Anyák napja

0
442
anyák napja, Szülők Háza Magazin
veddvelem.hu

Nekem úgy tűnt, ez a nap is olyan lesz, mint a többi. Legalábbis reggel, amikor felébredtem, emlékeztem, hogy a tanító néni már egy hete figyelmeztetett minket, hogy az anyák napja különleges ünnep, és ilyenkor anyukánk nagyon örül, ha különösen figyelmesek vagyunk hozzá. Lehet vinni egy szép szál virágot, mondani egy verset, vagy énekelni. A rajzomat sajnos már nem tudom odaadni, mert becseréltem a nagyinál egy csokira. Erről anyu nem tud, nagyi megígérte.

Reggel odamentem anyuhoz, hogy elénekeljem neki a dalt, amit erre a szép napra a suliban tanultunk. Anyu kezében nagy halom ruhával a fürdőszobában piszmogott a mosógéppel, és érthetetlen módon oda sem figyelt a szép dalra. A végén is csak ennyit mondott: menjél már el az ajtóból, kislányom. Azt hiszem, anyám nem értékeli megfelelően a művészetet.

Gondoltam, akkor megpróbálom a tanító néni másik ajánlatát, ezt a virágos trükköt. Lementem a játszótérre, és miközben a parkőr bácsi a homokot próbálta kirázni a cipőjéből, én szedtem ilyen szép sárga virágot. Nem értem, miért hívják büdöskének.

A parkőr bácsi nem örült, de lelassította a homok, így sikerült gyorsan hazaiszkolnom anyuhoz.

Találkoztam anyuval a lépcsőházban, de nagyon lassan jött fel a negyedikre – a lift már megint rossz (lehet, hogy az űrhajós játék miatt?) –, a kezében két nagy szatyor volt. Mondtam is neki, anyák napja alkalmából igazán siethetne egy kicsit. Mintha anyukám nem örülne annyira annak, hogy ma őt ünnepeljük.

Oda akartam neki adni a virágot, de azt mondta, hogy tele van a keze, és azzal segítek a legtöbbet, ha most játszom szépen egy kicsit.

Egész szépen játszottam, megnéztem, milyen öcsi csörgője belülről (nem érte meg), az üveg pedig véletlen volt. Viszont a Barbimnak nagyon jól áll a rövid haj. Bár így egy kicsit Kenre hasonlít.

Megjött apa a nagyival, aki, képzeljétek, szintén anyuka – az apukámnak az anyukája. Szeret segíteni anyunak a konyhában, mindig elmondja, hogy anyu mit csinál rosszul, és elmagyarázza neki, apu mit szeret. Mert ő még mindig nagyon szereti apukámat. Azt hiszem, engem is nagyon szeret, mert a rajzomat azonnal megmutatta anyunak, és megkérdezte, hogy ő kapott-e, és akkor azt gondoltam, hogy lehet, hogy mégsem nagyinak kellett volna adni, Milka ide vagy oda.

A büdöskék már kicsit elfonnyadtak, és azt hiszem, már értem, miért ez a nevük. Hát odavittem őket anyuhoz, aki lerakta a zöldség mellé, és még puszit is adott, de valahogy jobban is örülhetne, ha már egész nap őt ünnepeljük.

Nagyi elkezdett játszani öcsivel, de nagyi nem tudja, mikor kell befogni öcsi száját gyorsan, és öcsi érzi, hogyha nem értő kezekben van, és kételkedésének hamar jó hangos hangját is adta. Miután átkopogtak a szomszédok, anya végül átvette öcsit a nagyitól (akik biztosan nem tudták, hogy ma anyák napja van, és anyut ünnepeljük). Úgy döntöttem, segítek a főzésben, és a büdöskét véletlenül a többi zöldséggel együtt a húslevesbe tettem.

Nagyinak hirtelen fájni kezdett a feje, és ezért okvetlenül szüksége lett arra, hogy apu hazakísérje, és maradjon vele egy kicsit. Volt egy olyan érzésem, hogy anyut könnyebb úgy megünnepelni, ha visszamegyek a szobámba, és rajzoltam neki egy szívet, pedig tudtam, hogy csak túrórúdi van otthon, és Milka nincs is, de én nagyon szeretem anyukámat, meg az új filctollaimat, és most végül is őt ünnepeljük, és az ablakról még nem is tud. Tehát visszavittem neki a szívet, és akkor elsírta magát. Megijedtem, mert nem is esett el, és megkérdeztem, hogy mije fáj. De azt mondta, hogy csak boldogságában sír. Örülök, hogy anyu boldog, de azért még nem szólok az ablakról.

Írta: Kertész Luca

MEGOSZTÁS

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ