Az anyák depressziójáról már számos írás került napvilágra. Az apák „lelki életéről” azonban keveset olvashatunk. Pedig a kezdő Kispapák helyzete sem könnyű, és erről sajnos sokszor megfeledkezünk: milyen nehéz is lehet apává válni.
Munkám során nem egyszer találkozom azzal, hogy a gyermek megszületése után megromlik a szülők viszonya. Gyerek születése után a papák is nehezen találják meg helyüket az új „szereposztásban”. Sokszor úgy érzik, „semmire sem jók”. Nem tudják, hogy mit kezdjenek egy törékeny csecsemővel. Ügyetlennek érzik magukat. Lelkiismeret-furdalást éreznek, amiért el kell menniük dolgozni, ha pedig otthon maradnak, azért szoronganak, mert nem keresnek elég pénzt.
A kisbaba megszületésével az egész család szerkezete megváltozik. A nőből anya, a férfiból apa válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnünk nők és férfiak lenni. A különböző szerepek összeegyeztetése sokszor nehéz és fáradságos feladat.
A korai gyerekágyas időszak is nagyon nehéz feladatokat ró az apákra is. Amíg egy nőnek kilenc hónapja volt felkészülni a gyermeke fogadására, addig az apa gyakorlatilag csak a születés pillanatában szembesül a ténnyel, hogy valóban és végérvényesen gyermeke született. Egy „trónörökös”, akivel osztoznia kell a „Mamin”. Sokan ezt maguknak sem vallják be, de a határtalan öröm mellett a féltékenység érzése is gyakran jelentkezik az első napokon.
Sok párnak nehézséget okoz a szexuális élet változása. Nem lehet bármikor együtt lenni, amikor csak megkívánják egymást. Különösen az első időkben a nő rendszerint valóban „holtfáradt”, és a szoptatás alatt sok nő egyáltalán nem kívánja a szexet. Előfordul, hogy ez idő alatt a férfi nem tartja a nőt erotikusan vonzónak. Ez nem lesz mindig így, de feltétlenül mindkét fél türelmére és megértésére van szükség.
Vélemény, hozzászólás?