Elérkezett a „fészekleső” április, ami a tavasz beköszöntét, az iskolai beiratkozásokat hozza el sok család és kisgyermek számára. A megszokott és szeretett óvodai fészekből egy nagyobb ismeretlen fészekbe kerül csemeténk, ami minden bizonnyal nagy izgalmat jelent.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy elengedhetjük-e, alkalmas-e már arra, hogy új közegbe kerülve, önállóan is megállja a helyét, képes legyen figyelni a feladatokra, és elviselje az esetleges kudarcokat. Képes-e új baráti kapcsolatok kialakítására, tud-e alkalmazkodni a kötöttségekhez?

Mit vár el a tanító néni?

Ez a kérdés természetesen csak általánosságokban válaszolható meg, hiszen függ a tanító tapasztalatától, a pedagógiai attitűdtől, az iskolatípustól, a módszerektől. Optimális esetben figyelembe veszi, hogy a gyerekek néhány hónapja jellemzően még egész nap játszottak az oviban – van, aki még aludt is ebéd után –, ezért szükség van a beszoktatásra, átállásra, ami akár több hét is lehet. Persze gyakran nem ezt tapasztaljuk, ezért jó, ha mi is felkészülünk, és a gyerekeknek is segítünk.

Az első fontos dolog – ami már az óvoda vége felé egyértelműen ki kell hogy alakuljon – az önállóság az öltözés, étkezés, tisztálkodás terén. Gondoljuk át, tud-e egyedül cipőt kötni, a kikészített ruhát felvenni, hiszen pl. a tornaóra után a tanító nem tud egy osztálynyi gyereknek segíteni. Fontos, hogyan használja az evőeszközöket, az illemhelyet, tud-e egyedül étkezni? Ha ezeken a területeken ügyes, könnyebb lesz neki az első néhány hét az iskolában.

Az önellátásban elért fejlettség mellett fontos kérdés a szociális érettség. Mennyire könnyen válik el a szüleitől, mennyire magabiztos ismeretlen közegben, illetve mennyire nyitott kortársai felé. A kezdeti nehéz elválás természetes, sok helyen elfogadják a szülők jelenlétét az első hetekben, de ha ez elhúzódik, nagyon megnehezíti a sikeres iskolakezdést. Gondoljuk át, hogyan illeszkedett be az óvodába – esetleg bölcsődébe –, és mit várhatunk iskolakezdéskor.

A színes pedagógiai módszerekkel dolgozó pedagógusok sok szemléltetőeszközt használnak, sokféle könyvből tanítanak. Ez mindenképpen jó, de kezdetben megnehezíti a gyereknek a tájékozódást a könyvek, füzetek, tárgyak sokaságában. Segíthetünk neki, ha otthon is rendszeresen rendet kell tartani a játékok között. Kezdetben együtt rakjunk rendet, később már megkérhetjük, hogy egyedül tegye meg, így szeptemberben könnyebben eligazodik az iskolatáskájában a sokféle dolog között, és megszokja, egyszerűbb az élete, ha rendet tart maga körül. Ezt a tanító néni szinte már az első napon elmondja, és hamar el is várja a gyerekektől.

Ha már jól tájékozódik a tárgyak között, azt is várja a tanító, hogy a gyerek figyeljen az órán. Ez nem mindig könnyű. A hat-hét éves gyerekek szándékos és tartós figyelme kb. 20 percig tartható fent, és sok minden befolyásolja. A legfontosabb kérdés, mennyire motivált, érdeklik-e a feladatok, fontos-e neki a sikeres megoldás. Ha szívesebben játszik a kedvenc kisautóval, beszélget, izeg-mozog, akkor lemarad az órán, és nehéz lesz neki felvenni a tempót. Elvárható, hogy legyen feladattudata, és elvégezzen olyan feladatot, is ami számára nem annyira érdekfeszítő.

Hogy iskolaérett legyen

Figyeljük meg mennyire kitartó, és hogyan viseli a kudarcot.

Fontos, hogy képes-e betartani a szabályokat, és ezért fontos az is, hogy az otthoni szabályok, keretek betartását következetesen elvárjuk. Ha megbeszéltük, hogy meddig nézheti a tévét, vagy meddig biciklizhet a barátaival, akkor ezt tartsuk is be.

Adjunk neki otthon rendszeres, egyszerű feladatokat, amit nehézség nélkül el tud végezni – például asztalterítés, tornazsák összerakása, rendrakás a szobájában –, és dicsérjük meg, ha ezt sikeresen megtette.

Természetesen ezeken kívül is van még néhány kérdés, amit érdemes átgondolni.

Az iskolai helytálláshoz nélkülözhetetlen a terhelhetőség, a testi érettség. Fontos, hogy megtörtént-e az úgynevezett alakváltás, amikor a kisgyermekes testarányok megváltoznak, a karok megnyúlnak. Ez a szülőknek is látványos, hiszen a kisgyerek karaktere óvodásból iskolássá válik. Megkezdődik a fogváltás is, aminek kezdete szintén a változást jelzi.

Az is fontos, hogy mikor és mennyit alszik, hogyan viseli a fáradságot. Ha fizikailag érett a gyerek, szükséges még néhány gondolkodásban is tetten érhető fejlődés. Képessé válik több szempont figyelembevételével dönteni, felismer összefüggéseket, ráismer lényeges elemekre, jól használja az egyszerű analógiákat. Képes a részekből összerakni az egészet, számfogalma 6-os körben jellemzően kialakult, érti a több-kevesebb fogalmát. Kerek mondatokban beszél, beszéde érthető, és képes egyszerű történetet felidézni, mondatokat megismételni, képeket, formákat felidézni. A beszédkészség mellett rendelkeznie kell a rajzkészség bizonyos fokával is. Ezek a készségek az óvodai élet, a spontán játék során maguktól fejlődnek, és elérve az iskolaérettséget, a legtöbb kisgyermeknél kialakulnak. Ha mégsem, fel kell deríteni az okokat, és célzott fejlesztéssel kell megtámogatni a szükséges részterületeket.

Ha alaposan végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, talán könnyebben tudunk dönteni, hogy menjen iskolába vagy maradjon óvodában gyermekünk. Természetesen sok egyéb kérdés is befolyásolhatja elhatározásunkat, pl. az óvodai csoport összetétele, az óvónő tapasztalatai, a család egészének, életvitelének szempontjai.

Az iskolakezdés hosszú távon meghatározza gyermekünk életét. Nehéz döntés. Jó lenne, ha az iskolai élet nem lenne túl nagy teher a számára, mert az első iskolai év sikerei vagy kudarcai hosszú távon befolyásolják a gyermek iskolai karrierjét. A kudarc elkedvetleníti, a sikertelenség motiválatlansághoz, magatartási és tanulási problémákhoz vezethet.

A legfontosabb, hogy legyünk körültekintőek. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük szakember segítségét, egy beszélgetés során sok kérdést tisztázhatunk.

Írta: Szarvasné Tóth Bernadett


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük