Néha úgy tűnik, minden rendben vele, eszik-alszik, egy szavát sem lehet hallani- olykor mintha még mosolyogna is álmában! De rossz időszakai is akadnak, mikor keservesen sír, és sehogy sem lehet megnyugtatni.

Vajon mi zajlik benne ilyenkor?

Egy csöppnyi csecsemőnek még nincsenek tapasztalatai arról, mit érez. Még csak most kezdi megtanulni például, milyen éhesnek lenni. Érez valamit, ami rossz neki, s ez sírásra készteti. Erre az anyja kiveszi az ágyából és enni ad neki. A baba szopik, a szenvedés fokozatosan megszűnik, és átadja a helyét a jóllakottság kellemes érzésének. Ez többször megismétlődik, s a gyerek megtanulja, milyen az éhség. A hidegérzet sem tudatosul benne addig, míg egy párszor meg nem tapasztalja, hogyan múlik el a fázás kellemetlensége, amikor melegbe bugyolálják. Azzal tehát, hogy megtaláljuk a sírás okát, és segítünk a gyerek baján, egyben meg is tanítjuk, hogy felismerje saját szükségleteit.

A sírást könnyű megszüntetni, ha a gyerek éhes, fázik vagy melege van. A gyerekek sírhatnak azért is, mert még idegen nekik ez a kinti világ, ilyenkor megnyugszanak, ha magunkhoz öleljük, dajkáljuk őket.

De mi van akkor, ha minden szükségletét kielégítettük, minden baján segítettünk, és a kicsi egyre keservesebben ordít, és közben húzogatja a hasához a lábait, mintha fájna valamije. A szülő ilyenkor arra gondol, hogy a hasa fáj a gyereknek, hiszen teljesen úgy viselkedik, mintha hasgörcsei lennének. Lehet, hogy így is van, de lehet, hogy nem. Valójában nem tudjuk, mi történik ilyenkor. De ha végiggondoljuk, hogy az emésztés milyen sokrétű és bonyolult folyamat, hányfajta emésztőnedvet kell például a hasnyálmirigynek termelnie, összehangolva az epekiválasztással, a gyomorürüléssel, a belek perisztaltikájával, nem beszélve a bélbolyhokban lejátszódó bonyolult felszívódási folyamatokról, nem lenne csoda, ha a gyereknek valóban a hasa fájna ilyenkor. Persze mindez csak feltételezés, biztosat erről soha sem fogunk tudni.

A csecsemők tehát sírnak, hol látható, hol láthatatlan okkal. S ha már mindent megpróbáltunk, és már a ringatás sem segít, gondoljunk arra, hogy ez az időszak is elmúlik: két-három hónap múlva már sokkal kevesebbet fog sírni a gyerekünk, mint most.

És – nem is olyan sokára – eljön az az idő is, mikor szőrös lábú kamaszunkat nézegetve azon tűnődünk: hová lett a mi tejszagú kisbabánk?

Írta: Dr. Vészi Zsuzsa


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük