gyógyszerallergia

Gyógyszerallergia: csalánkiütéstől a sokkig

A gyógyszerallergia a gyógyszer valamely összetevőjével szemben fellépő túlérzékenység, nemkívánatos immunválasz, amely a gyógyszermelléhatások mintegy egytizedéért felelős. Változatos formákat ölthet, az enyhe fokú reakciótól – például a jól körülírt bőrfelületen jelentkező kiütések – az egészen súlyosig, amely létfontosságú funkciókat érint.

 

A gyógyszerallergiánál szélsőséges súlyossági határok között – néhány csalánböbcsétől az életveszélyes anafilaxiás reakcióig – jelentkezhetnek a panaszok. Leggyakrabban allergiát okozó gyógyszer a penicillin, és annak rengeteg újabbnál újabb szintetikus változata. Ritka például az erythromycinallergia. Az erythromycin okozta hasi panaszok, hányás nem allergiás panasz. Többé-kevésbé mindenki észlelheti ezeket a tüneteket, ha erythromycint szed.

Az allergia bármely életkorban elkezdődhet így a gyógyszerérzékenység is sokadik beteg-gyógyszer találkozásra is, akár ötvenéves korban.

 

Sokadik találkozás

Az allergiás immunválasz különböző szervrendszerekre terjedhet ki, de a bőrtünetek a leggyakoribbak. A tüneteket fontos idejében felismerni, mert akár életveszélyessé is fajulhatnak; ezzel együtt csupán elvétve tudunk olyan esetről, hogy a gyógyszerallergia halálhoz vezetett volna.

Az allergiás reakció sosem a gyógyszer első bevételekor, hanem a második vagy további bevételek alkalmával alakul ki. Ha mégis az első alkalommal jelentkeznének a tünetek, az arra utal, hogy már korábban is találkoztunk az allergiát kiváltó komponenssel, legfeljebb nem tudtunk róla.

A kellemetlen mellékhatások távolról sem mind allergiás reakciók: az összes nemkívánatos gyógyszerhatás kevesebb mint 10 százaléka írható az allergia számlájára. Sokkal gyakoribbak azok a mellékhatások, amelyeket gyógyszerkölcsönhatások, a hatóanyag lebontásának korlátozott volta (pl. máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében), vagy a túladagolás, illetve a közvetlen irritációnak tulajdonítható tünetek, mint a hányinger, hányás vagy hasmenés. Fontos, hogy a nem allergiás gyógyszerreakcióról ne úgy számoljunk be orvosunknak, mintha az allergia volna, mert ezzel félrevezethetjük. A legjobb, ha egyszerűen leírjuk a körülményeket és a tapasztalt tüneteket ahelyett, hogy megpróbálnánk kitalálni, mi is történt pontosan.

Az allergiás – más szóval túlérzékenységi – reakciót ebben az esetben a gyógyszer valamely olyan összetevője vagy annak származéka váltja ki, amelyet az immunrendszerünk kémiai „behatolónak”, antigénnek tekint. Tipikus esetben ez ellen az antigén ellen a szervezet az allergiára jellemző úgynevezett „E” izotípusú ellenanyagot (immunglobulin E, IgE) termel az első találkozást követően. A gyógyszerrel való második és további találkozások alkalmával a gyógyszerantigénre specifikus IgE ellenanyagok az allergiás reakcióban részt vevő sejtekhez (elsősorban a hízósejtekhez és az eozinofil granulocitákhoz) kötődve úgynevezett gyulladásos mediátorok felszabadulását idézik elő. Ezek közül a legfontosabb a hisztamin. A tünetek kialakulásáért a mediátorok különböző sejtekre, szövetekre, szervekre gyakorolt hatása felelős.

 

Ha már másra is allergiás

Az allergiás reakció nagyobb valószínűséggel alakul ki gyakori, hosszan tartó és/vagy nagyobb adagokban történő alkalmazás, valamint injekcióban és nem szájon át történő beadás esetén; ha a beteg vagy családtagja allergiára hajlamos, asztmás; illetve ha a beteg különböző ételekre, például tojásra, szójára allergiás. bőrtünetek közül jellemzőek a kanyarószerű kiütések, vagy a csalánkiütés, amely viszkető, szabálytalan alakú hólyagok formájában jelentkezik. A kiemelkedő, vörös, viszkető foltok lehetnek céltáblaszerűen koncentrikusak, s ez a megjelenés gyakran az arc és a nyelv duzzanatával társul. Felléphet fokozott fényérzékenység: a kiütések napfény hatására jelennek meg, a napnak kitett bőr viszket és hámlik. A szisztémás tünetek közül gyakori a láz, az izom- és ízületi fájdalmak, a nyirokcsomó-duzzanat. Igen súlyos esetben akár vesegyulladás is kialakulhat.

Az allergiás tünetek jelentkezéséről mindenképpen tájékoztatni kell a gyógyszert felíró orvost, nem vényköteles készítmény esetében a háziorvost. Az ő feladata (és nem a miénk) annak megállapítása is, hogy valóban allergiás reakcióról van-e szó, és annak lehet-e összefüggése a szedett gyógyszerek valamelyikével. A tünetek jellege: a kiütések, duzzanatok elhelyezkedése, mintázata a szakembernek árulkodik az allergiás vagy nem allergiás eredetről. Az orvos kérdéseket tehet fel a kórtörténettel, valamint a lehetséges kiváltó okokkal kapcsolatban, de vérvizsgálatra csak szokatlan körülmények adhatnak okot.

Ha a tünetek enyhék, például helyi csalánkiütés, viszketés, az orvos nem tesz egyebet, mint átállít bennünket egy hasonló, de feltehetőleg nem allergizáló készítményre, vagy egyszerűen abbahagyatja a gyógyszer szedését. Esetenként antihisztaminszereket írhat fel a panaszok enyhítésére, de gyakran az otthoni praktikák is elegendők, például hideg zuhany, hideg vizes vagy kamillás borogatás, könnyű, a bőrt nem irritáló öltözet, vagy nem vényköteles antihisztaminkészítmények helyi alkalmazása.

Szisztémás és/vagy generalizált tünetek, tehát teljes testen jelentkező kiütések és viszketés, láz, hányás esetén ne próbálkozzunk a házi praktikákkal, okvetlenül forduljunk orvoshoz. Az orvos a kiváltó gyógyszer szedését haladéktalanul abbahagyatja, és a tüneteket enyhítő kezelést ír elő, amely antihisztaminokon kívül szteroidokat és hisztaminblokkolókat (a gyomorsavtúltengés, reflux kezelésére is használatos cimetidine, famotidine, ranitidine) is magába foglalhat. Enyhe és közepesen súlyos esetekben a megfelelő beavatkozás és a kiváltó gyógyszer elhagyása 48-72 órán belül lényeges javulást hoz.

 

Kik a fokozottan veszélyeztetettek?

A nemkívánatos gyógyszerhatások főleg fiatalokban és középkorúakban jelentkeznek, és kétszer olyan gyakoriak nőkben, mint férfiakban. Az antibiotikumokra való érzékenységnek bizonyítottan van örökletes komponense, pl. a szulfonamid-típusú antibiotikumokra inkább érzékenyek azok, akik ezeket a szereket lassabban hatástalanítják (úgynevezett lassú N-acetiláló fenotípus). Az aszpirinre és az inzulinra való allergia valószínűsége is függ a genetikai háttértől; a HLA nevű, nagy egyedi változatosságot mutató fehérje egyes variánsait hordozók hajlamosabbak ezekre a reakciókra.

Gyógyszerallergiát a leggyakrabban a következő típusú gyógyszerek váltanak ki:

• Fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők: pl. kodein, morfin, nem-szteroid gyulladáscsökkentők (pl. az ibuprofen tartalmú szerek vagy a szalicilátok).

• Antibiotikumok: pl. penicillin, szulfonamidok, tetraciklinek.

• Antiepileptikumok (epilepsziás görcsroham-gátlók): pl. phenytoin, carbamazepine. Általánosságban szólva, a gyógyszerek közül azok hajlamosak inkább allergiát kiváltani, amelyek úgynevezett hapténként viselkednek, tehát a szervezet saját fehérjéivel testidegen komplexeket hoznak létre, vagy amelyek önmagukban is elég nagyok ahhoz, hogy az immunrendszert aktiválják (pl. inzulin).

Írta: Dr. Vészi Zsuzsa


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük