Öt ok, amiért vállalkozni kezdek

0
209
colouritbright.com

Sok kismama eljátszadozik a gondolattal, hogy mi lenne, ha saját vállalkozásba kezdene, ha nem a régi munkahelyére térne vissza, hanem az önmaga által felépített cég lenne az a környezet, amelybe az otthon, gyerek mellett töltött évek után lépne.

A következőkben egy pályaváltó anyuka történeteit olvashatjátok, aki úgy döntött, hogy saját lábára áll.

Már hosszú ideje dédelgettem magamban a vállalkozás indításának gondolatát és úgy döntöttem, összeszedem, engem mi indított el ezen az úton.

  1. Egy régi elhatározás: Anno úgy 152 évvel ezelőtt nézegettem a sok “tanácsadó kollégát”, a laza időbeosztásukat, a hierarchikus rendszertől való egészséges távolságukat, a rendszeren kívüli lét miatti önbizalmukat. Ők sosem féltek, hogy egy rossz lépés miatt kirúgják őket, elmondhatták a véleményüket és meg is hallgatták őket. Kívülállóként egyenrangú félként kezelték őket. Legalábbis akkor ez így látszott. Na, mindegy, mi is a valóság, a lényeg az, hogy akkor huszonévesen elhatároztam, hogy 40 éves koromban már nem leszek alkalmazott. Nos, a minap betöltöttem a negyvenet, és ugyan kismamaként alkalmazott épp nem is vagyok, de egy év múlva már nagyon nem lesz mindegy, miből lesz bevételem.
  2. Anya lettem: Kicsit régimódinak tűnhet, de én azok közé tartozom, akik szerint egy anya nem tud teljes értékű munkaerő lenni egy hagyományos(!) munkahelyen. Én legalábbis még egy igen empatikus közegben is nehezen álltam helyt, amikor visszamentem dolgozni. A fiam akkor lett bölcsis, volt, hogy három hétig hiányoztam a frissen benyalt betegségek miatt. Közben vagy próbáltam otthonról dolgozni (vagyis inkább besegíteni), vagy meg át kellett adnom minden aktuális feladatomat, ezért később azt sem tudtam, hol áll a fejem. A hétköznapi fix munkaidőt először próbáltam hat órás beosztásban végezni, de tök reménytelen volt. Egyszerűen nem tudtam hamarabb felállni, mindig volt valami „sürgős”, szóval csakhamar 8 órában gályáztam. Így meg az stresszelt, hogy odaérek-e időben a gyerekért. Sokkoló volt, hogy alig maradt időm elintézni a házimunkát, amelyben ugyan a férjem rengeteget vállal, de vasalni azért mondjuk nem tud, és a teregetéshez is elég béna. Szóval nekem ez így elég kemény volt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a konstans fáradtság milyen hatással volt az agyműködésemre – néha úgy éreztem magam, mint egy nagy bamba lény, aki üveges tekintettel bámul, ha egy összetettebb mondatot kell értelmeznie. Összességében nagy csalódás voltam magamnak is, hiszen a korábbi teljesítményemre nem voltam már képes. Ez persze az önbizalmamnak sem tett jót. Szóval viszlát fix munkaidős, helyben ülős munka!
  3. Élvezet: Tudom, hogy sokan nem gondolnak ilyesmire a munka kapcsán, de én már elég régen nem élveztem, amit minden nap csinálnom kellett. Csak azért nem jutottam el a kiégettség állapotába, mert a munkahelyem folyton átváltozott: átnevezték, összevonták, megszüntették, újra létrehozták. Kvázi ugyanazon a helyen és munkakörben legalább hat csúcsvezetőt, 10-nél is több középvezetőt “fogyasztottam el”, miközben a közvetlen kollégáim folyamatosan cserélődtek körülöttem. Ezt emberileg megélni és túlélni is megterhelő volt, pláne úgy,  hogy a munkám hasznosságát minden nap megkérdőjeleztem. Ennek már régen véget kellett volna vetnem, de csak most érett meg rá tényleg a helyzet: a családom miatt kénytelen vagyok bátor lenni a változtatáshoz. Ha úgy tetszik, most, vagy soha. S ezúttal csak rajtam múlik, hogy végre olyasmivel foglalkozzak, aminek értelme, haszna van, ami örömmel és energiával tölt el.
  4. Fejlődés: Az elmúlt 20 évben hatalmas gyakorlatot szereztem a kommunikációs területen. Folyamatosan képeztem magam, sokat tanultam az állandóan új főnököktől, kollégáktól, ügyfelektől, sőt a tanítványaimtól is. Itt az ideje egy újabb szintre lépni, ami a gyakorlati tudást jelenti: ez pedig pontosan az lesz, hogyan építem fel a saját vállalkozásomat, hogyan menedzselem ezúttal saját magamat. Nagyon nagy menet lesz, nagyon izgalmas – pont erre van szükségem: egy igazi kihívásra!
  5. Büszkeség: Ezt most nem a rátarti értelemben értem, hanem úgy, hogy szeretnék valami olyat tenni minden nap, valami olyat létrehozni, amire okkal lehetek büszke. Amit sosem kell szégyellnem, amit emelt fővel vállalhatok, mert teljes mértékben összeegyeztethető az elveimmel, a világnézetemmel.

Ti miért kezd(ené)tek saját vállalkozásba?

Szerző: M. Kiss Milánné Szél Felícia

Forrás: Anya vállalkozik blog

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ