a Mom With Five blogon olvashatjátok.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ