Régen, mikor a biciklizés még „gyerekkeréken gurult”, már ismertük a pedál nélküli kerékpárt; ez volt a mai pedálos őse. A biciklievolúció hosszú útja vezetett a kezdetektől a mai biciklicsodákig. Az ősi kerékpár reneszánszát éli: a korai bicikli a szintén fejlődésük korai szakaszában lévők tanulását segíti leginkább; a futó bicikli igazi fejlesztő sportszer. Ez népszerűségének fő oka.

 

Ahogyan természetes, hogy a maihoz képest egészen más elvárások fogalmazódtak meg egy 19. századi velocipéddel kapcsolatban, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy egy – a két keréken közlekedéssel épp csak ismerkedő – két-három éves gyerek járgányának is más elvárásoknak kell megfelelnie.

Mindenekelőtt biztonságosnak kell lennie. Mivel pedálos társaival szemben a futóbiciklin ülő lába mindig a talaj közvetlen közelében van, ez a követelmény teljesülni látszik. A gyerek maga döntheti el, mikor támasszon le lábával; nem kell megvárnia, hogy valamelyik pedál „földközelbe” érjen. A gyerek így fokozatosan, fejlődési szintjének megfelelően egyre hosszabb „tempókkal” közlekedhet. A hosszabb távú biztonság mégis inkább annak köszönhető, hogy a hónapokat futóbicikliző gyermek, mire pedálozásba kezd, annyira „nyeregben érzi magát”, hogy a tekerésre nem kell túlzott figyelmet fordítania.

Mint a fent leírtakból is kiderül, a futóbicikli legfőbb erénye, hogy fejlesztő hatással van gazdájára. Mivel igen korán lehetővé teszi kisgyerekeknek a biztonságos két keréken gurulást és a gyors, látványos fejlődést, olyan sikerélménnyel ajándékozza meg a lőket, ami életre szóló barátságot alakít ki a kerékpározással. Ahogyan saját testét egyre magabiztosabban használja, úgy tanul meg bánni az egyre összetettebb (pedál, váltó, kézifék stb.) kerékpárokkal is.

Fontos ezek mellett az első bicikli súlya is: a futóbicikli egy hajtánnyal (lánckerék, hajtókar, pedál) könnyebb pedálos rokonainál, ez biztos. A fából készült, környezetbarát változatok emellett további könnyítést jelentenek; súlyuk általában 3-4 kg között mozog.

A fa futóbicikli tehát úgy alkalmazkodik a kisgyerekek fejlettségi szintjéhez, hogy közben az egyensúlyozást és a két keréken manőverezést is készséggé teszi; így készíti elő a terepet az „igazi” kerekezéshez.


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük