Mikor jön már? Úgy beszélnék vele!

0
224
amoils.com

Bizony sokan alig bírják kivárni az időt, amikor végre a szülés után kapcsolatot teremthetnek a babájukkal. Ezért már a terhesség alatt simogatják a hasukat, az apukák kedvesen beszélnek a babához, egy-egy nyugtalan éjszakán pedig halkan, dudorászva próbáljuk ismét álomba szenderíteni a magzatot. Ezek szinte ösztönös cselekvések, esetleg tanult, utánzott reakciók, hiszen a testvérünk, a nagynénénk, a barátnőnk is így csinálta és lám, tényleg bejött!

A magzatok már a fogantatás után rövid idővel kapcsolatban állnak velünk, feltételezhetően már akkor is, amikor mi még a jelenlétükről sem tudunk (vagy nem vagyunk benne biztosak). Természetesen ne arra gondoljunk, hogy ez úgy működik, mint mikor egy gyerekkel vagy felnőttel vesszük fel a kontaktust. Azt azonban vizsgálatok bizonyították, hogy a magzatok jelentős érzékelési, emlékezeti, sőt, tanulási képességgel rendelkeznek. Mindebből arra következtethetünk, hogy a magzatkori kommunikációnak igen fontos szerepe van.

Mit kommunikáljunk a magzattal?

A terhesség első szakaszában főként azt szeretnénk kifejezni babánk számára, hogy örülünk neki és szeretjük őt, figyelünk rá és biztonságban van. Tehát elsősorban a létét, létezését fogadjuk el, és már kezdünk „szülő fejjel” gondolkodni, gondoskodni. Ezt követően kezdődik az, amit „ismerkedésnek” nevezhetnénk, hiszen mindketten – baba és mama – egyaránt lépésről-lépésre ismerkedik a másikkal, hangolódnak egymásra (a baba érzékeli anyja kellemes és kellemetlen élményeit és érzéseit, barátkozik a hangjával, szívverésével, karakterével, az anya pedig egyre többet tud meg a születendő gyermeke temperamentumáról, hogy mi tetszik neki és mi nem, mi nyugtatja meg és mi zaklatja fel). Eközben már megjelennek az első – a külvilág számára is érzékelhető – magzatmozgások, rugdalózások, így a kommunikáció egyre „egyértelműbbé” válik. Ebben az időben jellemzően elmélyül az anya és gyermeke közti kapcsolat, miközben a baba az apukájával, a nagyszülőkkel és a közeli ismerősökkel is fokozatosan „barátkozik”. Az utolsó trimeszterben már folyamatos tapasztalat a magzat jelenléte, és előtérbe kerül a közelgő szülés és születés, az elválás kommunikálása (sokan elmesélik, elmondják a babájuknak, hogy mi fog történni a szülés/születés során).

Mikor ajánlott szakemberhez fordulni?

Természetesen bármikor, bármilyen esetben. 🙂

Hiszen az anya-magzat kommunikációnak számos kedvező hatása van: elsősorban a babavárás, a gyerek születése körüli időszak örömteli megélésének kulcsa és segít felkészülni az anyaságra és a családi életre, csökkenti a gyermekágyas időszak problémáit, segít elkerülni a gyermekágyi depressziót.

Azonban adódhatnak olyan események, tapasztalatok, élethelyzetek, amelyek különösen indokolják a magzatkori kommunikáció segítését. Ezek olyan traumák, amelyek anya és gyermeke életében is megjelennek: az anya közeli hozzátartozójának halála (beleértve a baba apját is), a baba ikertestvérének elvesztése, válás, szakítás. Mivel az anya és a magzat lelkiállapota szoros összefüggésben van, a krízishelyzetre mindketten intenzíven reagálnak. Ekkor perinatális szakember segítheti, hogy a gyász, a fájdalom ellenére ne szakadjon meg a kapcsolat anya és gyereke közt, hanem a körülményekhez képest megfelelő intenzitású és tartalmú legyen.

A szakember által segített kommunikációt azoknak a nőknek is javasoljuk, akik az anyasággal kapcsolatban bármilyen félelmet, szorongást éreznek, például nem várt terhesség esetén, korábbi gyermek elvesztése után, a gyerek édesapjának „kilépése”, magány esetén, funkcionális meddőség utáni terhesség idején, feldolgozatlan gyerekkori trauma, lelki nehézség esetében, szüléstől való félelem érzésekor.

Amennyiben úgy érzed, babáddal való kommunikáció témájában szívesen fordulnál egy tapasztalt szakemberhez, a Szülők Háza Hello Mama! programját ajánljuk, amelynek során Regős Judit perinatális szakértő segítségével, egyéni vagy csoportos beszélgetés keretében létesíthetsz kapcsolatot gyermekeddel.

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ