anya lánya kapcsolat, szülők háza magazin

Anya-lánya története – az egymásratalálás

Klári és Timi csajos hétvégére utaznak Párizsba. Már hetek óta készültek a nagy utazásra. Útikönyvet vettek, és végigjárták a menőbb turkálókat, hogy vagány rucikat szerezzenek be. Nem volt ez mindig így. Timi 13 éves volt, amikor megszökött otthonról. Pontosabban apukájától lépett le, azok után, hogy Klári egy erős vita után átköltöztette hozzá, holott egy éves kora óta nem élt apukájával egy fedél alatt. Timi 1 éves volt, amikor szülei elváltak. Klári a szökés után újra hazaköltöztette lányát, aki akkorra már 4 tárgyból állt bukásra. Ekkor keresett fel engem.

Klári egy menő cég értékesítési igazgatója. Házassága Lőrinccel nem tartott sokáig. Elmondása szerint Lőrinc egy „lúzer”. „Nincs egy saját gondolata. Még mindig az anyja mondja meg neki azt is, hogy WC után mosson kezet”. Klári a válás után anyukájához költözött, hiszen a munka mellett nem tudta volna Timit nevelni. Sokat köszönhetett Erna mamának, aki sokat foglalkozott a kis Timivel. Volt férjével teljesen megszakadt a kapcsolatuk. Évente egy pár alkalommal látogatta csak a kis Timit. Lőrinc, azóta újra megházasodott, és egy fia is született. Timi nagyon jó kislány volt. Soha semmi baj nem volt vele. Engedelmes, szelíd, jó tanuló. Nagyon szerette az állatokat. Minden vágya egy kiskutya volt. Anyukája és nagymamája azonban ki nem állhatták az állatokat. Timi szomorú volt, de elfogadta. Aztán egy délután iskolából jövet, Timi a lakásba belépve hiába szólongatta Erna mamát nem jött feleletet. Timi rosszat sejtetett. A nappaliba érve sejtése beigazolódott. Erna mama a földön feküdt, és nem lélegzett. Klári és Timi magukra maradtak. Klárinak fogalma sem volt, hogy lesz ezután. Minden idejét a munka kötötte le, Timit pedig még hozni-vinni kellett a különórákra. RSG-re járt. Az edző szerint nagyon tehetséges volt. Klári végül megkérte Timi edzéstársának anyukáját, hogy vigye a lányát is az órákra, aztán ő később tőlük hozta esténként el a lányt. Sokszor este 8 is elmúlt mire érte ért. Timi eleinte dühös volt, amiért ilyen későn jött érte, aztán már csak szomorú, később kedvetlenné vált. Aztán bejelentette, hogy nem akar többet RSG-re járni. Klári biztatta, hogy ne hagyja abba, de Timi kérlelhetetlen volt. Így aztán kapott egy kulcsot és suli után szépen haza sétált, megsütötte a mirelit pizzát, és a bélszínrolót, megcsinálta a leckét, és leült TV-t nézni meg internetezett. Esténként rágta Klári fülét, hogy vegyen neki egy kutyát, akivel törődhet, akivel játszhat, akivel nem érzi magát egyedül, amíg ő hazajön. Klári eleinte ellenállt, majd végül beadta a derekát. Egy hétvégén aztán elmentek egy menhelyre és beszerezték Macit a kis keverék kutyát. Timi öröme határtalan volt. Iskola után alig várta, hogy haza érjen hozzá. Kutyasétáltatás közben ismerte meg Gábort is, aki 16 éves volt, és gyakran kísérte haza az akkor 12 éves Timit. Egyik este Klári hamarabb ért haza a munkából és meglátta, amint Gábor és Timi a ház előtt beszélgetnek, és a fiú kezében cigaretta volt. Este aztán kérdőre vonta Timit, és megtiltotta, hogy Gáborral találkozzon, és azt is, hogy sötétedés után az utcára menjen. Ez volt az első komolyabb veszekedésük.

Timi újra kedvetlen lett. Eleinte betartotta az anyai utasítást, de mivel Klári rendszeresen 8 után ért haza, újra találkozgatni kezdet Gáborral, aki bemutatta őt a társaságának, akikkel együtt szoktak „csavarogni” suli után. Timi nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy a nagylányok szóba állnak vele. Természetesen Klári továbbra is úgy tudta, hogy Timi sötétedés után már otthon van, és szorgalmasan írja a leckéjét. Ami feltűnt neki, hogy Timi sokat fogyott, és megváltozott az öltözködése, magas sarkút kezdet hordani, szűk farmerrel, és a haját feketére festette. Klári egyik nap fejfájása miatt hamarabb ért haza. Rémülten tapasztalta, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva volt. Hiába szólongatta Timit és Maci kutyát, nem jött felelet. Klári halálra rémült. Mobilon hívta a lányát, de ki volt kapcsolva. Hívta Timi barátnőjét, de ott sem tudtak semmit a lányról. Klári azt se tudta mit tegyen, hova fusson, már a legrosszabbra gondolt. Éppen a rendőrséget akarta hívni, amikor ismerős csaholást hallott. Timi haza érkezett. Még magyarázkodni se tudott, anyja máris óriási pofont kevert le neki. „Elviszem innen ezt a rohadt kutyát” üvöltötte. „Nem érdemled meg a bizalmamat”. Timi sírt és könyörgött, hogy ne vigye el Macit. Klári hajthatatlan volt. Timi félelmében felkapta Macit és elfutott vele otthonról. Gáborék törzshelyére ment a kiserdőhöz, ahol a padoknál a lányokkal szokott beszélgetni. Aznap elszívta első cigarettáját. Klári a fogadóórán szembesült vele, hogy lánya a legtöbb tantárgyból éppen, hogy eléri az elégséges szintet. Klári elhatározta, hogy szigorúbban fogja Timit.  Először is megtiltotta, hogy tv-t nézzen, és az internetkábelt is kihúzta. Hétvégén rendszeresen kikérdezte. Ezek az alkalmak rendszeresen veszekedésbe torkollottak. Tim jegyei nem javultak, sőt. A tanulás egyáltalán nem érdekelte. Klári szerint csak a „csavargásra volt esze”. Tanulmányi eredményeinek romlásának okát a rossz társaságban látta. Ezért úgy döntött, Maci a kutya nem maradhat.
Timi gyanútlanul készülődött az osztálykirándulásra. Indulás előtt még megsétáltatta Maci kutyát, dobott neki még egy-két fadarabot, és mosolyogva nézte, ahogy Maci kutya farok csóválva fut érte, és boldogan hozza vissza neki. „Hülyeség, hogy a kutyáknak nincs arckifejezésük”- gondolta. Eldöntötte, hogy ő bizony kutyapszichológus lesz, akkor is, ha kinevetik érte.  Hazaérve adott a kutyának egy jutalom falatot, és beszállt a ház előtt várakozó kocsiba, hogy barátnőjével együtt induljanak a kirándulásra.

A kirándulás jól sikerült, de Timi már alig várta, hogy végre viszont lássa szeretett kiskutyáját. A lakásba belépve azonban meglepődve tapasztalta, hogy Maci kutya helye eltűnt. Hiába szólongatta, Maci nem felelt. Rémülten hívta Klárit, aki közölte, hogy visszavitte Macit a telepre, mert Timi nem tud tőle tanulni, és rossz társaságba keveredett. Timi úgy érezte, belehal a fájdalomba. Azonnal a telepre futott, de a kutyát nem találta. Megfogadta, hogy soha többet nem megy haza. Aznap a barátnőjénél aludt.  Klárinak nem vette fel a telefont, szűkszavú sms-ben közölte, hogy, amíg Maci nem kerül haza, őt sem látja. Klári kétségbe esett.  Nem tudta, mit tegyen.  Macit nem hozhatta haza, mivel elvitte egy távoli erdőbe, ahol már esélye sem volt rátalálni. Csak remélni tudta, hogy Timi megbékél, és előbb utóbb hazatér. Timi hajthatatlan volt. Egy hét elteltével azonban belátta, a barátnőjénél nem maradhat tovább, így hazament. Haragja azonban nem csillapodott. Gyűlölte Klárit. Klári próbálta kiengesztelni, szép ruhákat vett neki, befizette Egyiptomba nyaralni, de Timi nem fogadta el az ajándékokat. Iskola után egyre többet lógott Gáborékkal, és már semmi sem érdekelte. A tanulás legkevésbé. Mire eljött az év vége 4 tárgyból állt bukásra. Klári ekkor határozta el, hogy átköltözteti lányát az apjához, mert ő már nem bírt vele. Timi ekkor már rezzenéstelen arccal hallgatta anyja kifakadásait. Haragja közönyre változott. „Természetesen, legyen úgy, ahogy akarod” mondta, és összepakolta a cuccait. Apukájánál eleinte jól érezte magát, még a háztartási munkákba is besegített. Örült neki, hogy apukája nem „óbégat”, ha későn ér haza, és nem piszkálja folyton a tanulással. Júniusban aztán kiderült: Timi 2 tárgyból megbukott, így egész nyáron készülhet a pótvizsgára. Klári ekkor már volt férjét hibáztatta, hogy miért nem figyel oda „az életben egyszer legalább” a gyerekre –„ha már egyedül kellett felnevelnie Timit”. Határozott: Timinek vissza kell hozzá költöznie. Timi ekkor szánta el magát a végső lépésre. Egyik nap nem jött haza az iskolából. Klári kereste mindenhol, ezúttal nem volt a barátnőjénél sem. Két nap elteltével, aztán a rendőrök találtak rá, a Kiserdőben. Timi ekkor már kórosan sovány volt, szinte anorexiás. Klári nagyon megijedt, hogy végérvényesen elveszíti a lányát. Ekkor találkoztunk.

Klárinak azért esett rám a választása, mert egy olyan kollégája ajánlott, akit elismert. Ennek ellenére nehezen fordultunk rá a megoldás felé vezető útra. Eleinte Klári főleg arra használta a találkozásainkat, hogy a „mai fiatalokat” szidalmazza. Az internet és a Tv káros hatásait taglalja. Timi állapotával kapcsolatban mindenkit hibásnak tartott: a volt férjét, a tanárokat, Timi barátnőjét, Katit, de leginkább Gábort, és a rossz társaságot. Timit okolta érdektelenségéért, lustaságáért. Nem értette, hogy juthatott idáig lánya, aki kiskorában olyan értelmes, szófogadó volt. Sok időbe telt, amíg Klári valóban elkezdte a terápiát, és a saját részét kezdte keresni a történtekben. Nehezen találtam rajta „fogást”, úgy éreztem engem is vizsgálgat, nehezen nyílt meg valójában és engedett közelebb magához. Azt viszont érezte, hogy nagy a baj, Timi már alig evett, 40 kiló felé közeledett a súlya. Klári szerette és féltette a lányát, ezért végül hajlandó volt szembenézni magával. Klári 40-es évei elején járt, de öltözködése alapján egy ódivatú nagymama képét festette. A valaha látott szebb időket talán csak pajkosan csillogó kék szemében lehetett nyomokban felfedezni. Mindene volt a munka, és persze Timi. Új ruhát 10 éve nem vett magának, moziban, színházban emberemlékezet óta nem volt. Kozmetikust, fodrászt utoljára esküvője előtt látott. Válása óta egy kapcsolata volt, de az is nagyon rövid ideig tartott, mert nem akarta a férfit bemutatni a családjának, ő meg ezt rossz néven vette. Éppen ezért is bántotta, hogy Timi ilyen „hálátlan”, amikor ő neki áldozta az életét. Most meg már úgy gondolta késő, úgysem kell már senkinek: öregnek, csúnyának érezte magát. Egyedül az eszére volt büszke, meg arra, hogy mennyi mindent elért. Nem sokra tartotta az üres fejű „plázacicákat”. Félt, hogy a lányából is ez lesz, hiszen meglátása szerint semmi sem érdekelte. Időbe telt, amíg megértette, hogy nincs akkora baj a lányával, mint azt ő gondolja. Annál nagyobb baj van a kapcsolatukban, ami már a lánya egészségét is veszélyezteti. Végül megértette, hogy ez még a rossz jegyeknél is súlyosabb probléma. Megértette, hogy a lánya nagyon is szereti őt, rossz jegyeivel és táplálkozási problémáival az ő figyelmét is szeretné felkelteni. Azt üzeni, hogy „anya, törődj velem, anya, foglalkozz velem, anya, szeress.” Belátta, hogy nagy hiba volt, „ellopnia” Maci kutyát, és apjához küldeni a lányát, amikor nem bírt vele. Nagyon magába zuhant, amikor megértette, hogy ezekkel eljátszotta lánya bizalmát, és hogy pont azt tette, amivel Timit vádolta, nem lehetett benne bízni. Nem állt mellé, Erna mama halála után a munkába temetkezett. Nem volt kíváncsi Timi új ismerőseire, mindent csak tiltással akart megoldani. Keveset beszélgetett Timivel, érzelmileg elhanyagolta. Márpedig az érzelmi biztonság éppolyan fontos, mint az egzisztenciális. Sajnos erről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Megbeszéltük, hogy felhagy a szigorkodással, még akkor se kéri a tanulásért számon Timit, ha megbukik a pótvizsgán. Évet ismételni még mindig lehet, de életet, a tudomány mai állása szerint nem. Felfogta, hogy Timi nagyon is érdeklődő kislány, de azzal, hogy elvette tőle Maci kutyát, kihúzta a lába alól a talajt. Figyelni fogja viszont, hogy mennyit fogy, és ha lejjebb megy a mérleg mutatója, azonnal lépnünk kell.

Timi ez idő tájt már teljesen begubózott. Egyáltalán nem állt szóba vele. Közeledése mögött hátsószándékot sejtett. Pedig Klári már azt is felajánlotta, hogy hívják meg Gábort palacsintázni, hogy megismerkedhessen vele. Hogy kiengesztelje, vett neki egy spánielt, de Timi visszavitte a tenyésztőhöz. Úgy látszott, reménytelen a helyzet. Klári, ahogy kértem, figyelni kezdte Timi súlyát, és úgy látta tovább fogyott. Elérkezettnek láttam az időt, hogy behívjam Timit is egy beszélgetésre. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert, ha el is jön, kizárólag azért teszi, hogy eleget tegyen az anyai akaratnak. Úgy lett, ahogy gondoltam. Timi eljött ugyan, de pont úgy viselkedett, mint egy kaktusz, aki citromba harapott. Kisebbre össze sem húzhatta volna magát a székben. Amúgy is picike volt, és sovány, nagy fájdalom, és kiábrándultság volt a szemében. Nagyon sajnáltam. Beletörődve várta, hogy mikor kezdem már el a „pszichomókus” szövegemet. Ehhez képest, együttérzésemről és megértésemről biztosítottam. Érzéseim hitelesen átmehettek, mert Timi fokozatosan feloldódott, és a szövetségest kezdte látni bennem. Elismerését leginkább azzal vívtam ki, hogy az anyja hallgat rám. Ilyen emberrel elmondása szerint még nem találkozott. Megbeszéltük, hogy habár megértem, hogy nehezére esik, de ad még egy esélyt Klárinak. Nem bünteti őt azzal, hogy szégyellnie kelljen, vagy elveszítse a legféltettebb kincsét, őt magát: a lányát. Még találkoztunk egy párszor. Jókat beszélgettünk, fiúkról, ruhákról, és kevésbé könnyedebb témákról: apukájáról, nagymamája haláláról, arról, hogy miért volt buta dolog elszöknie, és az erdőben éjszakáznia, és, hogy akárki, akármit gondol és tesz az ő élete értékes, óvnia kell egészségét, vigyáznia kell magára. Mindeközben Klári is elindult a „nőcisedés” útján: frizurát, és ruhatárat váltott, beiratkozott egy fitneszterembe is. Timivel kezdett felmelegedni a viszonyuk, hétvégén együtt jártak vásárolni, és ilyenkor beültek egyet kajálni is. Fokozatosan találtak egymásra. Timinek végül sikerült átmennie a pótvizsgán, és Klárinak arról is sikerült meggyőznie őt, hogy menjen vissza rsg-zni. Jelenleg éppen Timi győzködi anyját, hogy pasizzon már végre. Talán majd Párizs, a szerelem városa megadja a kezdő lökést Klárinak.

Írta: Regős Judit

A cikket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával és a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet közreműködésével valósult meg.
logok


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük